2014. november 14. péntek. Egy ember a munkából hazafele leszállt a buszról
és beleütközött egy otthagyott kivágott
fába. Gondolom, mivel ebédidő volt, azért nem volt ott senki és azért
hagyták abba a munkát.
Emberünk sajnos megbotlott a gallyakba és elesett. Erre hirtelen egy
segítőkész ember a hátizsákjánál fogva
akarta felemelni. Ahogy emberünk ezt szóvá tette neki, még ő volt
megsértődve. No semmi gond, emberünk kért
segítséget, hogy valahova leesett a sapkája, segítse megkeresni. Erre az
illető közölte, hogy ott van, keresse meg.
 És szó nélkül továbbállt. Köszi....
Emberünk ment tovább és beleütközött egy a járdán szabálytalanul parkoló
autóba. A tulajdonos hölgy kirohant a
patikából és elkezdett vele üvöltözni:
" Mit képzel maga szerencsétlen, összetöri az autómat!"
" Minek közlekedik az ilyen szerencsétlen egyedül, ha nem tud
közlekedni...."
Emberünk sem hagyta ezt szó nélkül, erre a férjuram is kirohant a patikából
és rátámadt emberünkre.
"Mit képzel maga, hogy beszél a feleségemmel, majd én apja helyett is apja
leszek, stb. stb."
Emberünk hátat fordított szó nélkül, de a férjuram nem hagyta ám annyiban.
Utána ment, megfogta a hátizsákjánál és
visszarántotta.
Tanulság?
2014-ben még mindig ott tart a többségi társadalom, hogy ha valakinek
valamilyen sérültsége van, ne menjen ki az
utcára, maradjon otthon. Inkább tartsa el az Állam, ne dolgozzon, ne
tanuljon, sőt ne is csináljon semmit.
Rengeteg érzékenyítő tréninget tartanak különböző szervezetek ezeknek az
embereknek.
Ha ilyen megtörténik 2014-ben, akkor mi is a lényege ezeknek a tréningeknek?
És végül....
Azt azért ne felejtse el senki, hogy a betegség nem válogat, lehet, nő,
férfi, gazdag, szegény, fiatal, idős,
kövér, sovány, szőke, barna, vörös stb. stb.
Semelyik embert nem védi semmi attól, hogy egy betegségből kifolyólag
maradandó károsodása legyen. Például
kerekesszékbe kerülhet, elveszítheti teljesen a hallását, vagy akár a
látását!
Senki nincs biztonságban és nincs ellene védelem!!!

Czikoráné Szabó Éva

Szerző: rczikora  2015.10.08. 15:47 Szólj hozzá!

A nagy szekrényvásárlásom története!

 

Egy-egy bútor vásárlás minden ember vagy család életében eljön. Vagy azért, mert már nem férnek el a cuccok a régiben, vagy a régi nem megfelelő az adott igényeknek, vagy csak úgy…

Nos nálam ez a döntés azért jött el, mert szeptember 1-től megszűnt a munkaviszonyom és gondoltam még utoljára a fizetésemből beruházok egy szekrényre, aztán két legyet ütök egy csapásra, mert akkor születésnapomra is megajándékozom magam.

A normális embereknél általában ez úgy történik, hogy van egyfajta elképzelés a bútorról, megvannak a méretek, ahova befér. Elmegy a bútoráruházba, kiválasztja, és ha szerencséje van, a saját autójával hazaviszi, ha nincs ekkora szerencséje, akkor jó pénzért az áruház házhoz is szállítja nagyon szívesen, vagy a neten megkeresi és megrendeli. Manapság már általában lapraszerelt állapotban szállítják a bútorokat. Nos egy normális embernek ez sem gond, mert otthon kiszedi az alkatrészeket a dobozból, előveszi a használati utasítást és fáradságot és időt nem sajnálva összeállítja a puzzle darabokat.

Nos ez nálunk nem ilyen egyszerűen történt, miért is történt volna, akkor azok nem is mi lennénk.

Az elképzelés megvolt, a hely adott volt. Következett a bútor kiválasztása. Fel a netre! Először megnéztem a nagyobb áruházakat, Ikea, Kika. Ikeával leveleztem, náluk ilyen méretekkel rendelkező bútor nincs. Szintén így jártam a Praktikerrel is. Felhívtam telefonon a Kikát, mert nekik aztán az akadálymentesítés a honlapjukon nem ismert. Elmondtam az illetőnek, hogy mit is szeretnék, erre ő közölte, hogy menjünk be és biztosan találunk megfelelőt. Mondom neki, hogy nem tudunk bemenni. Erre valószínű más kommunikációs síkra kerültünk, mert megint csak azt mondta, hogy menjünk be és személyesen segítenek. No gondoltam, akkor ezt a vonalat is hagyjuk.

Tovább keresgettem a neten. Nem sok volt a választék, de egy-két megfelelő szekrényt találtam. Ezeket a hivatkozásokat át is küldtem látó embereknek, akiktől véleményt is kértem, hogy jó lenne-e a mi kis lakásunkba a szekrény. A fő szempont az volt, hogy polcos szekrény legyen, beférjen a sarokba, és hát most jön a lényeg, neee lapraszerelt legyen, mert neeem tudjuk összeszerelni, akármennyire is szeretnénk!

Nem is olyan sokára találtunk egy majdnem megfelelő szekrényt és többször is megnéztem, meghallgattam, „nem lapra szerelve szállítjuk”!

Na ez szuper, megrendeljük!

  1. augusztus 17-én megrendeltem a szekrényt az interneten keresztül, előre utalás opciót választva.

Augusztus 21-én írtam egy e-mailt a cégnek, hogy egyáltalán megkapták-e a rendelésemet. Írták, hogy természetesen megkapták és utalhatom a vételárat is. A cég honlapján fenn van, hogy kb. 2-4 hét a szállítási idő. Telefonon értesítenek 5 nappal elöbb, hogy mikor szállítják a bútort. Na megnyugodtam, feltudunk készülni a szállításra és azt a bútort is eltudjuk tüntetni, aminek a helyére kerül.

Szeptember 10. hétfő. Csörög a telefonom 10 órakor, hogy 11:30-kor szállítjuk a szekrényt. Hümmm… Ez öt nappal elöbb? Hát mondom, hogy az nem lesz jó, mert a Férjem nincs itthon. Na jó mondja a pasi, akkor 12:30. Hát mondom az sem jobb, de ha végre már hozzák, akkor hozzák csak. Szóltam Robinak, hogy ha tudna, jöjjön haza kicsit elöbb, mert végre hozzák a szekrényt. Na gyorsan (magamhoz képest), kipakoltam a szekrényből. Várok…. Várok…..

12:07-kor megint csörög a telefonom, hogy rossz híre van, most pakolták fel a kocsira a szekrényt és sérült a sarka, úgyhogy mégsem hozzák, de a héten még mindenképpen felhív.

Na pufff!

Adrenalin vissza, rossz hírt közöljük Robival.

Jött újabb várakozás….

Vártunk, vártunk, míg Robi már nem bírta és szeptember 26-án felhívta a csodás céget, hogy mi van a szekrénnyel. A pasi azt mondja, hogy pénteken jön a szállítmány. Robi mondja, hogy már rég kifizettük a szekrényt, esetleg az idén még kiszállítják-e. Erre a pasi azt mondja, hogy nem kellett volna kifizetni.

Szééép…. Akkor talán fel sem kellene ajánlani ezt a lehetőséget nem?

Ekkor én még türelmes voltam, hisz én rendeltem, nem ők kerestek engem. Robi pedig levezette a feszültséget és újra várakozó álláspontra helyezkedtünk.

Eljött a szeptember 28. péntek. 10:30 körül csörög a telefonom.

Hang: Butorcsalád, szállító, 10 perc múlva érkezem….

Én: Hümmm…. Hümmm… öööö….

Hát na jó, valahogy megoldjuk….

Hang: Vagy tudok még menni visszafele 12 órakor.

Én: Az sem jobb, de jöjjön!

Nagyon ideges lettem újra, de se baj, valahogy megoldjuk. Most már nem hívtam Robit, hátha még sem jön össze a projekt.

11:45 körül újra telefon.

Hang: pár perc és érkezem.

Hát erre már nem tudtam mondani semmit…..

Megérkezett egyedül. Csodálkoztam is rajta, hogy egy 47 kg-os szekrényt egyedül cipel, gondoltam, valami nagyon-nagyon erős ember lehet. Behozta a szoba közepére és kérdezte, hogy hova tegye. Nagy meglepődve kérdezem, hogy ez lapraszerelt?

Mondja, hogy igen, ők csak lapraszerelt bútorokat szállítanak.

Hűű… már a hallásommal, meg a felfogásommal is gond van….

Mondom, állítsa a falhoz.

Kérdezem tőle, hogy azt a másik szekrényt el tudná-e vinni.

Háát, először csak hümmögött, meg nézte, hogy mennyire nehéz, meg nincs helyük, de azért elvitte a kiskocsijával, amivel a lapokat hozta.

Az interneten az van fenn, hogy a vevőnek át kell nézni az árut és utána kell aláírni az átvételt igazoló papírt.

