2011. december 12. Hétfő

A hét szokásos első napja, be kéne menni dolgozni, de piszkosul lusta vagyok. Aztán eszembe jut, hogy más tutira boldog lenne, ha volna melója! Na ilyenkor felpörög a szervezetem és a következő fázisba lépek és felöltözök!!

A szokásos reggeli forgalom, rajtam kívül senki sem lát, de egyedül én vagyok az a vak, aki fehérbotot is használ. A többi ember csak ilyen vakmerő figura! A villamoson a szokásos hering szitu, a buszon kisebb tömegnyomor, majd végül beérkezem a munkahelyre.

Drága Sutyorgóné a hétvégén a neten talált egy egészséges bilincset, amitől állítólag boldog leszel, meg hasonló ufós érzéseid támadnak. Na a lényeg az, hogy Drágaságom ezt megtalálta, majd meg is rendelte.

A következőket kell ilyenkor tenni: 1100 forint a kiszállítás plusz az ufós anyag: mivel Pesti vagy, nehogy már fizessé a kiszállításért, ezért bejelölöd a személyes átvételt. Ha már ezt a funkciót választottad, ezért van egy mobilszám, amit fel is kell hívnod, természetesen csúcsidőben! Háá nehogy má jó érezd magad!!! Én bizony ezt a számot fel is hívtam! Természetesen a munkaidőmben, mert nem érek rá egész délután!

A következők történtek:

teló kicsörög, még mindig csörög… na végre felveszik. Illedelmesen bemutatkozom, elmondom a panaszom, hogy rendeltem egy karperecet és szeretném átvenni. Hol? Mikor lehetne-e??!

Erre az idős Hölgy majdnem letépte a fejem, mert Őneki már elege van, idős nyugdíjas és a fiatalok nem adják át a helyet a villamoson, metrón, buszon, hajón, repülőn. Okés! Én ezt értem! De próbálkozott vonaton??!! Neki lumbágója van ezért nem tud nehezet cipelni. Miután kiderítettem utazási szokásait és egészségügyi helyzetét, megkérdeztem, hogy ilyenkor most mi a helyzet?? Válasz: Ma délután 14:30-kor átvehetem a cuccot, mert a Blaha környékén lesz. Ezt az után közölte velem, hogy kölcsönösen megosztottuk egymással, kinek szarabb az élete. De a maminak nem jutott el a tudatáig, hogy egy vaknak hiába mondja azt, hogy a Blaha környéke, mert ez egy tág fogalom. Eljutottunk arra a pontra, hogy inkább mégsem kérném a bilincseket, majd elkövetek egy Bankrablást és a kiérkező jard majd ingyen és személyre szállítva kihozza nékem.

Ezután a bájos beszélgetés után felhívtam Sutyorgónét és hosszú egy percen keresztül elpanaszoltam neki, hogy megakartak lincselni. Majd megkértem nézzen egy másik számot, ahol én leszek a hóhér és én fogok perceken keresztül megint csak az én számlámra panaszkodni.

Drágaságom sikeres hadműveletet végzett, mert sikerült a birtokába venni egy mobilszámot, mely csak 10 óra után érhető el. Milyen jó egyeseknek! Ezután munkatársaimnak elmondtam mi a szitu és felajánlották a segítségüket, mely a következő volt:

Szólnak az egyik Security Mannak, ha bejön csapjam meg és Ők lesznek a tanuk. Kihívják a rendőrt és kapok bilincset, sőt még kocsikázni is elvisznek.

10:45-kor felhívtam a mobilszámot, amit hosszú várakozás után felvett egy Hölgy. Na elkezdtem panaszkodni! Rendeltem, elmennék érte, kifizetném, ráadásul haza is hoznám a cuccost. De! A kolléganője, aki egy banya! Ebben szeretne engemet megakadályozni. Nos mit ajánl??! A csajszikám hebegett-habogott, majd felajánlotta szolgáltatásait. Remek! Este 18-kor tali.

Felhívtam Drágaságom és elújságoltam, hogy létre jött a nagy üzlet. Lesz bilincs estére!

(A délutánomat a Vodkafonosoknál töltöttem, de ezt majd egy másik papírra írva osztom meg véletek!)

Nos a Vodkás program kissé elhúzódott, ezért furcsa módon a csajszikám már fel tudott hívni. Elmondtam néki, hogy szitu van és kések, majd elnézését kértem és megígértem, hogy felhívom. Meg is tettem! Ekkor megint csak az én számlámra kisebb előadást tartott, hogyan is találjuk meg egymást. Vele is voltam szíves közölni semmit látó tudásomat, de percekkel később eljutottunk arra a pontra, hogy személyleírást adott magáról. Na itt elgondolkoztam: Ki is a fogyatékos??! Hogyan mondjam el egy látónak telefonba érthetőbben: Vak vagyok, fehérbottal közlekedem, semmit sem látok.

Az ötleteket várom a kommentálós részbe! Előre is köszönöm!

Megérkeztem az adott helyszínre, majd várakoztam. Jöttek szép számban az emberek, kb. hárman kérdezték meg, hogy kell-e segítség? Ötvenből három jó arány??!!

Ismét csörög a telefonom. A csajszikám bemutatkozik, a bilincses vagyok. Oksa vettem. Merre jár? Ő itt ül a barinőjével a kajáldába.

Oda tudnék menni? Aha! NEM!! Na kitört belőlem a paraszt! Kezdtem azzal, hogy lehölgyemeztem, majd folytattam azzal neszivasson mert így is fáradt vagyok!

Közli velem a csajszi: rendben, találkozzunk a Vakok Intézete előtt, mert Ők úgyis kocsival vannak és ott meg tudnak állni. Újra eluralkodott rajtam a paraszt lázadás hangulata! Elmagyaráztam a csajszikámnak, hogy mivel Ő lát kb. öt perc alatt ide ér a kajáldából. De ha én elindulok a Vakok Intézetéhez, akkor az huszonöt percbe is beletelik.

Na melyikőnk a gyorsabb???!

A csajnak ezek szerint megvan a nyolc általános, mert gyorsan kiszámolta. És biza én nyertem!

Körbeírtam, hogy hogyan nézek ki, furcsa módon Ő megtalált engem. De én hiába figyeltem sehol nem láttam őt, pedig olyan jó személyleírást adott magáról.

A nagy találkozás!

- Csajszi: én vagyok a bilincses!

- Én: Oksa én meg a Vaksi!

- Csajszi: Hogycsináljuk?

- Én: Nos utcán, álva nem!

- Csajszi: Tessék?

- Csajszi: Mit?

- Én: kérném a bilincseket!

- Csajszi: jah értem!

- Csajszi: de hogyan akar fizetni?

- Én: bankkártyával baszki! Esetleg kp-t elfogad?

- Csajszi: persze!

Majd közli velem, hogy Ő még nem kötött üzletet ilyennel.

- Én: Milyennel???!!

- Én: látott már vakot??

- Csajszi: Igen! TV-ben.

Ezek után a lehető leggyorsabban kifizettem a kerek összeget és illedelmesen elköszöntem: Viszlát!

Olyan zavarba jött, hogy csak ennyit mondott: Önnek is!

Nos ezért is hoztuk létre eme blogot, hogy tudjunk kommunikálni a látók felé.

Hahóóóó! Mi is emberek vagyunk! Tessék kérdezni és igyekszünk válaszolni!

2011. december 12. Hétfő, de ez már délután.

Eme remek napon, 15:30-kor randevúra voltam hivatalos a Vodkafon székházába, melynek helyszíne: Az épület! és pont ott!

Sajnos azért, hogy reklámozzak senki sem fizet, ezért biza információkat nem adok ki erről a cégről!

A délelőttöm eseményei az előző írkálmányomban volt olvasható, ha esetleg nem olvastad: Szégyeljed el magad!!

Nos a mai napon 11:50-kor leléptem a melóból, mert sajna túlórát nem fizetnek :(, ezért nem is nagyon túráztatom magam.

13 óra előtt már javában itthon készülődtem a délutáni programra, közben Anyósom és Barátja már nálunk voltak és két szaladgálás között tudtunk is beszélni.

Ilyenkor a felmerülő problémák: Mi a francot vegyek fel? Az érzékenyítéshez megvan minden? Zuhanyozzak vagy sziszegős szappant használjak? Kérdeztek, válaszoltam? Stb. stb. stb.

Azért Drágaságommal is sikerült kommunikálnom, megbeszéltük, hogy Ő összeírta a bevásárlólistát és már nem kell semmi más. Ez alatt én megskubisztam az e-mailokat, de sajna semmi levél, hiába is nézegettem. Tehát semmi nem történt!

Kollégámmal megbeszéltük, hogy ütközünk 14 órakor az Astorián, majd elindulunk együtt az épülethez. 13:50-kor az adott helyszínen voltam. DE! Mr. L. sehol!

