Most egy kicsit visszautazunk a múltba vagyis a tavalyi évbe!
Dátum: 2011. december ünnepek előtt.

Kettő héttel a nagy nap előtt, vagyis a karácsony előtti napokban már lázasan feszített az ideg
a nemlétező agyamban: Hol szerzek fenyőfát??
Idén sajna nem lesz fa A sarki zöldségesnél. Rengeteg helyen árulnak fát, mondják látók és
láthatatlanok is. De az valahogy elsiklik előttük, hogy ezeken a helyeken bizony arany áron
adják méterét a fának. De sebaj megoldjuk!
December 19-én Nelli barátnőnk eljött szerény vaklakunkba, hogy meglepjen minket egy
kis ajándékkal. Elmeséltem Neki idegtépő gondolatmenetemet, majd kitaláltuk, hogy vele
elmennek osztanság skubizunk egy fát.
Nellikével megbeszéltük a Péntek 12órát, ami furcsa módon 10:30-ra lefaragta magát.
December 23. péntek, reggeli kelés a szokásos módon, csipog az óra kinyomom, majd fél
órával később újabb csipogás. Most már muszáj felkelnem! Elindulok két morgás közepette,
majd sikeresen lepattanok a ruhás szekrényről, és végre sikerül felvennem a helyes irányt. Itt
már erőteljesen szidom a vak világot meg a szerencsétlen fejemet. Totál siker megtalálom a
kávéfőzőt, melyet be is üzemelek. Ezután beszambázok a fürdőbe a szokásos olajcsere majd
pofavizit követi. Ekkor már sikerül a csalánozó állapotot elérnem és morgás nélkül elhagyom
a fürdő szentélyét.
Sutyorgónénak elkészítve a reggeli kávét elkezdem a gondolkozás menetemet. Mi a jó büdös
francot vegyek fel??! Majd újabb hangos morgás és jön a válasz: rosszabb vagy mint egy nő!
Na ez igaz!
Ezután a szokásos, lézengek a lakásba, mint egy zombi, majd megérkezik Nelli.
Rövid eszmecsere aztán indulás.
Eme remek alkalmat kihasználva gondoltam meglepem sutyorgónét és megveszem neki amire
szüksége volna.
Első állomásunk egy villamossági szaküzlet, mely persze 23-án zárva van. Ufff! Akkor most
mi legyen?
Nelli felveti a közelben található hodályplázát, ott tuti lesz ajándék!
Elindulunk a nagy melegbe, ami kb -5 fok. Sikeresen megérkezünk a 75-ös trolájhoz, de a
verda még nincs bent.
Mivel szeptember óta már sikeresen nem szívom a nikotinrudat, ezért elég feszült tudok lenni
mikor egy műparaszt a pofázmányomba fújja a füstöt egy kis szájszaggal keveredve. De
érkezik a felmentő troláj! Felszálnánk, de jön egy újjabb esemény.
Egy pesti vak gyökér, aki nem használ fehérbotot! Úgy furakodik felfelé mintha az élete
fügne tőle, hogy feljusson. Szokásos utazási esemény: Tömeg! Még jó, hogy nem vagyok
klausztrofóbiás, mert tuti gondot okoztam volna. Kicsit hosszúra sikeredett zögykölődés után
leszállunk. Végre! Kipufogógáz szag!!! Jobb mint a trolájon összekeveredett pacsulik izmos
felhője. Ezután Nellivel igyekszünk átvergődni az út másik oldalára. Átérve elénk tárul egy
hatalmas hodály épület melyre a nemtom mi van kiírva de jó nagy.
beöltözve mint az eszkimók bemegyünk a melegre, ahol kis időn belül el kezd folyni a víz a
fa…-ról is.
Megtámadjuk a műszaki osztályt. Nelli sikeresen levadászik egy eladó srácot aki elég
segítőkész. Elmondjuk néki, mire is volna szükségünk majd a célhoz vezet minket.
Egy hármas elosztó kapcsolóval felszerelve 3500 forintocskába kerül mert van rajta ám
feszültségjelző lámpa is. Aha! Egyből eljátszom a gondolattal: mostanában elég borult
elmével szaladgálok, milyen jó lenne egy ilyesmi a királyi farpofámra kötve?! Egy táblával a
nyakamba akasztva, melyen a következő olvasható: Feszültség jelző, ha ég a lámpa kerülj ki!
Na de most jó elmozdultam a helyzettől, kanyaringyom vissza!

