2008. tavaszán mikor Családom noszogatására nagy nehezen rávettem magam, hogy lerakjam a jogsit, akkor bizony még nem volt hó!

Látóként tényleg szép a frissen leesett hó, ami itt a betondzsungelben kb. 30 perc alatt szürke lesz, viszont ez egy vaksi embernek annyira nem poénos. Főleg ha nyáron tanult száraz betonon vezetni! Sokmindent megtanultam a közlekedés során de arra nem képeztek ki, mi a túrót csináljak hóban. Azon kívül, hogy hóembert építek. Az Őrangyalom Zsuzsi a fehérbotos taktikát úgy tanította hogy tik-takozzak mert a bot hangja sokat segít a közlekedésben, de ezt hóban, hogy is csináljam???

Én bizony kreatív emberke vagyok és meg is próbáltam, de akkor bepánikoltam, hogy nem elég, hogy vaksi vagyok de még meg is süketültem, mert nem hallottam a bot hangját.

Nem ám!!!

De hát én értelmiségi vagyok, ezért elkezdtem simogatni az aszfaltot. Több felajánlást is kaptam, hogy tegyünk egy seprőt a bot végére és akkor önkéntes utcaseprőként is dolgozhatnék. Ezt a gyakorlatot páztának hívják vakéknál.

Nos leesett az első hó, amikor én már javában ezerrel nyomultam a betonon kezemben a szememmel.

A Hungária Krt. hatalmas autósforgalmának dübörgése mellett a délutáni órában bandukoltam drága feleségemhez Sutyorgónéhez. Tudni kell, hogy amikor csak tehetem

„pázta” üzemmódban használom a fehér botomat. Most is ezt tettem, amikor is a hátam mögött ezt a párbeszédet hallottam egy csajszi és egy pasi között:

Csajszikám: Nézd havasi kígyó!

Pasi: hümm

E közben becserkésztek hátulról és meglátták a kezemben a „fehér pitont”…

Csórikám megdöbbent és sűrün elnézést kért, mert lekígyózta a „szemem”.

Mondtam semmi gond,engem bizony már sok mindennek néztek de kígyónak még nem. Kölcsönösen kiröhögtük egymást és visz láttal elköszöntünk.

A friss hóban a fehérbottal olyan kanyarokat rajzoltam a hóba, mint egy kígyó útvonala, pedig csak az utamat jártam….

Az az ember aki fehér bottal a kezében oson a betonyon, az bizony vak! De sajnos vannak olyanok akik még nálunk is vakabbak!