Majd rövid telefonváltás és kiderült, hogy  Ő már a helyszínen van és nem tud jönni értem.

Oksa! Gond egy száll se! Na akkor én itt most lepetézek a hidegbe, vagy hibernálom magamot. Egyik sem!

A tömegből váratlanul megszólalt egy kedves női hang: Aranyoskám! Tudok segíteni? Hohohóóóó! Na náááá! Szükségem lenne egy helyre, ahol egy kafét le tudnék önteni a belső szervezetem tuningolására.

Nénike pislogott mint pocok a lisztben, mert nem értette mit is szeretnék.

Majd diplomatikus választ adtam: Szeretnék egy presszót, ahol meginnék egy kávét.

Aranyoska karon fogott és közölte: Jöjjön, elviszem a törzshelyemre!

Zsír! Akkor a nénike ismerősterepen mászkál.

Gondoltam, beszélgessünk, ne legyen olyan unalmas a séta és faggatni kezdtem: a törzshelye kávézó, teázó, pab, esetleg nyugdíjas club??

Válasz: áááá! Dehogy aranyoskám! KOCSMA!

Pufff! Az sirály! Taliztam egy turbónyanyával!

Aranyoskám vakbarát emberke, mert útközben elmesélte, mit is láthatnék, ha látnék….

Aztán egy kb. tíz perces séta után megérkeztünk a TÖRZSHELYRE! A pulthoz kísért és segített a székre ülni, kisebb harc után.

Ezt követően aranyoskám közölte: elmegy és kikéri a szokásosat!

Há én meg megkérdeztem: fröccs vagy forralt bor?

Gyors válasz: ááá! PÁJINKÁT!

Ufff! Újabb pofára esés!

Ezután a szupernyanya eltűnt. De megérkezett a csapos is, aki megint csak egy jófej srác volt, és beszélgetésbe elegyedtünk:

- Én: Aranyos a néni!

- Csapos: Az ám!

- Én: Mindig ilyen?

- Csapos: Ő mindig!

- Én: De nagyon bírja a melegítőt!

- Csapos: Bírja ám! Főleg ha van pénze!

Ekkor váratlanul megcsörrent a telefonom: Mr. L. hív!

- Mr. L.: Hol vagy?

- Én: Bazki kocsmázok!

- Mr. L.: Már megint? Engem nem akartál meghívni??

- Én: ÓÓÓ dehogynem! Csak Te dolgozol!

- Mr. L.: Hol vagy?

Elmagyaráztam földrajzi helyzetemet.

Ez alatt próbáltam magamba tölteni feketémet, amiért eddig elsétáltam.

Kisvártatva újra csörög a telefonom. Akkor már egy kedves Női hang kérdezi:

Leittad már magad?

Jajaja! Sikerült magamra önteni a kávémat!

Arra a kérdésre, hogy hol talállak, összeszedve minden tudásom elmagyaráztam neki, hogy merre jöttünk a szupernyanyával.

És lőn sötét! Egymásra találtunk!

A tíz perces utat visszafelé megtettük öt perc alatt. Ezt követően összeszedtük a csapat többi tagját és nyakunkba vettük a város eme költői részét.

Kép: Sok vak ember, bot nélkül, lök, tapos, morog, anyázik.

Kérdés a tömegből: Nem látsz barom??

Gyors hozzámillő válasz: Többet mint Te barom!

Következő ütős szitu:

Fehér botos emberkék és vakvezető kutyák állnak a zebránál.

Kép: Csomó vak egy kupacban kutyás díszítéssel!

Ezt látva az autós mit csinál? Hááá persze, hogy dudál és integet!

Itt szeretném megjegyezni, hogy a tucatnyi vak érzékenyítéssel foglalkozik, ezért ki is használtuk a szitut és álltunk, mint egy darab „kaki „a mezőn.

Két perc után idiótánknak leesik, bazki ezek vakok! És kiabálni kezd:

Zöld vaaan! Zöld vaaan! Zöld vaaan!

Mi kézfeltétellel jeleztük: Köööszi okostojááás!

A tanulság: Ha vakot látsz, ne dudálj! Ne integess!

Ami nagyon fontos, ne kezd el irányítani, mint az otthoni távirányítós dolgokat, mert a Vak ember bizony nem színes TV!

Végre valahára elérkeztünk az épületbe. Már javában ment a sürgés-forgás, úgy szaladgáltak az emberek, hogy nem is láttam Őket! Akadálymentesítésből bizony akkora egyest kaptak tőlem mint a huzat!

Képzeljetek el egy csigalépcsőt. Imitt-amott található korlátot megszakít egy-egy faldarab és pont azon a helyen, ahol a lépcső a 30-as cipőméretnek lett kitalálva.

Én a 42-es lábammal balettozni kényszerültem. Nem spárgába mentem felfelé, hanem lábújhegyen! Lefelé meg kommandózva!

Ez úgy nézett ki:

Első szűkület: segreülés!

Második: fejreállás!

Harmadik: laposkúszás!

A földszinten meg vöröskeresztes négylábúak vártak és azt hitték, játszani akarok én is!!

Természetesen mi az emeleten kaptunk helyet, ahol több állomást állítottak fel. Mrs. E-el egy irodába rendezkedtünk be, majd kis idő elteltével csatlakozott hozzánk Mr. S. is. Ő egy jópofa vicces vak srác kutyával. Kisvártatva befutott Mr. K. is és a tipikus vakos modorával elkezdett beszélni a jópofa sráccal.

Ez a tipikus rébuszokba beszéljünk egymáshoz, majd jónevelt fiúként elkezdett sugdolózni.

Kezdtem ratyin érezni magam. De a gonosz szellemeket elhessegetve leültem és elkezdtem magammal beszélgetni hangosan. Majd azt vettem észre, hogy körülöttem csend lett.

Kérdés: jól vagy?

Válasz persze!

Kérdés: kivel beszélgetsz? Van itt valaki?

Válasz Veletek beszélek! És szerintem Ti is itt vagytok.

Ezután leesett nekik a tantusz.

Megérkezett a szociálisan érzékeny vezetőnk, aki elmagyarázta, amit már eddig is tudtunk, de hagytuk had fárassza magát. Most miért vegyem el a kedvét??! Napszemcsim mögött úgy sem látja, ha alszok! Meg ülve is tudok bólogatni, mint aki helyesli a dolgokat.

Megérkezett az első csoport egy tolmács Hölgyikével. Egy nevet sikerült megjegyeznem a Diégot. Na Őt sikerült leszőnyegeznem. Majd kiderült, hogy ez a muksó a nagy-nagy főnök. Ez van!

Az én feladatom a tárgyfelismertetés volt, ezért különböző tárgyakat kaptak a kezükbe, de a kedves tolmács, akinek nem volt letakarva a szeme egy kis „spicli” módján elmondta nekik, hogy mi van a kezükben. Na így kell elrontani egy játékot!

Ezután csoportok jöttek és velük már bulisabban ment a dolog. Lehetett velük beszélni!

Nagyon sok olyan cégvezető dolgozik kicsiny hazánkban, akinek fogalma sincs arról, hogy a vakok is tudnak dolgozni. Ezért vagyunk mi, akik megmutatjuk, hogy mire képes egy vaksi.

Az előre tervezett 16:30-as befejezést sikerült kitolnunk 17:45-ig. Tehát ez azt jelenti, hogy sok vodkafonost érdekelt a party. Vagy nem akartak megbántani minket??? Nos ezt döntsék el az érintettek! Egy valami tuti: Én bizony nagyon élvezem amit érzékenyítőként csinálok!

UI: Kellemes Karit!

Eredményekben, Nyugdíjban Gazdag Boldog Új Evetkét kívánunk Mindenkinek, aki minket olvas!!!!

Ne igyatok eleget,

Töltsétek a beletek.

Egyetek sok kalácsot,

Nőjön meg a pi..átok!

Ezúton kívánom,

Legyen kórház mentes karácsony!

Vak sutyorgó és Sutyorgóné

Ez nem reklámozás csak szomorú tény!

Adott egy szövetség ami elméletileg a Magyarországon élő látássérültek érdekképviseletét  és minden fontos feladatát látja el. Csak az az orbitális nagy probléma van ezzel, hogy ez már régen nem így van.

2009-ben megkerestem az MVGYOSZ-t és segítséget kértem munka ügyben. Akkoriban még a drága Dr. Szőke volt az elnök.

Nos az alábbi levél váltás történt:

„Orbán Viktornak küldött és a Szövetség részére eljuttatott levelére válaszolva kérjük, szíveskedjék közölni, hogy jelenleg hol él, és hol kíván munkát vállalni.