Na ez úgy történt, hogy már indult kifele és akkor jutott eszébe, hogy a számlát majdnem elfelejtette odaadni. Adott egy A-4-es papírt és ennyi.

Húúú, nagyon-nagyon ideges lettem!

Kellett-ez nekem!

Nem is gondolkodtam, már nem tudtam, felhívtam a volt kolléganőmet és megkértem, hogy a Fiával eltudnának-e jönni összerakni ezt a sz…..

Mondta, hogy nyugodjak meg, nem lesz semmi baj, megbeszéli a fiával és hétfőn munka után jönnek és összerakják.

Robi is közben hazaért és közöltem vele, hogy mi történt.

Erre Ő nagyon ideges lett és felhívta a csodálatos céget!

Kérdezte, hogy vakon mi a francot csináljunk ezekkel a lapokkal. A pasi közölte, hogy jobban meg kellett volna nézni, hogy mit rendelünk és még azt tudják csinálni, hogy visszaviszik.

Aha… A visszaszállítást a vevőnek kell megoldani és a vételár teljes összegét sem adják vissza.

Na meg az ember nem azért rendel bármit, hogy utána visszaadja, hanem azért, mert talán szüksége van arra a dologra.

A hétvégén együtt voltunk a dobozba pakolt lapokkal.

Hétfő délután jött a felmentő csapat!

Egyből a földre fektették a témát!

Kibontották a dobozt és akkor jött a következő meglepetés!

Hol van a „játékszabály”, vagyis a rajz, ami alapján össze kell rakni a cuccot.

Hát, sehol…..

Na jó, akkor legalább nézzük meg a neten, hogy hogyan is nézne ki összerakott állapotban.

Ez a két csodálatos logikával megáldott ügyes ember Anya és Fia 2,5 óra alatt összerakta a szekrényt, úgy ahogy kellett. A millió csavar és a deszkák a helyükre kerültek úgy, hogy egyszer sem kellett szétszedni.

Sajnos az volt az örömben az üröm és a legrosszabb érzés nekem és Robinak is, hogy nem tudtunk segíteni az összeszerelésben.

Na jó, ez nem teljesen igaz, mert Robi egy pár kicsi szeget beleverhetett a szekrény hátuljába, mert az úgy sem látszik!

 

Íme ilyenkor lehet azt mondani, hogy oly kevés az az ember aki nem csak mondja, hogy :”szóljatok, ha segítség kell mert nagyon szívesen segítünk” mert ez sajnos nem igaz!

Sajnos a látó emberek akik felajálják segítségüket csak az adott helyzetben és pillanatban mondják. És ez tény!

Aztán pedig itt vannak eme nagy vállalkozók kis cégek akik úgy látszik megerőltetőnek találják, ha dolgozni is kell!

Ez utánn ettől a cégtől biztos, hogy semmit sem fogunk rendelni és nem is ajáljuk senkinek sem! Már, ha nem akarnak úgy járni mint mi!

Egyébként hozzá tartozik a történethez, hogy a cég bunkó stílusában beszélő munkatárs felajánlotta, hogy plussz pénzért kijön valaki és összerakja azt a szekrényt amit az oldalukon összeszerelve hirdettek meg!

 

Czikoráné Szabó Éva

Szerző: rczikora  2015.09.24. 17:28 Szólj hozzá!

A nagy akadálymentes Főváros!

 

Egy kis írás, mert elgurult a gyógyszerem!

De mielött még elolvasnátok már, ha megteszitek! Csak egy kis bevezető, hogy értsétek is mi az Én bajom ezzel!

Röviden csak, hogy érezzétek a törődést:

Otthon! Ne az utcán, mert bajod lesz és engem perelnek a Családtagok!

Először is kösd be a szemed, hogy még a fényt se lásd. Aztán fogd meg a felmosó rúdját és ellentétes kéz és láb mozdulatokkal a szobából próbálj eljutni a lépcsőházi bejáratig vagy a Családi ház kapujáig!

Nos, ha ez egyedül sikerül akkor nyertél egy szuper vakot! Ha nem?! Akkor tudod mit vár el tőlem a BKK, BKV idióta, tudatlan döntéshozók tömkelege!

Vasárnap máshol kell átszállni! Én meg Hétfőn reggel 08:00-ra mennék dógozni!!

Nem éppen tisztelt BKK! Tisztában vagytok azzal, hogy korlátozzátok a munkába jutásomat??

Mert azt tudom, hogy magasról lesz.r.át.k! Észrevettem!

Sőt azzal is tisztában vagyok, hogy Ti döntéshozók jó drága autókkal kocsikáztok egyik wc-ről a másikra!

És akkor a történetem MÁSODSZOR EBBEN A PÁR HÓNAPBAN!

A több milliárdos 1-es villamos felújításának újabb szakasza

 

  1. szeptember 28-án megkezdődött az 1-es villamos teljes felújítása. Ezt a hírt már jó előre bejelentette a BKK és meg is hirdette a honlapján és kiplakátozta a villamosokra. Ezzel kipipálva azt, hogy a „kedves” utasokat tájékoztatta a változásról. A vállalat hangsúlyozza, hogy számukra az utasok és az elégedettségük nagyon fontos és figyelnek az igényekre is. Viszont a gyakorlatban ez nem így van. Nemhogy az utasok, de még a BKV dolgozói sem voltak tisztában azzal még szeptember 28-án sem, hogy pontosan hol fognak megállni a pótló buszok. Az utasok a megfelelő tájékoztatás ellenére össze-vissza „kóvályogtak” a megállók között, folyamatosan egymást kérdezve és egymást követve. Többször elhangzott a mondat: „Én sem tudok semmit, de menjünk együtt, hátha kiderül, majd együtt megkeressük.”

Az 1-es villamos egy eléggé forgalmas, fontos közlekedési útvonal. Látássérültek is gyakran járnak ezen a szakaszon, hiszen az XIV. kerületben itt található a Vakok Intézete, a Vakok Általános Iskolája, az Idősek Otthona és több érdekképviseleti szervezet is. Ez utóbbi szervezetnek sem tűnt fel, hogy esetleg kellene segíteni sorstársaiknak, abban, hogy minél pontosabban és naprakészen tájékoztassa az érintetteket. Senkinek nem jutott eszébe, hogy az a látássérült, aki ezen az útvonalon jár iskolába, dolgozni, esetleg ügyeket intézni, hogyan fogja megtalálni az új megállókat úgy, hogy még soha nem járt arra. Tudni illik a látássérültek (vakok) egy rehabilitációs tanár segítségével tanulják meg azokat az útvonalakat, melyeket használnak, hogy önálló és akadálymentes legyen a közlekedésük.

És most eljött a december 15. Amikor is újabb változások történnek ezen a vonalon. Ezt is honnét lehet tudni? Úgy, hogy a villamospótló busz vezetője közli néhány utassal, hogy még ők sem tudják, hogy hol fognak megállni 15. után.

És itt álljunk meg egy pillanatra! Ez olyan Déja-vu érzést adott nekem. Mintha ebben az évben ezt már eljátszottuk volna!

És valóban! És megint csak ott vagyok ahol a part szakad, de most annyi a nehezítés, hogy pont Vasárnap lesz a menetrend válltoztatás!

Tehát élesben csak vasárnap tanulhatom meg az új útvonalat! Hű de jó!

 

Jó, akkor hívjuk fel az ügyfélszolgálatot. December 12. csütörtök. Az ügyfélszolgálat még nem tud semmit, nem kaptak erről a változásról tájékoztatást. A látássérültekkel „foglalkozó” szervezetek megint nem tudnak semmit. Segíteni meg főleg nem tudnak. December 12-én már személyi segítőt sem lehet kérni hétfőre, hogy legalább a munkahelyre be tudjon jutni az ember. Főleg, általában reggel 8 óra a munkakezdés. A támogató szolgálatoknál is. Tehát 8 előtt nem vállalnak kísérést. Akkor hogyan tud a látássérült bejutni épségben és időben a munkahelyére úgy, hogy fogalma sincs, hogy merre kell menni és hol kell átszállni?

Van Rehabilitációs tanár aki segített a múltkor, de most mi lesz? Megint kérjem meg, hogy a hétvégéjét szánja énrám? Hétfőn dolgoznom kell menni!

Rohadtul köszönöm BKK!

 

És a mai napig a megbélyegzés az megy!

„Jó nektek titeket eltart az Állam”

 

Nos!

Köszönöm, hogy engem eltartanak! Nagyon hálás vagyok mindenkinek!

 

MIT SZÓLNÁTOK, HA CSERÉLNÉNK??

BOLDOGAN DOLGOZOM HELYETTETEK IRIGYKEDŐK!

 

Vak Sutyorgó

 

Szerző: rczikora  2015.09.24. 17:24 Szólj hozzá!

  1. Felhívás fitnesz klub igénybevételére

Kedves Tagtársunk!