Kérdezem az eladót: esetleg kissebb és olcsóbb nincs?
De van, ugyanaz a fazon, de nincs rajta lámpa, ez meg 2000 forintocska.
Oksa elviszem!
Elköszönve a drága eladótól nelli fordul egyet és farkasszemet néz egy 1000 forintos
elosztóval. Nos az előzőt már teszem is vissza és lám a kezembe a nyertes elosztó.
Természetesen vásárolni indultunk, de szatyrot és táskát ilyenkor minek is vinne az ember
magával??! De a kedves pénztárosnál persze mindig van szatyor.
Aha!! Majdnem sokkot kaptam! Egy darab papír zacsi 50 forintocskába került és csak ilyen
zacsijuk van!
De megvettem! Azóta itthon van és a falon lóg bekeretezve!!
Kifelé jövet azért még beugrottunk egy másik üzletbe, ahol sikerült vennem egy keverő
poharat ami nagyon frankó mert azóta sem használtam. De jó, hogy megvettem!!!!
Na végre elindultunk megvenni a fát, amiért ezen a napon igazából kimásztam az ágyamból.
Azért még útközben csatlakozik hozzánk egy közös ismerős a Jozsó. Rövid találka. Elhadart
dumcsizás. Lovagias elkísérlek titeket a megállóig és rövid összecsapott fájó búcsú.
Újabb nyomor a trolájon és irány a világ vége!
Megérkezve a helyszínre kedves Nelli próbálta felvenni a kapcsolatot a külvilággal, mivel ő
sem látta azonnal, hogy hol is lehet fára szert tennünk. De felvirradt a nap!! Sasszem meglátta
a területet, ami több száz fából állt. Az illatról már tudtam, hogy jó helyen járunk.
Látóként soha nem álltam meg az elején a dolgoknak, inkább bevetettem magam a közepébe!
Most viszont az első eladónál legyökereztünk. Nelli mellett ott volt velem fortuna is, mert egy
földömbélinél vásároltuk meg a fenyőmet.
Nelli elmondta, hogy milyen arany árakban vannak a fák. Sirva fakadtam!!
Egy jópofa eladót sikerült Nellinek levadásznia, mert megértette, hogy nem szívesen fizetek a
fáért. Az eladó mutatott egy kis fát, aminek az ára meg elég nagy volt.
Ekkor megint sírva fakadtam!
Rövid ismerkedés után kiderült, hogy egy faluban laktunk csak én eljöttem onnan és
felköltöztem ide a betonrengetegbe.
Ezután Nellivel elindultunk hazafelé. Kiérve a fenyőrengetegből megálltunk fújni egy kicsit.
Nellinek odaadtam a szemem, hogy zárja össze. Én addig magamra erőszakolom a kesztyűmet.
A hadművelet nekem sikerült, de Nelli mint egy kezdő vak kínlódott a szememmel. Majd
egy UFÓ besugárzásának segítségével mégis csak összezárta. De ezután jött a meglepi, mert
Nellike ddrága az összetartó gumit valami fantasztikus módon úgy megcsavarta, hogy el sem
lehet ezt mondani de még le sem lehet írni. Gondoljatok bele mit művelhetett!
Patakokba folyt rólam a víz mire sikerült kigubancolnom. Eközben szociálisan érzékeny
Nellit megszólította egy „emberforma” aki a -5 fokban kettő gyermekével a fenyőárusítók
környékén kunyerált a vásárlóktól. Kísérőm közölte a „emberformával”, ha előbb jött volna,
akkor még volt nálunk pénz, de már most nincs, mert elköltöttük.
Ezután elindultunk a
Trolájhoz.

Szörnyű gondolatokat elhessegetve rájöttem, hogy éhes vagyok. „Haza felé az út veszélyes”
De most simán hazaértünk!

Maga a karácsony nyugisan telt. Nem Sikerült felgyújtani a fát, na meg a lakást sem. A bejglit
sem ette meg a kutya! Az ünnepi étek fantasztikus volt, ugyanis megettük!!

Ezúton szeretnénk mindenkinek:
Sokkal Boldogabb Új Évet kívánni!!!

Először Minden Agyban Dől El!!!

„Hát nekem annyi!”

Kedves Olvasók!

Van olyan, aki nem ismeri az előzményeket, ezért egy pár sorban leírom.

Még 2011. október elején sajnos az autoimmun betegségből, vagy a Devic betegségből (bár ez sehova nincs leírva), vagy a Lyme kórból adódóan leestem a lábamról, vagyis csúnya kifejezéssel lebénultak a lábaim.

Ez nem először fordult elő, voltak már kisebb kilengéseim, de most elég súlyos formában jött elő és nagyon-nagyon hosszú a javulási folyamat. Megkaptam a szokásos infúziós steroidos lökésterápiát, valamint az orvosok gondoltak egyet és beújítottak, elküldtek a László kórházba plazmaferezisre. Ezzel a kezeléssel azt akarták elérni, hogy gyorsabban gyógyuljak. Az eredmény pedig az lett, hogy sokkal-sokkal lassabban gyógyulok, mivel még a mai napig is csak járókerettel tudok menni. Előzőleg, amikor ilyen rosszabbodás volt sokkal hamarabb javultam és álltam a saját lábamra.