Ahhoz, hogy segíteni tudjunk, fontos lenne továbbá, ha tájékoztatna bennünket arról is, hogy jelenlegi látáscsökkenése mellett milyen munkát tudna végezni,

illetve milyen munkakörben dolgozna szívesen. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az ország különböző részeiben különbözőek a munkavállalási lehetőségek, illetve

esélyek a megváltozott munkaképességüek, ezen belül a látássérültek számára. A fővárosban és néhány vidéki városban például úgynevezett védett szervezetek

is foglalkoztatnak látássérülteket, míg másutt ilyen lehetőség nincs.

Kérjük továbbá, szíveskedjék tájékoztatni arról is, hogy tagja-e az MVGYOSZ-nek, vagy valamely tagegyesületének, illetve fordult-e már valamelyik egyesületünkhöz

munkába helyezése érdekében.

Leveléből kitűnik ugyanakkor, hogy a közelmúltban lakást vásárolt, ám nem tudjuk hol. Ez a körülmény pedig nyilvánvalóan úgyszintén behatárolja a munkavállalás

lehetőségét.

Várjuk tehát a fenti kérdésekben mielőbbi tájékoztatását.

Budapest, 2009. október 29.

Dr. Szőke László

elnök

MVGYOSZ”

Na a problémám a következő volt, bizony ennyire nem foglalkoznak a vak emberrel a szövetségben. Ugyan is ez a szerencsecsomag azzal kezdi, hogy „Orbánnak írott” pedig előtte egy hónappal legalább nekik is elküldtem levelem és mellékeltem az önéletrajzom, amiben minden információ bele volt írva.

Ráadásul az is, hogy 2006 óta vagyok látássérült és ez is benne volt a levélben. Valamint már akkor érvényes tagságival rendelkeztem tehát a nyilvántartásukban is ott figyel a nevem.

De ez arról is szól, ha nem vagyok tag akkor már nem is vagyok Magyar, na meg látássérült sem. Ezért a neve:MAGYAR VAKOK ÉS GYENGÉNLÁTÓK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE

Amikor egy vak meg segítséget kér mindjárt az az első kérdésük tag vagy-e??

Természetesen ismét elküldtem az önéletrajzom és minden fontos információt. Csak az alsógatya méretemet felejtettem el! Ezután az alábbi levél érkezett:

„Szövetségünkhöz írt levelére válaszolva, az alábbi tájékoztatást adjuk:

Sajnos a munkavállalás terén bíztatni nem tudjuk. Köztudott, hogy manapság az egészséges embereknek is nehéz elhelyezkedniük. Jellemző, hogy munkahelyek

nagy számban szűnnek meg, új álláslehetőségek pedig alig keletkeznek. Természetesen, munkavállalás iránti igényéről nem feledkeztünk meg, amennyiben bármilyen

munkalehetőségről tudomást szerzünk, úgy arról haladéktalanul tájékoztatni fogjuk.

Felhívjuk azonban figyelmét arra, hogy tagegyesületeink rendszeresen írnak ki pályázatot a látássérültek segédeszköz vásárlásának támogatására. Javasoljuk

tehát, szíveskedjék felvenni a kapcsolatot az említett kérdésben azzal az egyesülettel, amelynél tagsági viszonnyal rendelkezik.

Emellett szíves figyelmébe ajánljuk a szövetség honlapját, hírlevelét, valamint hivatalos folyóiratát: a Vakok Világát, amelyekből rendszeresen tájékozódhat

akár munkavállalási kérdésekben, akár pedig a fentebb említett pályázatok feltételeiről.

Kérjük fenti tájékoztatásunk szíves tudomásulvételét.

Dr. Szőke László

Elnök”

Tehát?!

Természetesen a leírtakkal tisztában vagyok, voltam. Miért nem lehetett egyszerűen leírni, hogy nem vagyok én senki, hogy majd pont Ők és pont nekem fognak segíteni. Valaminttudom és olvasni is szoktam az Ők által reklámozott oldalakat de abban biza semmien olyan információ nincs amivel tudnék valamit kezdeni. Ami a pályázatot illeti, na az sem ilyen egyszerű mint azt leírta a főokos. Sok a látássérült sok a pályázó de bizony baromira kevés a pályázat, ráadásul olyan dolgokra lehet pályázni amivel sokat tök vakon nem tudok kezdeni. De sebaj majd pályázok egy 40 ezer forintos nagyítóra és egy jobb szemre, mert valamivel látnom is kéne a nagyítót.

A szövetség a vakok nevében és a vakokért kéreget, küldözgeti a csekkeket családokat és cégeket keres meg, hogy támogassák a szerencsétlen vakokat. De ezek a pénzek hová lesznek????

Ha bárki találkozik egy látássérültel, nyugodtan kérdezze meg tőle, hogy mit kapott? mire számíthat a szövetség részéről? Vajon segítséget nyújtott-e már bármien problémában számára??

Vajon miért van az, hogy a Baráthegyi nem kért soha pénzt a látássérültektől, arra, hogy kutyát kaphassanak??

A nagy szövetség Csepeli kiképzőjében miért kell fizetnie egy vaknak, aki nyomorult 48 ezer forintból él, de tőle is elkérik, követelik a közel 50 ezer forintot, miközben azzal kampányolnak, hogy a vakvezető kutyákat a vakoknak képzik ki és erre kérik az emberek és cégek támogatását. A Baráthegyi ugyan úgy 1.5 milliós összegben képez kutyákat és ez a Csepelieknél is ennyibe van.

Amikor a Rehabilitációs központok bajban voltak, az MVGYOSZ a kisújját sem volt hajlandó mozdítani. De amikor a LÁJM színre lépett, akkor bezzeg Szakáj elnök kinyitotta a száját! De akkor is mit csinált na ná, hogy minket kezdett fikázni.

Undorító és erkölcstelen amit az MVGYOSZ csinál! A vakok nevében kéreget de a vakokért semmit sem hajlandó csinálni!!!!!

Akadálymentesítésből 0! Érdekképviseletből 0! Pályázataik 0!

Segédezköz árusításuk olyan drága, hogy lassan a fehérbotokat arany áron adják.

Anélkül meg egy vak nos béna!

Ha esetleg az Olvasók úgy gondolják, hogy elfogult vagyok, akkor nyugodtan keressenek egy vaksit és kérdezzék a szövi munkájáról. És kérném ossza meg velem is a történetet.

A szövi elnöke Szakáj a megtámadott vak srác ügyében csak értetlenkedni meg színészkedni tudott, a TV-ben, de hogy mit tesznek ennek megelőzésében, vagy esetleg megakadályozásában na arra nem  volt semmi válasz . Mert a kisasszony csak sápítozni tud!!

Rengeteg pénz folyik el a szövetségben de, hogy hova? Mire? Arra sajna nincs válasz!

Van egy pár látó dolgozó a szöviben, aki nagyon jól megél belőlünk és ennyi!!

Milyen piszkosul nehéz munkát kapni??

Az alábbiakban megosztom véletek miről is van szó!

Több száz Céget,Alapítványt, Egyesületet, Vállalkozást kerestem fel és zaklattam, de hiába!

2008. decemberében mint kezdő vak elkezdtem dolgozni egy KFT-nél Marketing előadóként. Ezt lefordítom az én nyelvemen: Telefonos zaklató, idióta termékek árusítója/ajánlója.

Kőkemény 9 hónapig bírtam, a nap mint nap Édesanyámat és Családfámat emlegető Fővárosi értelmiségi céges emberformák trágár szövegelését.

Eközben Sutyorgónéval sikerült találnunk egy lakást, amire biza bankos „segítséget” vettünk fel. Miután ezt sikerült meglépnünk, a drága FA…. Kalap főnököm a válságra hivatkozva kirakott a cégtől. Valamilyen szinten megkönnyebbültem, de ott volt a „segítség” a banktól. Nos ezután kezdődött a kemény harc és küzdés! Budapesten Alapítványokat, Egyesületeket, védett munkahelyeket kerestem meg, hogy munkát találjak. Nos sikertelenül!

Ezután különböző internetes fejvadászokhoz regisztráltam, ahol naponta, hetente több száz állást hirdettek meg. Hát itt sem arattam nagy sikert! Ahol megfeleltem, onnan felhívtak, majd mikor a fehér botos barátomról kezdtem beszélni, na akkor jött a döbbenet: Maga nem lát?? Hát nem csezd meg! De ez a motivációs levelemben szépen le van írva! De Ő ezt nem olvasta el.

Ez bizony kellemetlen! Most akkor nem vagyok megfelelő? Határozott:NEM!  Ezt követően felvettem a kapcsolatot a Foglalkoztatási csoport munkatársával, aki vakoknak segít munkába állni, munkát találni. De én biza itt is befürödtem! Valahogy nekem nem találtak munkát. Itt már kezdtem pánikolni, lehet , hogy vélem volna gond??!

Ezen felbőszülve írtam az akkori kormány tagjainak akit letudtam vadászni e-mailban az MSZP-sek közül egyetlen egy választ kaptam:

„köszönöm megtisztelő bizalmát, s egyben tájékoztatom, hogy megkaptam a levelét.