Örömmel értesítjük Önöket, hogy a ****fitness ingyenesen fogadna látássérülteket, barátságos környezetben, képzett, intelligens oktatói csapattal. Az

Egyesület a fitness klub dolgozóit felkészítette a látássérültek fogadására. A jelentkezők képzett gyógytornászok, eddzők segítségével, személyes patronálással

tornászhatnának, gépeken eddzhetnének, akár szaunázhatnának is.

Helyszín: 0000 Budapest, *****

Az Egyesület gépjárművével maximum 7 fő szállítását tudja biztosítani. A szállítási díj a jelentkezők

létszámától függően a következő:

1fő-3.300 Ft.

2fő-1.650 Ft.

3fő-1.100 Ft.

4fő- 825Ft.

5fő- 660Ft.

6fő- 550Ft.

7fő- 472Ft.

Budapesti jelentkezők a fittnes klub szolgáltatásait minden héten, kedden 11:00 és 14:00 óra között vehetik igénybe.

Budaörs és környékéről történő jelentkezők minden héten csütörtökön igényelhetik a szolgáltatást.

Az első csoport Budapestről 2012. május 15.-én kedden indulna 10:00 órakor, erre az alkalomra a jelentkezési határidő május 14. hétfő 12:00 óra.

Budapestről történő jelentkezési szándékát kérjük, hogy a program előtti hétfőn minden esetben jelezze, valamint jelölje meg, hogy speciális gerinctornát

vagy a gépek használatát szeretné igénybe venni.

Indulási és érkezési helyszín:. Egyesület ügyfélszolgálati iroda.

Kérjük, hogy a résztvevők hozzanak magukkal kényelmes ruhát és egy pár tiszta talpú cipőt.

Szeretnénk felhívni a figyelmüket, hogy vakvezető kutyát és a látássérült kísérőjét az Egyesület sajnos nem tudja szállítani.

 

Nos elég érdekes ez a hírdetés. Az egyesület a vakokért van de vakvezető kutyát nem áll módukban szállítani.

Csak, hogy tiszta legyen a sor:

A támogató szolgálat busza alkalmas arra, hogy kutyát, tolószéket, akár lovat vagy elefántot szálítson.

Az az igazság, hogy az edző terembe nem lehet bevinni kutyákat. Ez van!

Megtehetik mivel magánterületen található eme tornára alkalmas terem.

Szaunát is lehet használni? Még is mikor? Mire kifőlök a levemből már mehetek is haza!

Milyen baromi jó ez a hírdetés! Mindent megmondanak, hogy mikor, hol, menyiért, hogyan csináljon az ember. Az alsógatya méretemet ne adjam meg??! De, ha kell csinálok bele barna vonalat is! Vonal kódnak!

Az időpontok nos azok sem semmik. Aki dolgozik azért nem tud menni, aki meg nem az meg okosabb mint egy ötödikes!

Számoljuk már ki!

Vannak termek ahol a havi bérlet korlátlan használattal 6000 forintocska, és akkor megyek amikor akarok. Itt ha megyek két alkalommal akkor már 6600forintocska, és még csak utaztam! Havonta 12000 forintocska és még semmi sem látszik rajtam! Szerváljak be embereket? Láttatok már ufót?!

No a vakok is ilyen ritkán fizetnek a semmiért!

De,betojok! Totál megéri! Nem??!

Aztán írják, hogy az egyesület felkészítette az edzőket a látássérültek fogadására.

Aha!

A következők történtek:

Bekötött szemmel fehérbotos közlekedés (ez rohadt fontos egy terembe).

Bekötött szemmel kirakós játék (ez piszkosul fontos az edzőteremben tudni).

Bekötött szemmel szemben állva egymással a szájukba kellett venni a szívószálat, majd összeérintve oldalazva lépéseket kellett megtenni.

(ez asztán a baró! Legalább a kétkezes rudat vették volna a szájukba!)

Egy terembe nem az volna a fontos, hogy:

-találd meg a pultot.

-találj be az öltözőbe

-használat szerűen működj együtt az öltözővel!

-maga a terem megismerése, mit hol találsz.

-egy látó hogyan segítsen az edzéskor.

 

Bohóckodni a cirkuszban kell!

De, ha majd valaki megsérül na akkor ki is válalja a felelősséget??

Nos egy biztos, hogy nem a terem dolgozói.

Egyébként hatalmas sikert aratott a terem ingyenes használhatósága!

Senki sem jelentkezett!

A sok-sok lusta vaksi! J))

 

Vak Sutyorgó

Szerző: rczikora  2015.09.23. 15:32 Szólj hozzá!

Szerző: rczikora  2015.09.23. 15:22 Szólj hozzá!

Így bízzunk az orvosokba! Már megint csak azt tudom mondani: Ez a Magyar egészségügy. Újabb érdekes és elgondolkodtató történet….

 

  1. június 14-én pénteken felhívtam egy budapesti rehabilitációs osztály doktornőjét, mivel az egészségi állapotom másfél éve nem javul. Ez pontosan azt jelenti, hogy 2011. októberében lebénultak a lábaim és jelenleg is egy bottal és kísérővel tudok csak közlekedni. Hozzá kell tennem, hogy akkor a kórházból úgy engedtek ki, hogy a zárójelentésemen ez állt: „stabilan meg tud ülni”.

Azóta már dolgoztam, főzök és küzdök – küzdök minden nap. Rengeteg megoldást kipróbáltam már, (Reiki, kineziológia, gyógytorna, szobabicikli, izomstimulátor, fehérje por, stb. stb.) sajnos mind, mind eredménytelenül, vagy ici-pici eredménnyel.

De a helyzet változatlan, még mindig nem tudok egyedül fehér bot segítségével önállóan közlekedni, ahogy 2011. októbere előtt.

Vissza az eredeti dátumhoz. Ezen a napon felhívtam a doktornőt, mert egy nagyon kedves barátunk ajánlotta nagyon-nagyon jó indulattal és segítő szándékkal. Bár én egy illetőtől azt hallottam, hogy ő az egerét sem bízná rá erre az osztályra. No de mindegy, én megpróbálom, akkor még azt gondoltam, hogy veszíteni valóm nincs. Ez végül nem így lett.

A telefonban elmondtam a doktornőnek, hogy mi a jelenlegi helyzet velem és szeretnék kérni egy vizsgálatot. Mondta a doktornő, hogy jó, következő héten kedden már mehetek is. Mondtam, hogy ez az időpont sajnos nem jó, mert addigra nem találok kísérőt. Jó, mondta, akkor menjek az utána következő hétfőn, azaz 24-én. A telefonban elmondtam, hogy nagyjából mi a betegségem, jelenlegi állapotom és hogy már akkor 2011-ben küldtek volna erre az osztályra a kórházból, de mivel eddig mindig lábra álltam, nem éltem a lehetőséggel.

Egy hétig izgultam, nem a csodát vártam, de valamilyen eredményesebb kezelést, amitől látványosabban és érezhetőbben javul a lábam. Megszerveztem a kísérést és a Férjem is szabadnapot vett ki.

Eljött a nap, nagy izgalommal és a táskámban a fontos zárójelentéseimmel elindultunk a címre. Előre megbeszéltük a portással is, hogy ameddig kiszállok a kocsiból, a Taxi beállhat az udvarba, hogy ne keljen lépcsőzni.

Felmentünk a második emeletre és leadtuk a beutalómat. Nem sokkal később meg is érkezett a doktornő, bemutatkozott és közölte, hogy ő az orvos, csak még civilben. Majd arra lettünk figyelmesek, hogy a nővérek készítik a helyet az új betegeknek. A segítő szólt, hogy én nem befekvésre jöttem. Ekkor a Férjem felhívta a háziorvosomat, hogy pontosan mit írt a beutalóra, befekvést? Ő mondta, hogy nem azt írta rá. Pár perccel később visszajött a doktornő és azt mondta: Most már emlékszem, de nem 8 órát mondtam. Én azt feleltem, hogy nem, nem, hanem 8-9 körül. Erre ő azt mondta, hogy jó, 2 perc és jön.

Eltelt közel 2 óra mi addig türelmesen, poénkodva próbáltuk elütni a várakozási időt.

Kb. 11 óra körül kijött a doktornő és közölte, hogy megírta a javaslatot.

Aham… Milyen javaslatot, mikor nem is tudja, ki vagyok, mi a bajom és egyáltalán miért jöttem.

Közben kiderült, hogy a háziorvosom a beutalóra azt írta, hogy „otthoni gyógytornára javaslat”.

Ez volt a második félreértés.

Az első ugye az volt, hogy én vizsgálatra mentem, csak azt a varázsszót nem mondtam, hogy ambulanciára. És a doktornő úgy értette, hogy kórházi befekvésre kérek időpontot.

A második félreértés pedig a beutalón lévő szövegből adódott.

Szóval ott tartottam, hogy kijött a doktornő papírral a kezében és közölte, hogy felírta a gyógytorna javaslatot. Jah és annyit kérdezett tőlem, hogy egy bottal tud járni? Én feleltem, hogy igen és egy kísérővel. Erre visszament a szobába és közölte, hogy akkor ezt a részt javítsák ki. Másodszor, amikor kijött, akkor már a Férjem kérdéssel várta…

Hogyan írhatott fel bármit, amikor meg sem vizsgálta a feleségemet?