Most már ott tartok, hogy „bármire” és „bármennyiért” képes lennék azért, hogy ugyanúgy tudjak járni, mint október elött.

Még decemberben egy Nagyon Kedves Ember mesélte, hogy van egy ismerőse, aki kineziológus. Utánanéztem a neten ennek a tudománynak és nagyon kevés infót találtam róla.

Nos mivel már megint teljesen kétségbe estem nem először ebben a három hónapban, hogy még mindig nehezen javulok,ezért január elején el jött az idő, hogy felhívjuk a kineziológust.

Robi lerendezte a dolgot és egy csütörtök délutáni időpontot egyeztettek.

Az elmúlt 22 év alatt nagyon-nagyon sok orvosnál, természetgyógyásznál és más papirral rendelkező és papirral nem rendelkező embereknél jártam már. Tehát én elmondhatom magamról, hogy nyitott vagyok mindenre és tudom, hogy elsősorban hinni kell abban, amit csinálok, vagy amit csinálnak velem.

Izgatottan és kíváncsian vártam a találkozást!

Délután 15:00 óra, megérkezett E. Robinak időpontra a háziorvoshoz kellett menni, tehát szinte váltották egymást.

A szeánsz egy rövid ismertetővel kezdődött, majd magamról kellett mesélnem. Szerintem, amennyit akkor beszéltem, előtte egy hét alatt sem.

Elkezdődött a szeánsz!

E. leült velem szembe, megfogta a két csuklómat a két kezével, a balt a ballal, a jobbat a jobbal. Még mindig nagyon izgatott voltam!

Majd pár centit fel és le emelgette és közben mormogott magában és egy papíron lévő táblázatot nézett és néha írt bele valamit. Ezek után közölte, hogy nagyon messzire fogunk visszamenni!! Még mindig izgatott voltam!

Azt kérdezte, hogy Édesanyámat érte-e valami a terhesség alatti, születésem elötti 9-dik hónapban. Na ekkor már kevésbé voltam izgatott!

Elmondtam, hogy nem tudok róla és nem is mondták, hogy történt volna valami. Ekkor megkezdődött a szeánsz következő szakasza, amikor is mellém állt és a fejem fölé tette a kezét. Közben jót beszélgettünk. A következő lépés megint az volt, hogy a fent leírt formában megfogta a kezem és arra kért, hogy gondoljak a célra, ami az, hogy újra tudjak járni és működjön/mozogjon a lábam. Zárójelben jegyezném meg, hogy az elmúlt időszakban minden nap többször is elmondtam, hogy: mukodj, mukodj, mukodj, de hááát az eredmény ugyanaz… nem mukodik…

Ezek után megint mellém állt, megint csak ugyanaz a forma, csak annyi különbséggel, hogy időközben rájöttem, hogy szegény lány nem vett fel papucsot és megkértem, hogy ezt tegye meg, mert nem szeretném, hogy miattam megfázzon a hideg kövön. És kineziológushoz keljen mennie!

Nos kellemes beszélgetéssel eltelt a másfél óra és a vége:

A kézrángatós technikával megállapította, hogy 2 hónap múlva lenne érdemes találkozni legközelebb. A gyógymód, amit alkalmazzak minden nap: Lélegezzek! Figyeljek a lélegzésre tudatosan! Minden nap szánjak magamra időt például egy zene hallgatással, tea vagy kávé ivás alkalmával és ezzel óríásít segítek magamon!

Már nem voltam annyira izgatott!

Fizettem!

Egyáltalán nem voltam izgatott!

E. elment és aranyosan elmondta, hogy ha bármi van hívjuk Őt telefonon, még akkor is, ha csak beszélgetni szeretnénk!

Ezek után valóban beszélgetni szerettem volna és felhívtam Robit, akivel ingyen beszélünk!

Már megint izgatottan, de röhögés közepette elmondtam Neki a történteket. Még jó, hogy orvosi váróteremben volt és nem tudott hangosan röhögni!

Sajnos Nekem ez a gyógymód nem jött be, de a kineziológus is belátta, azzal, hogy majd 2 hónap múlva hívjam.

Tanulság: Mást is ki kell próbálni! Folyt köv!

Azt még hozzá kell tennem, hogy miközben ezt a kis feljegyzést írtam, Drága Férjem Sutyorgó éppen ahogy Ő szokott fogalmazni „feltünési viszketegségét”enyhíti, mégpedig oly formában, hogy:

A Városliget közepén jóóól beöltözve, hogy meg ne fázzon hab teste, erős kezével veszélyes karikásostorát csattogtatja, miközben egy kedves Hölgy fotókat készít Róla. A képek egy kiállításon is meg fognak jelenni. De csak abban az esetben, ha a sötétkamrában a fotók előhívása közben nem nyit be valaki! Azzal hogy:

Nem zavarlak sokáig!