Telefonbeszélgetésünkre hivatkozva beadványát illetékesség okán további intézkedésre elküldtem a Közép-magyarországi Regionális Munkaügyi Központba, V. I. főigazgató úr részére (1081 Budapest, Kisfaludy u. 11-13.) azzal a kéréssel, hogy vegyék fel Önnel a kapcsolatot.

Megkeresésükig kérem szíves türelmét.

Kívánok Önnek és szeretteinek jó egészséget!

Budapest, 2009. november 20.

                                                                                                                                 Üdvözlettel:      P.Zsuzsanna

Vezető-Főtanácsos”

Nos Én türelmesen vártam és sikerült! Kaptam egy levelet. Ismét!

„(XY) vagyok és a Közép-magyarországi Regionális Munkaügyi Központ Rehabilitációs osztályán dolgozom.

Azért keresem meg jelen levelemmel, mert megkaptuk a Miniszterelnöki Hivataltól az Ön megkereső levelét, melyet annak érdekében küldtek meg a munkaügyi

központnak, hogy álláskeresésében, illetve mihamarabbi elhelyezkedése elősegítése érdekében az Ön segítségére legyünk. A gyorsabb kommunikáció és a hatékonyabb

kapcsolatfelvétel okán így e-mailen veszem fel Önnel a kapcsolatot.

Tájékoztatom, hogy osztályunk kollégái a fővárosban és a Pest megyében lévő munkaügyi kirendeltségek rehabilitációs vonatkozású tevékenységeit fogják össze.

Én elsősorban rehabilitációs tanácsadással és információnyújtással szeretnék az Ön segítségére lenni, s ezúton felajánlom egy személyes találkozás lehetősét,

amikor a részleteket megbeszélhetjük.

Az Ön lakcíme szerint az Újpesten (1043 Budapest, Kassai utca 24/B) található kirendeltségünk az illetékes, és úgy gondolom, hogy ezen kirendeltség bevonása

is fontos lenne az esetleges jövőbeni támogatások, szolgáltatások igénylése érdekében. Bizonyára Ön is hallott már arról, hogy 2008 januárjától a rehabilitációs

járadékról szóló törvény megjelenésével megváltozott az addigi rokkantsági rendszer, és ennek mentén az ellátási formák is. Így két fontos információ is

szükséges lenne még ahhoz, hogy érdemben tudjunk Önnek segíteni. Első kérdésem az lenne, hogy az Ön esetében illetékes fenti kirendeltségen regisztrálták-e

már álláskeresőként vagy szolgáltatást kérőként, illetve valamikor regisztrált volt-e már valamelyik további munkaügyi kirendeltségen? A másik kérdésem

pedig az, hogy rendelkezik-e ORSZI vagy OOSZI által megállapított össz-egészségügyi károsodással vagy munkaképesség-csökkenéssel, illetve jelenleg pontosan

milyen ellátásban, ellátásokban részesül. Mindezekre az Ön elhelyezkedésének elősegítése érdekében a jelenlegi lehetőségek feltérképezéséhez van szükségem.

A különböző munkaerő-piaci támogatási formákban az illetékes kirendeltségen – regisztrálás után – részesülhet majd, de ezt megelőzően én egy személyes rehabilitációs

tanácsadás keretében lennék az Ön segítségére, amennyiben él ezzel a lehetőséggel.

Kérem, keressen meg telefonon vagy e-mailen az időpont egyeztetése végett.

Üdvözlettel:

(XY)

pszichológus, foglalkoztatási szakértő

Közép-magyarországi Regionális Munkaügyi Központ

Rehabilitációs Osztály”

Tehát egy pszihomókus kapta meg az én állást keresnék levelemet!

Sajnos a mai napig nincsenek tisztában azzal, hogy a Vak ember az nem minden esetben hülye!

Nos ezt követően megkaptam az időpontot és el is mentem. Nem csak én vagyok tehetetlen! Az illető semmien formában nem volt segítségemre. Ugyan azokat a cégeket, szervezeteket hozta fel nekem, ahol én már jártam, de ezt hiába mondtam neki nem jutott el az agyáig.

Ezután a bájos találka után totál elborult az agysejtem maradéka és a következő levelet már Orbán Viktornak címeztem, most ide nem illeszteném be mert, kicsit nagyon hosszú.

De a válasz levél na az nem maradt el:

„Orbán Viktor Elnök Úrnak írott levelére - nevében ésmegbízásából - az alábbiakról szeretném tájékoztatni.

Levele annak ékes bizonyítéka, hogy akik valamilyen szerzett vagy születésük óta meglévő fogyatékkal élnek, Ők is méltó helyet kérnek maguknak a társadalmi

munkamegosztás rendszerében. Eddigi életútja - levele tanúsága szerint - ékes bizonyítéka az Ön akaraterejének és szép példája szorgalmának is. Sajnos

a jelenlegi szocialista kormány jelentősen csökkentette a megváltozott munkaképeségüek foglalkoztatására szánt összegeket, a bértámogatás, a költségtérítés

és a szociális foglalkoztatás költségvetési támogatását. Ennek köszönhető, hogy a csökkent munkaképességűeket foglalkoztatók létszámleépítésre kényszerűlnek.

Megkerestem a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének vezetőjét, dr. Szőke László Urat, hogy az országos ernyőszervezeten kereasztül próbáljanak

Önnek segítséget nyújtani.

Elnök Úr nevében megköszönöm bizalmát és további sok egészséget kívánok Önnek és kedves családjának.

Tisztelettel

Z. Lásztló

Kabinettitkár”

Nos ez szép és jó! Legalább válaszoltak! De ettől függettlenül nem lett munkám!

Én a levelembe panaszkodtam erre ezek mit csinálnak? Há! Nekem panaszkodnak.

De nézzük csak mi is történt:

Azt írta, hogy az MSZP elvont meg csökkent. ÓÓÓÓÓÓÓÓÓ!!! Hogy szakadna rá egy raklap majom!

2011 február 11-vel a Magyarországon működő 7 Rehabilitációs központot be kellett zárni mert a drága Pénzéhes Atyák nem biztosítottak pályázati pénzt a működésekre. Több látássérültnek szakadt félbe a rehabilitációja, szakembereket toltak a munkanélküliek útjára.

Soha nem szerettem politizálni, de egy biztos NEKEM tuti több eszem van mint a jelenlegi Pénzéhes Atyáknak ottan a parlamentbe!!!

A lényeg lényege, soha nem lehet feladni! Senki ne haggya magát csak azért mert egy ilyen emberforma azt mondja megérti de…..

Aki akar munkát az talál is. De vannak olyanok, mint én is, igen csak harcolni kell érte.

De zárószónak szeretném megjegyezni: NEM, ismétlem NEM!  nekik köszönhetem a jelenlegi munkahelyem! Akinek köszönettel tartozom az bizony feleségem Sutyorgóné!

Ő volt az az ember aki munkához segített és hosszú hónapokig tartotta bennem a lelket.

Dátum: 2011. december 03 szombat.

Helyszín: Kecskemét SOS Gyermekfalu.

Szombat reggel 07:30-kor Laci barátom megérkezett házunk elé verdájával.

Ezután elindultunk Ervinért és vakvezető kutyájáért Bogyóért. Fogalmam nincs hol vettük Őket fel de az biztos, hogy ott is olyan hideg volt mint nálunk. A Keletinél felvettük Zolit a kamerament, majd nekiindultunk a 100 km-es útnak.

Az utat végig dumáltam, lehet, hogy ezért fáradtak el annyira a többiek. De legalább Laci nem aludt el a volán mellett. Az autópályát elhagyva a navigációs rendszer bamba hangja folyamatosan lökte a szöveget, 800 m-er után forduljon barra meg jobra meg hátra meg fejre na meg körbe.

9 óra már elmúlt, mikor odaértünk, a falu vezetője már várt minket pár gyermekkel. A gyerekek megrohamozták az autót mikor meglátták benne Bogyót. Alig bírták megvárni, hogy négylábú barátunk kiugorjon.

Ezután Ervin bemutatta Bogyót a gyerekeknek, majd nagy simogatások közepette kérdéseket tettek fel. A gyerekeknek megmutatta milyen ügyes is vakvezető kutyája és a leejtett kulcsot és pénzérmét hogyan adja kezébe.

A gyerekek minden lelkifurka nélkül belekérdeztek, hogy milyen vaknak lenni? Miért vagyunk vakok? Ez nekünk nem rossz? Stb. stb. stb.

Ervintől átvéve a szót a gyerekeknek megmutattam, hogy milyen az amikor egy vak embernek nincs kutyája és hogyan találja meg és veszi fel a leesett kulcsot és hogyan közlekedik fehér bottal. Pénzt nem nagyon akartam eldobni, mert az tuti, hogy nem találom meg.