- Dr.: Beszéltem a háziorvosával és a vérképek alapján.

- Dr.: A hölgy egy nagyon különlegeseset.

Erre a férjem: De hát a zárójelentések 90%-a hazugság.

- Dr.: Én nem bírálom felül a kollégáim véleményét és a vérképet, laborokat. Ön nem orvos és nem is biológus, hogy érthetné, hogy mi van a papíron.

Ekkor egy kisebb vita alakult ki, amire a doktornő úgy reagált, hogy akkor jó, jöjjön, megvizsgálom…. Jöjjön megvizsgálom és jó hangosan becsapta maga után az ajtót. Majd pár másodperc múlva érkezett is a kulccsal.

Ekkor én már azt mondtam, hogy így nem kell, hogy megvizsgáljon, adja ide a papírt és menjünk.

Erre a doktornő, de igen, most már jöjjön megvizsgálom. A segítő bekísért egy helyiségbe és leültem egy ágyra. A doktornő velem szembe egy székre és papír volt a kezébe. Újra elmondta, hogy ő nem tud velem kezdeni semmit, mert nagyon különös eset vagyok. Megint elmondta, hogy nyáron nincs ambuláns rendelés és kezelés, csak befekvős és ha ezt választom nyugodtan szóljak neki, de ha nem, akkor ráírta a papíromra, hogy szeptemberbe újra jelentkezzem.

Elmondtam a doktornőnek, hogy Lyme kórra is kezelnek. Ő kérdezi, hogy mióta? Ősz óta?

Felelem, hogy nem, 89. óta folyamatosan pozitív az eredményem, de csak 2012-től kapok rá kezelést.

Dr.: Jah, az más, akkor beszéljek ezzel a kezelőorvosommal, hogy javasolja-e a fizikoterápiát, írja le és utána akkor ő már fogja tudni, hogy pontosan milyen kezelés kell nekem. És itt újra elmondta, hogy akkor befeküdhetek két hétre.

Majd megkérdezte, hogy mennyit látok, a Férjem mennyit lát és a Férjem miért nem lát.

Majd kiment, mert még pecsét kellett a papírra. Eközben becsukódott az ajtó és csak belülről lehetett kinyitni. Én elindultam, hogy ki tudjam nyitni az ajtót és ekkor egy másik ágyról egy idős hölgy megkérdezte, hogy segítsen-e. Nagy döbbenet, mert fogalmam sem volt arról, hogy nem csak ketten voltunk a szobában.

A doktornő végül átadta a papírt és amilyen gyorsan csak lehetett távoztunk is. Majd amikor hazaértünk a segítőnk elolvasta a papírt és az van ráírva, hogy az ORFI-ban lévő kezelőorvosommal konzultáljak a fizikoterápiáról és kérjek tőle javaslatot.

Az ORFI-ban gyakorlatilag nincs kezelőorvosom. Az igaz, hogy átkértem magam Budapestre, de az orvossal egyszer találkoztam tavaly márciusban és mivel ő ciklofoszfamid kezelést akar adni szintén a zárójelentéseim alapján én pedig nem egyezek bele, megszakadt a kapcsolatunk és nem keressük egymást.

 

A veszteségem ezen a napon 2X Taxiköltség 1000 Ft és a kísérő óradíja, mely a 4 órára 1200 Ft.

Ez a kisebb veszteség.

Jobban fáj az, hogy már megint elveszítettem a bizalmam a nagy tudású orvosok iránt, akik nem a beteget nézik, hanem a zárójelentésekből és leletekből ítélkeznek.

Újra bebizonyosodott, hogy mennyire összetartó az orvostársadalom. Nem bírálják felül a kollégáik véleményét, sőt meg sem vizsgálják a beteget.

Sajnos ez a doktornő is beállt abba a sorba az eddigi kezelőorvosaim mellé, akik 24 éve folyamatosan félrekezelnek, melyet a jelenlegi állapotom is mutat.

Jelenleg is várok a csodára, hogy végre lábra állhassak, mert a bizalom megrendült újra az orvosokban!

Várok egy független orvosra, aki nem az eddigi zárójelentésekből állapítja meg a valódi betegségemet!

 

Czikoráné Szabó Éva

Szerző: rczikora  2015.09.23. 15:22 Szólj hozzá!

Szerző: rczikora  2015.09.22. 18:59 Szólj hozzá!

Egy forró tavaszi napon a szokásos módon tartottam hazafele a munkahelyemről. Felszálltam a villamosra, beálltam a megszokott helyemre az ajtó mellé, levettem a hátizsákomat, összecsuktam a botomat és számoltam a megállókat és gondolkodtam az élet nagy dolgairól magam elé merengve.

Az egyik megállónál felszállt két hölgy, nagyon beszélgettek és beálltak mellém majdnem kisodorták a kezemből a táskámat.

Elindult a villamos. Egyszer csak azt hallom az előttem álló hölgyikétől:

-         Tetszik?
- Nem szóltam semmit, nem tudtam, hogy egyáltalán kinek szólt a kérdés.
- Még egyszer…. Tetszik? Erre már felemeltem a fejemet, felhúztam a szemöldökömet és megkérdeztem:
- Micsoda?
Erre a nem várt válasz:
- Attól, hogy napszemüveg van rajtad látom a szemeden, hogy a cicimet bámulod!!!!
Éreztem, hogy elvörösödött a fülem, annyira meglepődtem.
Szépen nyugodtan felvettem a táskámat a vállamra, elővettem a botomat és miközben nyitottam ki ezt válaszoltam:
- Az lehet, hogy 8 éve azért vakultam meg, mert állandóan melleket néztem…..
Nagy csend és ezek után a villamoson mindenki hangosan el kezdett nevetni…..

-          

Vak Sutyorgó

Szerző: rczikora  2015.09.22. 18:58 Szólj hozzá!

1989-ben 8 éves koromban kezdődtek a problémák. Addig egy egészségesen jól fejlődő boldog kislány voltam.

1989 nyarán az első osztály befejeztével elengedtek a szüleim az apai nagyszülőkhöz nyaralni Baranya megye egy kis falucskájába.

Abból az időszakból arra emlékszem, hogy volt olyan nap, amikor nagyon fájt a fejem és nem tudtam felkelni az ágyból, vérzett az orrom és hánytam. De akkor a nagyszüleim nem találtak bennem kullancsot. Igaz, nagyon szép idő volt, sokszor fürödtem, és még többször strandon is voltam.

Aztán a szünidő végén hazamentem és a család elutazott Veszprémbe az állatkertbe. Akkor ahogy beléptünk a kapun én teljesen megvakultam hirtelen. Minden elsötétedett. Először a szüleim nem akarták elhinni, azt gondolták, csak viccelek és nem akartam menni, azért találok ki ilyeneket. Aztán amikor tényleg meggyőződtek arról, hogy nem viccelek és tényleg nem látok, azonnal hazamentünk. Másnap leutaztunk Bajára, ahol kizárták az agydaganatot, valami gyulladást állapítottak meg. Felküldtek Budapestre az Amerikai úti idegklinikára. A kórházban meglumbáltak, eközben kijött a mumszom és elkülönítettek egy szobába, ahol iszonyatos fájdalmakat éltem át, mert annyira fájt a hátam, hogy ameddig a szüleim nem jöttek értem ültem az ágyban, nem tudtam lefeküdni és megfelelő mennyiségű folyadékot sem kaptam.

Ekkor a kórház átutalt a Szent László kórházba a mumszom miatt. Ott levették a vért borelliára is. Majd amikor már meggyógyult a mumsz, átutaltak a Heym Pál gyermekkórházba. A kezelőorvosom Dr. Veres Éva volt. Ő azonnal megkezdte a kezelésemet immunszupresszív gyógyszerrel (Imuran) valamint hatalmas adag steroiddal (Metiprednisolon), ami után úgy felpuffadtam mint egy lufi (mint egy jóllakott óvodás duplán). Amikor hazamentem a nagyszüleim nem ismertek rám. Kb. dupla annyi volt a súlyom, mint amikor bementem a kórházba. Az MR vizsgálat gócokat állapított meg az agyban, ekkor merült fel az SM gyanúja. Majd ezt elvetették, mert a következő MR vizsgálat már nem mutatott semmilyen gócokat. A látásom a bal szememre teljesen visszajött a jobb szememen volt kicsi látásromlás. Majd a látásromlás havonta, kéthavonta, hat havonta stb. stb. ismétlődtek. Eközben folyamatosan szedtem az immunszupresszív gyógyszereket és a steroidot. Az első Heym Pál kórházban történő befekvésemet követő pár hét múlva a szüleim a Szent László kórházból kaptak egy táviratot, hogy hol nyaralt a gyermekük, mert pozitív lett a borrellia eredmény. A szüleim ezt a táviratot átadták az akkori kezelőorvosomnak Dr. Veres Évának és ő „ilyenekről a szülőknek nem kell tudni” mondattal vette át a levelet.