Sajnos nem számoltam, ezért nem is tudom megmondani azt, hogy ezalatt az idő alatt hányszor kellett levennem a napszemüvegemet, mert a gyerekek látni akarták a szemeimet. Egy kislány elmondta, hogy a bal szemem nem szép, de a jobb szemem tetszik neki.

Mondtam, hogy azért nem veszem le a szemüveget, hogy ne féljenek tőlem.

A kislány azt válaszolta, hogy majd Ő csak a jobb szemem nézi és így nem fog félni tőlem.

A Miskolcról érkező csapat kicsit megkésve, de célba ért, mivel az úton elég sűrű volt a köd, ezért nem akartak nagy tempót diktálni.

Majd együtt bementünk a Gyermekfalu közösségi házába található kis terembe, ahol már a gyerekek nagyon várták a többi kutyust is. Az érzékenyítésben Az én feladatom a játékos tárgyfelismerés, amit bekötött szemmel kell végrehajtani a látóknak.

Először Vera a rehabtanár bemutatót tartott a terápiás és vakvezető kutyákkal. Kissé elhúzódott az előadás és ez feltűnt még nekem is, ugyan is a gyerekeket már elég nehéz volt a helyükön tartani. Megmondom őszintén én is kezdtem az asztal alá tekingetni.

Nem tudom miért kell a dolgokat túlmagyarázni, miért nem lehet egyszerűen és tömören előadni? A felnőttek is kezdtek punnyadni, de ha ezt meg szóvá teszi az ember, na akkor jön a besértődés.

Ezután Ervinnel elkezdtük a tárgyfelismeréses feladatot, amit a gyerekek nagyon élveztek, de voltak akik „csalással” próbálták megmutatni, hogy  milyen ügyesek. Viszont ez bizony a felnőtteknél is elő szokott fordulni.

Az egyik kissrác, akinek valamilyen fura  neve volt, „Sznupi” (vagy valami ilyesmi), eleinte elég nehéz volt vele kommunikálni, de amikor a bizalom kettőnk között kialakult, akkor elemébe jött és nyomta a szöveget, folyamatosan kérdezett.

A kedves Vera sajnos túl sok időt nem hagyott számunkra, ezért elég gyorsan le kellett vezetni a tárgyfelismeréses feladatot.

- Nos ez számomra mindig is egy érthetetlen dolog lesz, mert szerintem nem az a fontos, hogy  minél gyorsabban és minél több embert „vakítsunk” meg, hanem az a lényeg, hogy megértsék hogy baromira nem könnyű vaknak lenni. Érzékenyítés közben tudok kommunikálni az emberekkel, mert van rá idő, egyébként meg lehet, hogy soha az életbe nem találkozunk többet egymással. De ha ezek után találkozik egy másik Jedivel, akkor ne hidje azt, hogy UFÓ.

Az érzékenyítést szeretem, sőt imádom csinálni, mert jó vagyok benne, és ezt sok visszajelzés alapján állíthatom! Ezen kívül imádom a gyerekeket és velük könyebb együtt dolgozni mint egy gátlásos felnőttel!

A rövid idő alatt azért sikerült megmutatnunk pár érdekes tárgyat a gyerekeknek. Ezután volt egy kis ide-oda szaladgálás, az volt az üresjárat.

Volt egy pár srác, akik igencsak érdeklődtek a fehérbotos közlekedés iránt, amit én meg királyul használok minden nap. Ez is egy érdekes része a vakságnak, ugyan is itt megint egy látó feladata lett volna, hogy megmutassa a srácoknak,hogy is működik a fehér szem egy vaksi kezébe. De pont egy látó??!!! Ez olyan mintha egy olimpiai futó mutatná be hogyan is működik egy kerekes szék ami ugye mozgássérülteknek van feltalálva.

A fiatalság annyira élvezte a fehérbotos közlekedéses feladatot, hogy nem is nagyon akarták abbahagyni. Majd elérkezett a nap végére az a pont, amit a gyerekek szerintem nagyon várhattak. Ezt abból gondolom, hogy amikor elkezdtük alig akartak előkerülni, most meg hohohohóóóóóó! Egymást lökték csak hogy az asztalhozférhessenek.

Ervin a tanárbácsis formáját vette megint elő és feltette a komoly kérdéseket a gyerkőcöknek: mit tanultatok ma??

Én meg úgy voltam vele, há ne fárasszam má  a gyerekeket inkább csak megkérdeztem a nevüket, mert azt egyből vágták. Aki mondta a nevét, kapott egy mikulás csomagot.

Nemtom a többiektől hogyan köszöntek el a gyerekek, de nekem azt mondták: Remélem még találkozunk!

A kissebbek meg azzal: Mikor jössz még?

Eddig még nem voltam ilyen helyen, nem találkoztam olyan gyerekekkel, akik már nem fontosak „szüleik” számára, de azt az érzést nehéz leírni, hogy mi volt bennem, amikor velük lehettem. Amikor az ember melkasa összeszorul, a torkába görcs ugrik és legszívesebben magához szorítaná a kisgyereket és bőgne mint egy szaros óvodás. Ezek az érzések voltak akkor bennem és még most is vannak.

2011. december 01, csütörtök reggel 07:00 óra környékén a XIV. kerület Egressy Út villamos megálójában várakoztam, a jó kis reggeli hidegben.

Szokásomhoz híven mindig úgy érkezem, hogy az orrom előtt megy el a villamos, na ez most is így történt. Nem kellett sokat várni a következőre, mert az 1A jelzésű verda be is robogott. Szokásos szitu: ajtó kinyílik, ember leszalad és lök mindenkit, miközben morog magában, de hangosan, úgy, hogy még a siket is hallja.

Azt tudni kell, hogy a villamoson a fel és leszállásra összesen 4-5 másodperce van az embernek.

Mi is történt?:

Bejött a villamos a megállóba, ajtó kinyílt, ember leugrott, majd ajtójelzés, ajtó bezár, de úgy, hogy a fehér botomat is odazárta. Majd hirtelen megint ajtónyitás és újra zárás.

Esélyem sem volt kihúzni a szemem az ajtó közül!

Összecsukhatós Cseh típusú botom van, ami 5 idomból áll, benne gumi, ami összetartja az egészet.

A vak villamosvezető anélkül, hogy megbizonyosodott arról, hogy minden a megfelelő és elindulhat, ennek ellenére… A nagy lószart!

A tirpák elindult és vitte a szememet is!

Csak azt nem értem, hogy minek van a villamoson visszapillantótükör? Talán dísznek?!

A látó utasok, akik ugyancsak nem tudtak felszállni a gyors járatra integettek a vak vezetőnek, de az biza elhúzott a 9000 forintos botommal!

Ott álltam a villamosmegállóban és lefagytam, mint a Windows. Egy hölgy megkérdezte, hogy minden rendben van-e??

Aha! Csak a botomat vitte el a villamos! De minden okés.

2 percen keresztül a meglepődéstől és a sokk hatásától eszembe sem jutott, hogy van nálam tartalék bot.

Ez után felhívtam feleségem Sutyorgónét és kértem vagy lehet, hogy nem csak mondtam neki, hogy kellene a BKV telefonszáma, mert a tirpák villamosvezető elvitte a botomat, engem meg a megállóban hagyott.

Pár perc múlva jött a másik villamos és a Hölgy, aki végignézte az eseményt,  segített felszállni, majd felajánlotta a szemét, hogy megnézi a következő megállóban hátha ott kiesett a szemem. Sajnos nem volt ott!!!

Sutyorgóné eközben megszerezte a telefonszámot. A Flórián térre érkezve az idegességtől már kőkeményen megőszülve nem túl jó állapotban próbáltam felhívni a számot csak megjegyezni nem tudtam, ezért egy magánlakást sikerült felhívnom ahol közölték, hogy ez bizony nem a BKV. Ezután nagy levegővétel, majd újra felhívtam Sutyorgónét, és megint kértem a telefonszámot. Nagy nehezen sikerült kommunikálnom az ügyfélszolgálattal, itt megint elmondtam a szitut. A Hölgy megértette a helyzetem, majd megkérdezte, hogy nem láttam-e a villamos járatszámát? Majd 2 másodperc után leesett neki, hogy hülye kérdést tett fel! Majd megkérdezte, hogy miben tudna segíteni.

 Há szerintem valahogy vissza kellene kapnom a szemem. Válaszoltam neki.

Rendes volt a csajszi, mert felvette a kapcsolatot a diszpécserrel és kinyomozták, hogy melyik szerencsétlen volt az, aki elvitte a szemem.

A 206-os buszon robogtam a munkahelyemre, amikor megcsörrent a telefonom és a hölgyike hívott, hogy jó híre van mert megvan a botom. A villamos az Egressy úttól egészen a Bécsi út végállomásig szállította a szemem. Majd közölte, hogy a végállomáson található gyűjtőben átvehetem. Aha!! De az hol is van?? Nos elmagyarázták. Az a helyzet, hogy azt az útvonalat soha senki nem tanította meg nekem, tehát fogalmam nincs róla hol is van. Megbeszéltem a csajszival, hogy megoldom. Beérve a munkahelyre elmeséltem a kollégáknak a történetet és jót nevettek rajta, amit megértek mert vicces, csak nem nekem!