1989 és 1992 között folyamatosan romlott a szemem, úgy hogy ma már csak fényeket és foltokat látok. Mindig steroiddal kezelték a látásromlásomat. Volt olyan is, hogy vége lett a kúrának, vittek volna haza a szüleim és nekem azon a reggelen újra rosszabbodott a látásom. Úgyhogy maradnom kellett újabb kezelésekre.

1989 és 1992 között a tüneteim migrénes fejfájás több napon keresztül, fel sem tudtam kelni, több alkalommal bordatájéki fájdalom hol jobb, hol bal oldalon, gerincfájdalom a lumbális szakaszon, ízületi fájdalmak, piros folt több helyen.

Nagyon sok helyen voltam az országba kórházba: Debrecen, Szeged, Szekszárd, Pécs több helyen, Budapest több helyen.

1992 és 2012 között a Pécsi Reumatológia és Immunológia több orvosa kezelt. Dr. Tóváry Eszter, Dr. Nagy Zoltán, Dr. Kumánovics Gábor.

Itt az első évben elkezdték adni a Syncumart, azt mondták, hogy azért kell, mert lehet, hogy egy vérrög zárja el a látóidegszálat és azért romlik a látásom, sorvad a látóidegszál. Aztán utána már azt is mondták, hogy azért kell, mert már nagyon régóta szedem a steroidot és annak a mellékhatása (kockázati tényezője) a vérrögképződés. Majd a zárójelentésemre egy újabb autóimmun betegséget tüntettek fel a szedésére vonatkozóan.

1991 évben újabb tünet jelentkezett. Időnként kicsit begörcsöltek a lábamon az ujjaim. Ez naponta többször is előfordult. A szüleim újra elvittek a kezelőorvosomhoz Dr. Veres Évához. Bent is kellett maradni. Kaptam egy gyógyszert, amitől első nap este már az egész testem görcsberándult, iszonyatos fájdalmaim voltak. Ezután a következő napokra sokkal rosszabb lett, annyira, hogy már morfiumot kaptam a fájdalmaimra és végül egy branült akartak beültetni a gerincembe, hogy azon keresztül adagolják a fájdalomcsillapítót. Ebben az időszakban volt pár olyan nap, ami teljesen kiesett, semmire nem emlékszem. Majd pár nap múlva a doktornő azt állapította meg, hogy jobban vagyok, hazamehetek. Otthon még több héten keresztül járt ki hozzánk naponta a háziorvos és inyekcióba adta a fájdalomcsillapítót. A szüleim már nem tudták nézni a szenvedéseimet, a görcsök 2-3 percenként jöttek és kb. 1 percig tartottak. Az egész testem görcsölt éjjel-nappal. Ha megmozdultam azért, ha nem, akkor meg azért. Végül elvittek Pécsre az Idegklinikára. Ott a nővér figyelmetlensége miatt nem adagolta ki nekem a Baklofen nevű gyógyszert és láss csodát megszűntek a görcseim. Na jó egy picike görcsök maradtak, amire Tegretort kaptam, de kb. 1, 1.5 év múlva már arra sem volt szükség.

1990 évtől kezdődően többször lebénultak az alsó végtagjaim, erre is steroidos lökésterápiát alkalmaztak, ami átmenetileg jó is volt. De a legelső alkalommal a Pécsi Idegklinikán a gyógytornász hozta a kerekesszéket, hogy tessék itt van tanuljon meg ezzel közlekedni. Itt is előfordult olyan, hogy megkaptam a kezeléseket, kiengedtek a kórházból és 1 hét múlva újra ott voltam, mivel romlott a lábam.

Sajnos ennek a többszöri bénulásoknak az lett az eredménye, hogy jelenleg nagyon nehezen tudom emelni a lábam 2011. októbere óta. Amikor is a steroidos infúzió mellett 5 alkalommal plazmaferezis kezelést is javasoltak az orvosok.

2010-ben felmerült a Devic betegség gyanúja is, ami a gerincvelőt és a látóidegszálat érintő autoimmun betegség. De ez még csak gyanú, nem biztos. Azt mondják, hogy az autóimmun betegségem (SLE)-hez társuló betegség.

(csak akkor azt nem értem, hogy miért a látóideg gyulladással, majd sorvadással kezdődött nekem az SLE)

 

Tehát 1989-ben a vérben és a likvorban is pozitív lett a borrillea. Majd késöbb a Rókus kórház lelete is megerősítette.

2003-ban a Géndiagnosztikai klinikán is pozitív lett az eredmény. Ezt a leletet elvittük az akkori kezelőorvosomhoz, Dr Professzor Czirják Lászlóhoz. Ő erre azt mondta, hogy ez csak álpozitív, és különben is, ha még egyszer elmegyünk máshova, akkor oda többet ne is menjünk.

Itt kell megjegyeznem, hogy 1995-ben voltunk Debrecenben a klinikán, ahol szintén nem zárták ki a borellia lehetőségét.

2012 januárja óta Dr. Esztó Klára kezel antibiotikumos kúrákkal. A kúrák alatt felerősödnek a tüneteim.

24 év félrekezelését sajnos 2 év alatt nem lehet helyrehozni.

De helyre lehet hozni egyáltalán?

 

Czikoráné Szabó Éva

Szerző: rczikora  2015.09.22. 18:19 Szólj hozzá!

Egyik előző  írásomban már említettem, hogy a polgármester és képviselő testülete úgy döntött, hogy fizessünk kommunális adót nekik. Aztán ezek a szerencsétlenek úgy néz ki, hogy tetőzik is a bajt a Hermina úti orvosi rendelő bezárásával. Ezt már egy bejegyzésemben írtam is.

Nos ez a rendelkezés több ezer Zuglói lakosnak nem tetszik.

De mivel Ők félnek, nem mernek felszólalni, ezért ismert személyek és szervezetek demonstrációt szerveztek a Bosnyák téren és áprilisban a Hermina úti rendelő elött, ahol én is felszólaltam.

Itt megnézhetitek:

https://www.youtube.com/watch?v=lahfS8jwUG0

 

Eme fontos ügy miatt kerültem kapcsolatba Várnai László LMP-s Önkormányzati Képviselővel. Az alábbi hivatkozás elolvasása után tudni fogjátok, hogy miről is akar szólni ez a bejegyzés!

http://varnailaszlo.blog.hu/2012/06/01/gyavak_gyulekezete_1#comment-form

 

 

Szerző: Vaksutyorgó  2012.06.06. 18:26 Szólj hozzá!

Ha Palinak lehet akkor már mindenkinek?!

 

Előzmények:

Feleségem Pécsen kapott kezelést az immun betegségére. Már ha azt kezelésnek lehet mondani, hogy kisérleteztek rajta, és a tüneteket kezelték, melyek a különböző gyógyszerek miatt jelentkeztek.

Mikor megismerkedtünk már akkor tisztában voltam vele, hogy Évi milyen betegséggel küzd. Már nagyon rég óta szeretett volna megszabadulni a Pécsi „gyógyítók” karmai közül, ezért nyakába vette a Fővárost ami igazából egy beton dzsungel.

Így került abba a kórházba ahol találkozott a „dokinővel” akivel az első találkozás után a következő levélváltás történt. Ami nálunk igen csak kiverte a biztosítékot!

 

A levelek:

 

Tisztelt Dr. **** *****!

 

Már többször is próbáltam Önt telefonon elérni, de sajnos nem

sikerült, ezért írok e-mailt!

Sajnos ****** főnővérrel az első pár telefonos kontaktunk nem volt

teljesen zökkenőmentes.

Az első találkozásunkkor Ön azt mondta, hogy kb. 3 hét múlva lesznek

meg az eredmények és akkor felhívnak engem a további teendőkkel

kapcsolatban. Nos az első telefonos beszélgetésünkkor már ******

főnővér azzal hívott fel, hogy időpontot ad a befekvéshez. Aztán

mondtam neki, hogy még nincs is eredmény. Erre Ő megnézte a

számítógépet és mondta, hogy tényleg, akkor majd hív egy hét múlva. Ez

meg is történt, egy hét múlva hívott is és ekkor kioktatóan

tájékoztatott! Engem meg sem hallgatott!

Elmondta, hogy a ciklofoszfamidos kezelések 5 hetente történnek és

minimum 5 napot bent kell tölteni a kórházban. Én mondtam, hogy meg

kell beszélnem a munkáltatómmal.

Majd 2012. április 17-én újra felhívott, de nem tudtam felvenni és a

Férjem beszélt a ****** főnővérrel. Na a Férjemet is kioktatta, hogy Ő

azért túlórázik és vesz el időt a családjától, hogy engem telefonon

felhívjon.

Ezek után én mindenképpen szeretnék Önnel beszélni a továbbiakról!

Ezekkel a feltételekkel nem biztos, hogy tudom vállalni a

ciklofoszfamidos kezelést!

Hála az égnek, hogy van munkahelyem és én is pénzből élek és ugyanazt

eszem, mint mások és fizetnem kell a rezsit.

Valamint el sem mondhattam a Főnővérnek, hogy látássérült (vak) vagyok

és még egyedül menni sem tudok. Ebben a helyzetben hogyan tudják

megoldani és ellátni, valamint biztosítani a kórházi ellátásomat.

Tudom, hogy én vagyok kiszolgáltatott helyzetbe és nem szabadna

ellenkeznem, de én is ember, érző ember vagyok!

 

Tisztelettel:

Czikoráné Szabó Éva

 

Erre jött a válasz, mely nem kicsi meglepődést okozott számomra!

Ha én képes vagyok a Lótenyésztő Szakmunkás végzetségemmel érthető levelet írni akkor erre mit mondjak?!

Szomorú vagyok és csalódott, hogy ilyen félvárról veszik a „orvosok” a betegeket, hogy még tisztességesen sem képes egy levelet megírni.

Schmitt pali után már bárkinek lehet??!

A levél:

 

Tisztelt Asszonyom!

Nem tudom, hogy mi leheettt a félreértés oka, azt sem tudom, hogy mit

beszéltek a főnővérrel. Meg fogom tőle kérdezni. Jelenleg nem látom magam

előtt az Ön adatait, igy nem tudom, hogy mit beszéltünk a ciklofoszfamid

keezlésről. Aennyiben valóban erre van szükséges, azt sajnos csak ugy tudjuk

megadni, hogy intézeti bentfekvő beetgként. A minimum ápolási időt el kell

töltenie. A ciklusok 4-5 hetente követik egymást.

Azt bitrosan nem igértem, hogy én hivom Önt az eredmléyneivel. Abban

egyezünk meg mindenkivel, hogy 3 hét alatt készuülnke el általában az

eredméynek. Ekkor kell a betegeknek, igy ÖNnek is érdeklődnie az eredméynei

felől, amelyet meg tuunk beszélni. (NYIlvánm egy-egy egyén amgára

voantkozóan könnyebben tudja követni a 3 hét eltetlté, mint mi valamenyi

gondozott beteg esetben. Ezt sajnos a mai magyar egészségügyben sehol nme

tudják biztositani.).

HA van kérdése, egyeztetni avlója, kérem, hogy hivjon fel. VAn gyorskódom,

melyről a teelfonközpotn egyszerűen tud kapcsolni.

HA végképp nme tudna másként eklérni, hivjon a munkahelyi mobilomon,

amelynek a sáam 06 30 *** ****.

(Első alkalommal, hogyan egyeztettünk időpontot, nme tudom.)

Várom hivását.

Tisztelettel: Dr **** *****

 

Igyekeztem az anonimitás védelmében a levelekben nem megemlíteni a neveket, bár ez számomra elég nehezemre esett!

Annyit elmondhatok, hogy az „orvos” nő nemű lény!

Természetesen a fáradhatatlan nővérke is nőből van!

 

Ezek után feltenném a kérdést:

Az ilyenekbe bízzunk meg??

Az ilyenekre bízzuk rá az életünket??

Az ilyenek tudják, hogy mi a megfelelő kezelés a betegeknek??

Az ilyeneknek fizetést emelni?

Az ilyeneknek  fizessek én zsebbe??

 

Az ilyenek mint én és a feleségem minden tapló bunkóságán mosolyogjunk??

Miért is várják el ezt tőlünk!

Az ilyen emberek azt hiszik nekünk a hangyák hordják össze a pénzt??!

Egyes emberek abban ahitben élnek, hogy az állam eltartja az ilyeneket mint mi!

Ez bizony tévedés!!!

 

Természetesen az eredeti leveleket dátummal és címekkel együtt elmentettem, hogy ne adjak lehetőséget arra, hogy megvádoljanak a levelek hamisításával.

 

Szebb napokat!

 

Vak sutyorgó

 

 

 

 

Szerző: Vaksutyorgó  2012.04.29. 19:16 Szólj hozzá!

Meghívó

Gálaest a Vakvezető Kutyákért

 

 

A Baráthegyi Alapítvány munkáját már négy éve segítem, amióta levizsgáztunk

vakvezető kutyámmal, Rumival.

Rumi világhírnevet szerzett az alapítványnak, hiszen a segítő kutyák történelmében még nem

volt olyan, hogy egy kutya vakvezető és epilepsziás roham jelző feladatot is ellátott volna.

Rumi ugyan nem adta vissza a látásom, de végre biztonságos életet élhetek. Sajnos az állami

támogatás megszűnése után nehéz helyzetbe került az alapítvány, hiszen egy kutya kiképzése

1,5 millió forint, ezért a civilek és a cégek jóindulatára hagyatkozhatunk.

Szeretnénk, hogy minél több sorstársam juthasson jól képzett segítő kutyához,

és hogy ne a pénz hiánya legyen ennek az akadálya. Ezért kérjük Önöket, hogy támogassák

jegyvásárlással a Vakvezető Kutyák Világnapja alkalmából, április 28-án megrendezendő

jótékonysági koncertünket, jöjjenek el a „Gálaest a Vakvezető Kutyákért” programra.

Jó szórakozást kívánunk

Bodoricsné Vincze Zsuzsanna

Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvány

barathegyi.media@gmail.com

www.barathegyisegitokutya.hu

06 20 851 9819

A Gálaest programja

Fellépők:

Keresztes Ildikó énekes

Budai Tibor hegedűművész

A Vénkerti Művészeti Iskola Balett tanszakának végzősei

Capoeira Hungaria

Salsa Ritmo

Helyszín és időpont:

Vojtina Bábszínház, Debrecen, Kálvin tér 13., 2012. április 28., 18.00

Jegyek kaphatók a Ticketpro országos hálózatában, www.ticketpro.hu

és április 3-ától a Vojtina Bábszínházban.

Jegyárak: 2000, 3000, 4000, 6000, 8000, 10000 Ft.

 

Látóként nekem sem volt szükségem Vakvezető kutyára, és nem is foglalkoztam ezzel!

Most, hogy már nem látok tudom mekkora segítség lenne számomra egy négylábú segítő!

A kiképzők ugyan olyan nehéz helyzetben vannak, mint akik négylábú segítőre várnak! A kutyák kiképzésére egyre kevesebb a pénz, de nagy rá az igény!

Ha ismersz olyan embereket akik eljönnének és nem sajnálnak pár ezer forintot eme cél elérésében akkor juttasd el nekik a meghívót.

 

Az alábbi idézeten pedig el lehet gondolkozni!!!

 

„Egy kutyának nem kell se luxusautó, se hatalmas ház, se drága ruhák.

Beéri egy útszélen talált bottal.

Lehetsz gazdag vagy szegény, buta vagy okos,

Agyafurt vagy tökkelütöt, a Kutyádnak mindegy.

Ő csak szereteted kér és ad.

Hány emberről mondhatod ezt el?

Hány ember szeret feltétlen és oldhatatlan szeretettel?

Hány ember mellett érzed, hogy ami te vagy az különleges?”

 

Köszönöm, hogy elolvastad!

 

Robi

 

 

Szerző: Vaksutyorgó  2012.04.13. 15:38 Szólj hozzá!

Dr. Papcsák Ferenc XIV. kerületi Polgármester részére!

 

Tárgy: XIV. kerület Hermina úti Orvosi rendelő

 

A Hermina úti rendelőben dolgozóktól tudtuk meg, hogy március 1-én a Polgármester Úr és képviselő testülete úgy döntött, hogy az épületet spórolás indokával bezárja.

Szeretnénk a figyelmükbe ajánlani az alábbi tényeket és információkat, amelyek a rendelő további működése mellett szólnak.

Budapest XIV. kerületében él a legtöbb látássérült életvitel szerűen. Valamint itt található a Vakok Állami Intézete, a Vakok Általános iskolája, a Vakok Idősek Otthona, és számos látássérülteket érintő szervezet.

A kerületben élő és az intézményekben átmenetileg lakó személyek folyamatosan veszik igénybe a rendelő orvosi szolgáltatásait. Az intézmény dolgozói naponta többször is találkoznak látássérültekkel, ezért már tudják, hogy hogyan és milyen formában tudnak segíteni. Ebben a rendelőben már az is elfogadott, amikor egy sorstárs Vakvezető kutyájával tartózkodik az épületben. Sajnos ez nem minden intézményben van így! A dolgozók segítőkézsége és megbízhatósága már régóta nem kérdéses.

Valamint a rendelőben dolgozik sorstársunk is akinek megélhetése bizonytalanná válik az intézmény bezárásával.

A látássérültek számára az épület könnyen megközelíthető, mivel például semmien nagy téren nem kell átmenni és nincs szükség mesterségesen épített támpontokra, melyek több millió forintba kerülnek.

 

Az elemi rehabilitációs központok sem működnek, ezért igen csak hátrányos helyzetbe kerültünk ismét! Ha bezárják az épületet nagyon sok látássérültnek több új útvonalat kell megtanítani, melyre rehabilitációs szakember jelenleg nincs! Ebből kifolyólag az alapszolgáltatásokat nem tudjuk elérni, ami viszont állampolgári jogainkat sérti.

 

A látássérülteket segítő szolgálatok sincsenek felkészülve arra, hogy a megnövekedett igényeket kielégítsék, valamint azt sem biztosítják, hogy a 08:00 és 16:00 órán kívül eső időben segítséget nyújtsanak.