Felhívtam egy „barátomat”, segítséget kértem tőle, hogy menjünk el a szememért, de hát ilyenkor persze nem ér rá, mert sok a dolga. Csodálkoznak az emberek, hogy nem kérek segítséget??! Amikor kellene akkor sem kapok. Akkor minek fárasszam magam azzal, hogy megkérem?!

Felhívtam sutyorgónét, hogy mi tévő legyek és mondta, hogy Gábor barátunkat hívjam mert Ő biztos segíteni fog. Így is tettem, megdöbbent mikor elmondtam a problémámat és mondta megoldja nyugizzak.

Munka után, 12:30-kor találkozóm volt egy ”barátommal”, akivel az Őrsvezér térre mentünk egy TV felvétel miatt, ahol Vakvezető kutyás VS Fehérbotos közlekedésről készítettek kisfilmet. 13 óra körül értünk oda, ahol már javában forgattak. Megérkezve a szokásos köszöngetés, majd elmeséltem mi történt velem reggel. Erre a nagy szociálisan érzékeny emberbarát LÁTÓ beszól nekem, hogy kezdő vak vagyok. Ez így van mert 5 tetves éve vagyok vak. Na ezután elkezdődött a forgatás, ez a szociálisan érzékeny ember elmondta a feladatot és utamra engedtek. Kezdő vakként simán eljutottam segítség nélkül a célhoz amit kijelöltek számomra.

Na itt jött a meglepődés: a kamerás és a szociálisan érzékeny csókák közlik, hogy kicsit bénázzak, mert a kamerába úgy néz ki a dolog, mint ha látnék és csak megjátszom a vakot.

Akkor feltenném a kérdést: Ki a kezdő vak????!

Tehát ha valaki lát a TV-ben na én nem így közlekedem!!!

Szőrnyen pocsék napom volt!

Csütörtök délután 15:20-kor Gábor felhívott, hogy megvan a szemem, Nála van. Én meg nem győztem megköszönni a segítségét!

A BKV ügyfélszolgálata szerint: Ilyen eset még soha nem fordult elő!

Szerintem: Dehogy is nem! Csak soha senki nem teszi szóvá.

A BKV-nál mostanában előforduló események: elviszik a botod, rádzárják az ajtót, bezárják előtted az ajtót, bunkó stílusban szól hozzád a vezető, annak ellenére, hogy a megállókat kellene mondani ezt bizony nem mindegyik sofőr teszi meg!

És a végére ami nagyon fontos: Engem az „Őrangyalom” arra készített fel, hogy soha se közlekedjek tartalékbot nélkül, mert ha történik valami…..

Sajnos sok Látássérült közlekedik tartalékbot nélkül!! Nem mindenki tudja a 9-10 ezer forintot kifizetni egy segédezközre. Ez tény!!!

A Vakvezető kutyások nyomatják, hogy kutyával könnyebb az élet! De ha nem tud bottal közlekedni és valami történik a kutyájával akkor mi a lószart csinál???!!!

Ez jó kérdés!

2000. évben kerültem be a látássérültek „világába”. Kezdőként még nagyon nyitott voltam mindenre, közlekedés tanulás, Braille írás-olvasás, stb. Ismerkedtem

a „vakos” dolgokkal, eszközökkel, szakemberekkel, különféle módszerekkel.

Tehát először a vakon begyűjtött információk és a saját tapasztalataim alapján éltem az életem. Késöbb szakmailag is megtanultam a látássérültek jelenlegi

helyzetét más példákon és jogszabályokon keresztül. Ezek közül most az akadálymentesítést emelném ki.

A látássérültek között is szinte napi téma, de a médiában is fontos arról beszélni, hogy hogyan tehetnénk akadálymentessé és élhetőbbé, önállóbbá a környezetet.

2011. október 1-től megkezdődött a XIV. kerületi okmányiroda akadálymentesítése. Ezt megelőzően szakemberek mérték fel a terepet és beszélték meg, hogy

látássérült szempontból milyen lépéseket kell tenni, annak érdekében, hogy a jogszabályban meghatározottaknak megfeleljen. Hangsúlyozom, a jogszabályokban

meghatározottaknak megfelelően, tehát nem a vak személy számára logikusan.

Tehát, ami hivatalos formában fenn van az okmányiroda honlapján, az az alábbi:

A projekt keretében a Polgármesteri Hivatal, Pétervárad utca 11-17. szám alatti épület

földszintjén található Okmányiroda és Lakosságszolgáltatási Osztály által használt helyiségek (Okmányiroda, ügyfélváró, Anyakönyvi Hivatal) komplex akadálymentesítése

valósul meg. A komplex akadálymentesítés keretében fizikai és infokommunikációs akadálymentesítés segíti az arra rászorulókat. Többek között 2 db új akadálymentes

parkoló, biztonságosabb rámpa, lépcső mellé új korlát kerül kialakításra. A közlekedők átjárhatósága és a helyiségekbe való bejutás biztosítására egyes

nyílászárók átalakításra kerülnek, továbbá a földszinten új akadálymentes WC kialakítása valósul meg. Infókommunikációs akadálymentesítés keretében, Braille-írással

ellátott funkciójelző táblák kerülnek fel az akadálymentesítéssel érintett helyiségek bejáratára, továbbá hangos térkép készül az intézményről. A főbejáratnál

egy tájékoztató információs tábla készül tapintható térképpel, valamint az információs pult akadálymentessé válik.

A valóság:

Egy vak személy szeretné megújítani a személyi igazolványát. Betelefonál az okmányirodába, mert telefonálni azt még tud, és szerencsére a telefonszámot

is el tudja olvasni a honlapon és időpontot kér. Tegyük fel, hogy olyan jól közlekedik, hogy elmondás alapján, vagy a megtanult útvonalon eljut az okmányiroda

épületéhez. Ekkor:

Igen, vannak Braille-írással ellátott funkciójelző táblák. Ez tök jóó, de hol? És mi van azokkal a látássérültekkel, akik nem tudnak Braille-t olvasni?

A hangos térkép nagyon jó ötlet, de azt hol lehet elérni?

A főbejáratnál lévő tájékoztató információs tábla tapintható térképpel is jó ötlet.

De hol is van az a tábla? A főbejárat tág fogalom, Amire végigtapizza az illető az összes falat, kb. öten jönnek oda, hogy inkább segítenek, csak ne szerencsétlenkedjen

már.

Tegyük fel, hogy a fenti eszközök segítségével eljut az információs pulthoz. Ott a kezébe nyomnak egy kis cetlit, amin síkírással rajta van egy sorszám

és mivel az információs pultot is akadálymentesítették, az ügyfélszolgálatos elmondja, hogy melyik számú ablakhoz kell mennie.

Na és ilyenkor mi van?

Hol az az ablak?

Segítene odajutni?

Hát én innen nem mehetek el!

Majd valaki segítönnek!

Tegyük fel, hogy egy segítőkész ember a kabát úját megcsippentve odalökdösi a helyiségbe, ahol majd a digitális táblán kiírják a sorszámot és azt, hogy

melyik ablakhoz kell mennie.

Hangjelzést ad a kütyü (csipog), de a látássérült ügyfél honnét fogja tudni, hogy milyen szám van kiírva és hogy mikor következik ő és melyik ablakhoz kell

mennie?

Nem lenne hatékonyabb és humánusab, valamint kölcséghatékonyabb a következő:??

A látássérült személy betelefonál az okmányirodába, vagy az akadálymentes honlapon előre időpontot foglal on-line.

Elmondja, hogy ő látássérült és segítőt szeretne kérni kb. fél órára.

Az előzetesen „érzékenyített” munkatársak, akik szakszerű felkészítést kaptak látássérült és látó szakemberektől rendelkezésére álhatna.

A látássérült személy megérkezik, a segítő már ott várja, vagy a recepciós jelzi, hogy megérkezett az ügyfél. „Fogják egymást”, odamennek az információs

pulthoz, megkapják a sorszámot, bemennek az ügyfélváróba, kivárják a sort, a segítő elolvassa a sorszámot és hogy melyik ablakhoz kell menni, segít befizetni

az összeget  , amit az okmányért kell adni és netalántán közben még egy jót is beszélgetnek.

Nos nekem egy vak földi halandónak ez tűnik:

olcsóbb megoldásnak,

2. emberközelibbnek, közvetlenebbnek, humánusabbnak,

3. egyszerűbbnek és hatékonyabbnak.

De hát én nem vagyok tanult szakember, csak egy látássérült, aki szeretné önállóbban megoldani az életét minél több területen.

Sutyorgóné

Kedves Emberek!