Az eddig jól működött támogatószolgálatok nagy részét is ellehetetlenítették, ezért bezárták kapuikat.

A betegszállítók működéséhez szükséges anyagi helyzet sem megoldott.

Az Önkormányzat több olyan épületbe akarja  áthelyezni az orvosi szolgáltatásokat, melyek nem akadálymentesek és nem is kötelezhetők arra, mivel ezek az épületek nem új építésűek.

Az Örs vezér téren található rendelő intézet és környéke semmien formában nem akadálymentesített.

Amennyiben a Hermina úti rendelőt bezárják nagyon sok fogyatékkalélő és idős ember egyenlő esélyű hozzáférésétássák alá!

 

Számunkra az elfogadhatatlan és csak kifogás, hogy az Önkormányzatnak erre nincs pénze és kapacitása!

Ha az Önkormányzatnak van arra pénze, hogy

-17 millió forintot elkülönítsen olinpiai célokra,

-20 millió forintból külföldi házat vásároljon,

-80 millió forintból tanácsadói cégeket finanszírozzon,

-több mint 200 millió média megjelenésekre,

akkor legyen arra is, hogy több ezer ember egészségügyi ellátását megoldja akadálymentesen!

 

A fogyatékossággal élő emberek közül sokan hisznek az

érdekérvényesítés erejében, az összefogásban. Kérjük, tartsa és

tartassa be a Polgármesterré választása előtt tett ígéreteket.

 

Együttműködésében bízva, tisztelettel:

 

Czikora Róbert

Látássérült Állampolgárok Jogaiért Mozgalom

 

 

Budapest, 2012. április 12.

 

Szerző: Vaksutyorgó  2012.04.12. 14:56 Szólj hozzá!

Ugye milyen király ez az élet?!

 

Szép kellemes -20 fokos délután az Asszonnyal órákon keresztül vért izzadtunk, hogy kitaláljuk a heti ötös lottó tuti nyerőszámait. Majd a szelvényekkel felfegyverkezve elmentem a közeli lottózóba, hogy megjátszam a szerencsénket és végre „boldogítson a pénz”.

Ezzel sok közeli emberke anyagi gondját megoldanám és végre megszabadulnék a nyomástól,

amit a bank okoz nap mint nap.

Mint látó vak igyekeztem beesni az üzletbe, csak én nem az ajtót akartam használni hanem a bejárat melletti üvegfalon siettem befelé, mert a lottózó bent van, én meg kint voltam!

Miután széttörtem a kirakatot, berongyoltam az üzletbe.

Szépen köszöntem, egy hölgy pedig megkérdezte, hogy mit szeretnék.

Hulla merev szemekkel ránéztem, az értelem csak úgy sugárzott belőlem, majd diplomatikusan közöltem vele, lottó van a kezembe! És nagyon szeretném feladni!

Hölgy: Azt nem lehet.

Én: Oszt mééé nem???

Kérdem én: Mikor lehet?

Hölgy: Majd talán egy hét múlva…

És még hozzá tette: De ki van írva…

 

Mondja a vaknak! Fehérbot a kezembe, napszemcsi a gambámon és odakint meg esik az eső.

Segítség az nulla! De ha elindulok egyedül az üzleten belül, akkor meg egyből utánam ered, mintha lopni mentem volna be. Ha megszólítom akkor meg akkora bunkó, hogy karót lehet vele beverni.

Nap mint nap találkozom hasonló szitukkal. Egy fecske nem csinál nyarat. Tehát ha én minden egyes segítőkész emberkének elmagyarázom ezeket a dolgokat, attól még az ilyenek, mint ez a nő nem fogja felfogni, hogy egy fehérbotos emberkének ne mondja, hogy ki van írva.

 

Nem értem, hogy minek vannak a vakos szervezeteknek az érdekvédelmi csoportjai meg a rahedli érzékenyítő program, ha még mindig ilyen tudatlan emberekkel

Találkozom?

Ráadásul a szervezetek ránk hivatkoznak, hogy a szegény látássérültekért vagyunk és add a pénzt, mert mi segítünk nekik. De mikor egy kereszteződésen kellene valahogy átjutnom, mégis csak attól kapok segítséget aki talán pénzt adott a szervezetnek.

Ez a gáz!! Mielőtt pénzt adsz szerintem nézd meg mit is tett az az Alapítvány, Egyesület vagy Szövetség!!

Az MVGYOSZ annyira foglalkozik a látássérültekkel, hogy a hivatalvezető havi 630 ezer forintot kap fizunak, az elnök megint csak jóval 100 ezer fölött és még a vezetők beiskolázását is a szövi fizeti. A vakok meg 10 ezrekért veszik meg a segédeszközeiket amik segítenének az önálló életük megoldásában.

Az MVGYOSZ a vakvezető kutyák támogatását sem viszi túlzásba, ezért is van az, hogy 100-as a várólista, és évekig kell várni, arra, hogy négylábú segítőt kapjon az ember.

Aki abban a tudatban él, hogy az állam nagymértékben támogatja a kiképzést az bizony rosszul tudja!!

Semmit sem ad!! Minden adományokból van!! Már ha van aki hajlandó erre pénzt adni.

Egyre kevesebben, egyre ritkábban adnak!

 

Fel a fejjel! Lesz ez még rosszabb is!

 

Szerző: Vaksutyorgó  2012.03.04. 17:16 Szólj hozzá!

Szörnyű napokat élünk!!

 

2012. február új v! Új lehetőség! Újra szívják a vérünk!

 

A Zuglói Önkormányzattól kaptunk egy levelet, melyben közlik velünk, hogy adót kell fizetnünk.

Ugyan is a testület így DÖNTÖTT!! És bizony, ha Ők úgy döntenek akkor nekünk térdre kell borulni és csókolni kell a kezüket.

A levélben az úgy döntötteken kívül a következőket lehetett olvasni:

Megint csak az előző kormány ratyi vezetésének köszönhetjük, hogy nincs pénz!

- Mert Ők úgy döntöttek!

- Mert a kormány az önkormányzattól elvett támogatást!

- Mert nincs miből kifizetni a milliós Tanácsadói díjakat!

- Mert a polgármester helyettesek titkárnői köztisztviselői fizut kapnak!

- Mert a Feri lányának a cégét is támogatni kell havi 300 ezerrel!

- Mert a Ferike közeli családtagjainak is kell a támogatás!

- Mert a nyomi Fideszes polgármester nem tud spórolni!

- Mert már megint tőlünk elvesz, Ő meg 20 kézzel szórja a pénzt!

- Mert valamiből fizetniük kell az elkocsikázott üzemanyagot!

- Mert Ő sem különb az előző polgármestertől!

- Mert idióta tanácsadókat fizet!

- Mert ugyan úgy mint a kampányakor most is hazugságokkal fogja beszedni a pénzt!!

 

- És én mind ezért fizessek évi 12000 forint kommunális adót??!!!

- És eközben mosolyogjak is??!! Ez a nyominger meg külföldre jár nyaralni meg telelni??!!

Vajon Ők befizetik az adót?? Vagy csak tőlünk szedi be?! Vajon milyen baromságot talál még ki, hogy pénzt szedjen ki a zsebünkből?!

Fejlesztik a kerületet?? Szerintem meg rombolják!

A közbiztonságot akarja erősíteni?? Öregem ezt nem most kellett volna elkezdeni!

A kerület tisztaságára fordítanák a pénzt? Csezd meg eddig sem tettél semmit!!

Sajnos már sok a feszkó! Az öreg meg már megint megáldott egy idióta polgármesterrel.

Tavaj egy hónapon belül kétszer is betörtek a házba és feltörtek egy-egy lakást. Órák teltek el mire a rendőr kimászott a házhoz, pedig két utcára van a Kerületi Kapitányság. Ez a vicc!!

Az utcánk sarkán egy idős néninek tépték ki a táskát a kezéből, de senki sem segített neki. Rendőr a közelben sem volt! Kamera nincs!

De ami van az durva!

Úton útfélen a kutyák kábeleket fektetnek le és a gazdájuk meg szarik felszedni!

Én balek meg nem merek bevállalni egy vakvezető kutyát, mert hova vigyem dolgát végezni?! Ez a Zuglói köztisztaság!

Szakadjá meg Ferike eddig az államtól kaptá pénzt oszt így sem csináltatok semmit!

Mi fog ezek után változni???!

Beszedi a pénzt, aztán szomorú pofával közli, hogy bajban van az önkormányzat és átcsoportosítást kell csinálni. Majd zsebrevág több milliót és a beszedett pénz eltűnik valahova.

Ez van amikor elhitetik velünk, hogy értünk dolgoznak!

Én meg hülye vagyok oszt el is hiszem!

És hány ilyen van még az országban??!!

 

Remélem a következő bejegyzésem már arról fog szólni, hogy király ebben az Országban élni!

Emelték a fizut! Eltűntek a seggfej politikusok!

A szomszéd kutyája meg nem a bejárati ajtó elé szarik!

De a szomszéd meg igen!

 

Szép estét Magyarország! Viktor csókold meg a se…..!!