Én a lény szólnék hozzátok.

Mit is kell tudni a VAK „lényről” aki igazából ember??!

Így van ezt bizony eltaláltátok! Az illető semmitlátó.

De ezt ki lehet próbálni otthon is, a következőket kell tenni:

-jól gondold meg, hogy megakarode csinálni?!

-minden törékeny tárgyat zárj el.

-akadály mentesídzsd a lakásod.

-a rámpát és liftet se felejtsd ki!

-most utoljára nézd meg a lakásod, házad.

-reménykedj benne, hogy ilyen is marad.

-most ragazd le a szemed, vagy inkább kösd be.

Ha ezt meg tetted akkor most már nem tudod elolvasni amit ide írok!!! :P :P

Úgy sajnállak!!!

Nos menjél ki a konyhába, engedj egy pohár vizet, főzzél kaját, mosogass el.

Ne felejts el kitakarítani!

Ha végeztél, vidd ki a szemetet a kukába de ne mellé dobd!

Ezután találj vissza a lakásba/házba. Rendet kéne rakni a szobába, felporszívózni, majd felmosni. Ezután ki kellene mosni a ruhákat, majd kiteregetni, és ha megszárad akkor vasalni is kellene.

Ha digitális mosógéped van akkor bizony megszívtad!

De sebaj mert van használati kiskönyv a gépedhez, olvasd el!

Hoppá!! Elfelejtettem nem tudod elolvasni mert vak vagy.

Sebaj kérj segítséget a szomszédottól!

Nos ha ezzel is megvagy, akkor most töltsd ki a csekket, amit fel kéne adnod postán. Ja és ne felejtsd el elolvasni a levelet, ami a postaládádban van.

Ha ezeket sikerült megcsinálnod, akkor légyszíves olvasd le a gáz, villany, víz órákat is.

Nos ha végeztél akkor most el kellene menni a Tecsóba bevásárolni de egyedül ám!

Nyugi nincs messze, ha kilépsz a házból csak menj egyenesen előre!

Ha beértél a Tecsóba akkor a következőket vedd meg:

2kg burgonya, 1kg cukor, 1 csomag kávé, 2 pohár tejföl, 1 csomag wc papír, 2 csomag fodros kocka tészta, 3liter tej, 1 üveg kóla, tusfürdő, sampon, meg két sör.

Nos van elméletileg 3000 forintod.

Keresd meg a pénztárat, de az ötből csak kettő működik, valahogy juss el a sor végére.

Ha sikerült, akkor találd meg azt a buszt,villamost, vagy taligát amivel haza is jutsz. De sajnos a tömegközlekedési eszközökön nem működik a megállókat bemondó kütyü.

Old meg!

Ha ezt megcsináltad és minden sikerült, akkor most nyisd ki a szemed és gondolkozz el azon, hogy milyen könnyű vaknak lenni.

Egyébként gratulálok!

A következőket sikerült összehoznod:

-megcsináltad.

-összetörted a kínai kancsót.

-nem sikerült tökéletesen.

-ezt nem tudod megfizetni.

-szép volt.

-a remény biza megdöglött.

-a ragasztó letépte a szempillád.

A konyhád romokban hever!

A szobád is romokban!

A szemetet a szomszéd babakocsijába tetted.

A rendőrök vittek haza.

A villany, gáz, víz szolgáltatóktól hatalmas számlát kaptál. De sebaj vegyél fel hitelt a banktól.

Sajnos a boltba sem találtál el.

Ráadásul a rendőrök hoztak haza.

Nos ha rám halgattok ne akarjatok vakok lenni, főleg ha már nem lesznek Rehabilitációs központok, mert a NEFMI szerint nem kellenek ezek.

2008. tavaszán mikor Családom noszogatására nagy nehezen rávettem magam, hogy lerakjam a jogsit, akkor bizony még nem volt hó!

Látóként tényleg szép a frissen leesett hó, ami itt a betondzsungelben kb. 30 perc alatt szürke lesz, viszont ez egy vaksi embernek annyira nem poénos. Főleg ha nyáron tanult száraz betonon vezetni! Sokmindent megtanultam a közlekedés során de arra nem képeztek ki, mi a túrót csináljak hóban. Azon kívül, hogy hóembert építek. Az Őrangyalom Zsuzsi a fehérbotos taktikát úgy tanította hogy tik-takozzak mert a bot hangja sokat segít a közlekedésben, de ezt hóban, hogy is csináljam???

Én bizony kreatív emberke vagyok és meg is próbáltam, de akkor bepánikoltam, hogy nem elég, hogy vaksi vagyok de még meg is süketültem, mert nem hallottam a bot hangját.

Nem ám!!!

De hát én értelmiségi vagyok, ezért elkezdtem simogatni az aszfaltot. Több felajánlást is kaptam, hogy tegyünk egy seprőt a bot végére és akkor önkéntes utcaseprőként is dolgozhatnék. Ezt a gyakorlatot páztának hívják vakéknál.

Nos leesett az első hó, amikor én már javában ezerrel nyomultam a betonon kezemben a szememmel.

A Hungária Krt. hatalmas autósforgalmának dübörgése mellett a délutáni órában bandukoltam drága feleségemhez Sutyorgónéhez. Tudni kell, hogy amikor csak tehetem

„pázta” üzemmódban használom a fehér botomat. Most is ezt tettem, amikor is a hátam mögött ezt a párbeszédet hallottam egy csajszi és egy pasi között:

Csajszikám: Nézd havasi kígyó!

Pasi: hümm

E közben becserkésztek hátulról és meglátták a kezemben a „fehér pitont”…

Csórikám megdöbbent és sűrün elnézést kért, mert lekígyózta a „szemem”.

Mondtam semmi gond,engem bizony már sok mindennek néztek de kígyónak még nem. Kölcsönösen kiröhögtük egymást és visz láttal elköszöntünk.

A friss hóban a fehérbottal olyan kanyarokat rajzoltam a hóba, mint egy kígyó útvonala, pedig csak az utamat jártam….

Az az ember aki fehér bottal a kezében oson a betonyon, az bizony vak! De sajnos vannak olyanok akik még nálunk is vakabbak!

2011. Október 14-én feleségemet, Czikoráné Szabó Évát az Uzsoki Kórház Neurológiai osztályáról, délelőtt 11óra magasságában az AMS mentőszolgálat autója elszálította.

A cél állomás: International Medical Center (IMC) 1062 Budapest, Dózsa György út 112. ide szállították MRI vizsgálatra.

Feleségem autoimmun beteg, melynek szövődményeként elveszítette látását és október 08-án lebénult mind két lába és az Uzsoki kórházba szállították az OMSZ mentősei.Ezen a napon szteroidos kezelést adtak neki, hogy felerősítsék és a gyulladást lecsökkentsék szervezetében. Mivel feleségem mozgásképtelen és kezelő orvosa (Dr. ………) sem tudja mi lehet a baj ezért MRI vizsgálatot írt elő neki.

Sürgősségi szállítás az az 6 órás idő volt megadva a betegszálító szolgálatnak, feleségemnek 18:30-kor már vissza kellett volna érnie a kórházba. 19:00 órakkor felhívtam az Uzsoki kórház központját a 06-1/467-3700-as telefonszámon ahol a Neurológiát kértem. Az osztályon az éjszakás ápolónő vette fel a telefont és mikor a feleségemről kértem információt közölte velem, hogy még nem érkezett vissza hozzájuk. És semmien információt nem tudott adni az ápolónő, hogy hova is vitték a feleségemet. 20:21-kor ismét felhívtam az osztályt, ekkor már senki sem vette fel a telefont. Ezután megkértem a központos Hölgyet, hogy az ügyeletes orvost kapcsolja legyen szíves, de ott sem jártam sikerrel.

Ezután a feleségem Édesannyával beszéltem aki már igen csak ideges volt mert semmit sem tudtunk Éviről.

Sajnos mobil telefonját nem vihette magával és senkitől nem kaptunk információt Évi hol létéről, ezért elkezdtük hívogatni a kórházakat Budapesten ahol MRI vizsgálatokat végeznek, hogy megtudjuk mi van vele és egyáltalán hol van. Édesannyának sikerült kiderítenie hova szálították és egy asszisztensel tudott is beszélni aki elmondta neki, hogy a lánya még mindig ott van náluk és már töbször hívták az AMS szolgálatot, hogy a beteget szálítsák vissza a kórházba. Ezalatt az Uzsoki kórházból az ügyeletes orvos is telefonált a mentő szolgálatnak, hogy mikor érkezik a beteg vissza.

A szolgálat részéről több időpontos igéretet kaptak, hogy mikor is tudják visszaszálítani a feleségemet.

A vizsgálatot a Honvéd kórház területén belül található IM Centrumban végezték el és 16:30-kor feleségemet a kórház folyosójára kitolva várakoztatták, egészen 23:45-ig mert akkorra Én és testvérem oda is értünk miután felhívtak a centrumból, hogy a mentő legkésőbb 1 óra mulva tud Éviért menni, és azért hívtak mert már nagyon rosszul van és azt kérték mennyünk érte és vigyük el a kórházba. Feleségem több mint 8 órán keresztül feküdt a kórház folyosóján, se enni sem wc-re nem tudott menni. Ez embertelen és elfogadhatatlan!!!!

Feleségemet idegileg és fizikailag is nagyon megviselte ez az embertelen bánásmód és a kórházba visszatérve nyugtatót kellett adni neki. A feleségemet azért vitték kórházba, hogy meggyógyuljon, rendbe jöjjön és nem azért, hogy mégbetegebb legyen és embertelen módon bánjanak vele.

Az AMS mentő szolgálat hatalmas hibát vétett!!! És ez elfogadhatatlan!!

Jóestét! Szép napot!

A múltkor esett meg az az eset, hogy az asszonyal elmentünk egy élő koncertre. Az odajutással nem volt gond, mert a taxis tudta hova kell menni. Na most ez nem minden taxisra igaz, ezért szokták az utast körbevinni a városon egy kis városnézésre.

Megérkeztünk a helyszínre, ahol kissebb tömeg várt a bemenetelre. Szociálisan érzékeny sofőrünk addig volt segítségünkre amíg kifizettük az utat, aztán felhagyított minket a placra és elhúzott.

Sikerült a tömeg hátamögé beálnunk. Kép mindenkinek megvan??

Két emberke fehérbottal a tömeg mögött!

Az asszonyal lehédereztünk, majd kis idő elteltével a tömegből kitörve jött a kérdés:

Ide vártok? ÁÁÁ nem! Mi vagyunk a pásztorok oszt hajtjuk a birkákat befelé!

A kapunál egy kétajtós szekrény valami jegyet kért tőlünk, erre mi felmutattuk a vaksi tagsit, ami olyan mint a kgb-s igazolvány. Na több kérdés nem is volt!

Seperc alatt behagyítottak minket a csarnok közepére. Na itt volt a probléma! Hova üljünk??? Több tízezer szék, de mi egyet sem találtunk.

Majd ismét megjelentek a securyti menek és jött a hülye kérdés: nem akartok leülni? Há nem baszod, mi vagyunk a rúd táncosok oszt várjuk a zenét!

Jó gyerekek voltak, mert segítettek eljutni az első sorba és közben körbejártuk az egész csarnokot, ami hasonlított egy katonai akadálypályához. Nehogy má jó érezzem magam, egy szűk helyen tele pakolva drótokkal két hasraesés után át is jutottunk a hangfalak elé. Fantasztikus magyar székek! Amin az ember a műsor végére gazdag is lett! Mivel sikerült az aranyerét hatkilóssá költenie!

És ráadásul a koncert végére nem csak vakok, de süketek is lettünk.

Levonult a tömeg, majd a jópofa gyerekek is megjelentek.

Kétajtós barátunk felvezetésével elindultunk ugyanazon az útvonalon csak kifelé.

Talán már láttátok mikor a csődört viszik fedesztetni. Na most ezt a képet képzeljétek el: Robika a secus mellett magas térdemeléssel vonul végig. Felvezetőm meglepődve kérdezi: Mi a gond?? Há gondoltam nem esek hasra megint a zsinórokba.

Gyors válasz jött: nyugizzá itt már nincsenek zsinórok!

Nagy pofára esés után Robika laposkúszásban elhagyta a terepet!

Kiérve a csarnokból ismét taxi hívás. Megérkezett a szociálisan érzékeny sofőr, de Ő fiatalabb kivitelben, aki nagyon nem találkozott még vakkal. Segített a kocsihoz jutni, csak éppen a lényeget felejtette el közölni velünk. Mégpedig azt, hogy hogy is áll itt a verda. Az asszony minden áron az aszfaltra akart ülni, csoro sofőrünk küzdött is vele eleget, hogy nehogy már a sárvédőn utazzon. Eközben én mint az újszülött kisbabák fejjel nem kifelé, hanemn fejjel befelé törtettem az autóba. Szegény sofőr a fejét fogta, hogy romokba törjük a drága verdáját.

De nem csak az ajtót sikerült leszakítanunk.

Haza felé menet dumcsiztunk a sofőrrel és megkérdeztem tőle: mennyire van sötét, mert szívesen vezetnék egy kicsit! Gyors ijedt válasz érkezett: ÁÁÁÁ nincs! égnek a lámpák!

Milyen jó az őszi 20 fokban, a melegnek mondható lakásban ülni, miközben erősen elfogy az oxigén.

Mit csinál ilyenkor az ember? Na ná hogy kinyitja az ablakot!

Na de miért jó a földszinten lakni? Vannak előnyei: Például az asszony nem tud fenyegetőzni: ha nem mosogatsz el kiugrom az ablakon!

De van ám hátránya is: Valamelyik nap az asszonnyal pizzát rendeltünk, mert éhesek voltunk. Nem kellett sokat várni rá, hogy megérkezzen, csak órákat, mert a futár eltévedt.

Miután megkaptuk a dobozt, kellőképpen nekiestünk szétszabdalni a tartalmát. Az asszony fogott egy nem kis darabot belőle és bevonult a kanapéra. Én meg a konyhában küzdöttem, vadásztam a pizzára, mint leopárd az antilopra.

Eközben az asszony hirtelen a lábát a nyakába dobva menekült ki a szobából és idegesen közölte velem: valami van a kanapén!

Én meg halál nyugodtan még mindig a pizzával küzdve: ja ja ott hagytam a táskámat!

Erre az asszony: aha és az mióta mozog??

Há gondoltam eldőlt oszt azé mozog.

De mivel én vagyok a kemény csávó a házban, gondoltam megskubizom mi van. Mint jó nevelt vak, gondoltam, fehér bottal közelítem meg a helyszínt és beosontam a szobába. Majd heves mozdulatokkal elkezdtem kapálózni a kanapé felé. ÁÁ táska megvan de mi a faxom ez a puha dolog?? Kezdtem beparázni, ezért erősebben odavágtam! Erre megnyikkant a táska!

Na itt össze is fostam magam!

Nem tom, láttatok-e már vak rákot gepárd gyorsasággal elhúzni, de én bizony ezt a formát vettem fel!

Következő a szitu: Vak kemény csávó bemegy, hadakozik, majd hülyét kap, összefossa magát  és fehér bottal a kezébe lükvercel kifelé a konyhába, és ezt fél másodperc alatt százra felpörgetve.

Kemény vak csávó mindjárt nyuszi figurát vett fel. Pánik szerűen ki-be rohangáltam a lakásba, hátha valaki jön a lépcsőházba oszt megkérem nézze má meg a mozgó táskát a kanapén.

De Murpy törvénye! Ilyenkor senki sehol! Órák elteltével az asszony bement a szobába, én meg hátulról fedezve figyeltem bottal a kezembe, ha sikít akkor majd odavágok, aztán lesz ami lesz! De nem történt semmi. A mozgó táska elhagyta a szobát. A rohadék az ablakot használta ajtónak, azt sem mondta, hogy miért jött, de még a kis genya el se köszönt.

Azóta szúnyogháló és mozgásérzékelő van felszerelve.

Na mire jó a macska?? Na persze arra, hogy a frászt hozza az emberre!

A nevem Czikoráné Szabó Éva, a Vak sutyorgó felesége lettem, 2011. augusztus 27-én.

1989-ben a kullancs csípés következményeként folyamatosan veszítettem el látásomat.

E közben leérettségiztem, elvégeztem egy jó pár tanfolyamot és 2010-ben lediplomáztam.

Jelenleg dolgozom és mellesleg háztartást vezetek.

A feleség (Sutyorgóné)

A nevem Czikora Róbert, 30 éves vagyok. Salgótarjánban születtem. 1983-ban diagnoztizálták az 1-es tipusú cukorbetegséget.

2000-ben a Szécsényi Lipthai Béla Mezőgazdasági Iskolában végeztem, Lótenyésztő szakon. Ezután 2001-ben Salgótarjánban a HÉT Szakképzési BT-nél sikeres Személy és Vagyonőr vizsgát tettem. A megszerzett végzettségeimnek megfelelő munkakörökben évekig dolgoztam.

2007. decemberében a cukorbetegség szövődményeként teljesen elveszítettem látásom.

2008-ban Elemi rehabilitáción vettem részt a Szempont Alapítványnál, ahol többek között megtanítottak újra önállóan közlekedni .

2011. márciusában a Rehabilitációs Központok bezárását követően a Látássérült Állampolgárok Jogaiért Mozgalom alapító tagja lettem.

Látó Emberként jogom volt az élethez és most, hogy már Látássérült Személy vagyok ugyan úgy jogom van mint bárki másnak!

A Vak sutyorgó