 

Szerző: Vaksutyorgó  2012.03.04. 17:10 Szólj hozzá!

Első forduló!

 

Eme remek napon, mivel PÉNTEK van! Átmentem a boltba, pénzt költeni, ami már lassan ránkpenészedik mert olyan sok van:P

Hozzá kell tennem, hogy kétszer is át kellett mennem, mert egyszerre nem birtam el.

De ez nem igaz!! :P

Sajnos a boltos is csóringer ezért nem volt neki tojástartója. Milyen baró! 40 forint egy tojás oszt még a tartót is én vigyem! Ez vicc!

Boltos barátom éppen nagyban a ropit eszegette mikor eszébe jutott, hogy a ropin viccek vannak vakoknak. Erről tartottunk egy rövid eszmefuttatást is. Eközben az üzletben volt egy pacák aki beszélgetésünkön nevetni szeretett volna de nem mert! Oszt méééé??!!

Mert én olyan vagyok, hogy megsértődök ha levakoznak!!

Ezután hazamentem a tojásszállítóért.

 

Második forduló!

 

Visszatértem mint a Terminátor a boltba!

Ekkor már két mami javában vásárolgatott. Otthon már megkaptam az ukászt a főnökasszonytól: Hozzá vicces ropit!!!

Mondtam a boltos srácnak, hogy kellene nekem két csomag vicces ropi, de ne az unalmas székely vicceket hozza már, inkáb legyen Orbános, mert manapság az a menő.

Beszélgetésünket félbeszakította az egyik mami, aki valószínűleg a kíváncsiságtól öregedett meg ennyire. Megkérdezte, hogy a ropin tényleg viccek vannak nekünk??

Pufffff!! Felakadt a szemem!

Válaszom gyors és ütős volt: Igen Hölgyem!

Mami: Tényleg??

Erre hozott nekem egy zacskó ropit, hogy olvassak neki viccet. De rendes volt mert megkérdezte: zacskón keresztül is menni fog??

Na náááá!

Az alábbi vicc volt a ropin:

 

Vonatbalesethez kijöttek a riporterek, hogy mégis mi történt.

Kérdezték a szomszédokat. Azt mondta a parasztbácsi:

- Hát jött a vonat, ugyanúgy mint ahogy szokott, egyszer csak le a

sínről, át a mezőn, át az erdőn, be a szénakazalba.

Hát ezzel nem lettek okosabbak a riporterek. Megkérdeztek másokat is,

azok is ezt mondták. Már kezdett ébredezni a mozdonyvezető,

megkérdezték mi történt?

- Hát jöttem, úgy ahogy szoktam, de megláttam hogy Orbán Viktor megy a sínen.

- És nem lett volna egyszerűbb azt az egy emberformát elütni, mint több

száz Magyarnak az életét veszélyeztetni?

- De azt akartam, de egyszer csak elkezdett szaladni Orbán le a

sínről, át a mezőn, át az erdőn, be a szénakazalba.

 

Ezt a viccet úgy meséltem el, hogy közben egy ropin oda vissza húztam az újjam.

Nagyon jól sikerült, mert teljesen el voltak ájulva, hogy a ropin vakoknak viccet árulnak.

Igazából nagyon gondolkoztam, hogy elmondjam-e az igazat, vagy hagyam ebben a hitben élni a mamikat, de győzött a lelkiismeretem.

Vicces de egy kicsit szomorú, hogy emberek ennyire nem tudnak semmit a vakokról!

Ha esetleg vásárolsz egy csomag ropit és szeretnéd megtudni milyen viccet rejtenek a rudak keress fel és én leolvasom.

De!

Csak akkor ha adód 1%-át felajánlod a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvány javára.

 

Mélyről jövő tisztelettel:

 

Vak sutyorgó a ropi majszter

 

Szerző: Vaksutyorgó  2012.03.02. 17:09 Szólj hozzá!

2012. február 13. hétfő

 

Átlagos napjainkat megtörve egyik kedves barátunktól érkezett egy meghívás.

Invitálása a fotókiállítás megnyitójára szólt. Az előző bejegyzésben már említettük, hogy e kedves barátunk Robiról készített képeket és már ekkor megígérte, hogy ha lesz kedvünk elmehetünk a kiállítás megnyitójára. Nos egy héttel a nagy nap elött jött is a telefon a pontos dátumról és helyszínről. Robi egyből igent mondott, mivel nagyon kíváncsi volt arra, hogy hogyan sikerült a róla készített kép. Bár ez nem is kérdés… KIRÁLY!!!

Én kicsit megilyedtem, mert akkor még „szürke trabantal” közlekedtem és féltem, hogy nem fog beférni a járgány a kávézóba. Aztán megoldottuk, mert kisebb szerkezetre váltottam.

Eljött a hétfő délután, Robi nagyon készült, azt hitte, hogy Ő lesz a sztárvendég. De mint tudjuk hinni a templomba kell. :D

De már ott sem, mert a pap is iszik!!

Kicsíptük magunkat, vagyis felvettük azokat a ruháinkat, amiket még nem híztunk ki és 18:15-kor hívtuk a taxit. Kimásztunk a lakásból, egy percet sem kellett várni, már itt is volt az autó. A sofőr egy fiatal srác volt, aki még nem nagyon látott vakot. Meg is kérdezte:

- Látja az ajtót?

Robi: - Látod az ajtót?

Én: - Persze, hogy látom, csak kicsit sötét van már….

 

Na végül elindultunk, Robi izgatotságát leplezve végig fárasztotta a srácot, aki jókat nevetett és vette a poénokat. Úgy keztük a beszélgetést, hogy elmondtuk neki, hogy hova megyünk, Ő persze ezt nem hitte el! Kiröhögött minket!

Vajon miért?

Nem értem…. hümm

 

Odaértünk a kávézóhoz, ahol kedves barátaink már vártak minket. Nagynehezen bejutottunk és természetesen a leghátsó asztalhoz ültettek le minket. A kávézó felét foglalták le a fotótanfolyamosok, ami elég kicsinek bizonyult. Kevés helyen sokan voltunk.

Vártunk egy kicsit, addig megpróbáltunk beszélgetni a nagy zajban, félig sikerült is. Kínáltak minket sütivel, pogácsával, szendviccsel. Amire kértünk volna valamit, minden elfogyott, Robinak azért maradt 3 db. sajtostallér.

Elkezdődött a megnyitó. Mire észrevettem, hogy mi történik, már vége is volt….

A fotókat sajnos nem tudtam megnézni, mert elég félhomályos volt a helyiség és a kedvemért nem kapcsolták fel a lámpákat!

Kb. 22 óráig maradtunk, ettünk Robival egy kávézó specialitását, ami két piritós kenyér között zöldség és valahol félúton sült hús, azért, hogy a megivott sok piát felszívja valami és haza tudjunk menni.

Közös megegyezéssel újra taxit hívtunk ugyanazt a taxivállalatot, amivel jöttünk. Bepattantunk az autóba, vagyis Robi és a két barátunk, én meg most nem az aszfaltra és nem a sárvédőre ülve nagy nehezen bemásztam.

Robi egész úton szórakoztatta a sofőrt, aki nem vette az „adást”. Muszájból válaszolgatott és fapofával vezetett. Vezetett és vezetett és vezetett.

Na igen és a ház elé érve közölte az egyik barátnőnk, hogy 2000 ft-n áll az óra. Természetesen Robi fizetett! Ezek után a taxi hazavitte a két barátnőnket is. 10 perc után, amikor beértünk a lakásba, akkor kezdtünk el gondolkodni. (ezt ritkán szoktuk, mert nagyon megfájdul a fejünk)

Hogy is van az, hogy A-ból B-be 1300 ft-ért vittek és B-ből A-ba már 2000 ft-ért?

Városnézés? Mondtuk, hogy nem szeretnénk.

22:00 óra után magasabb a tarifa?

3-as Golfal mentünk és Mercedessel jöttünk?

Súlyra fizettünk?

 

Ezt még a mai napig sem értjük, de természetesen Robi jelezte a taxivállalat felé ezt a különbséget.

 

A kedves diszpécser Hölgy továbbította problémánkat. Majd három nap elteltével felhívták Robertó de Narkót és feltették a kérdést, hogy biztos-e a felmerült problémában??

Robi meg a tőle szokásos módon válaszolt: Nem csak szeretek szórakozni az ilyen lehúzós taplókkal!!

Természetesen tisztába volt a panasszal, és felterjesztették a válalat vezetésének a problémát.

Így kell megölni a bizalmat!!!

Ezek után hogyan higyünk mi bárkinek is?? Miért gondolják egyes emberek, hogy mi televagyunk pénzel??

Jóformán nem is járunk sehova!!

 

Egy a lényeg vigyázzatok a zsebetekre és mindig legyetek óvatosak!!

 

Sutyorgóné

 

Szerző: Vaksutyorgó  2012.02.28. 17:39 Szólj hozzá!

Kedves Olvasóóók!

 

Sajnos egy vak ember életében is eljön az a szörnyű pillanat, mikor már nem a vakság a legnagyobb problémája.

Sajnos egyre több naplopó tömi a zsebeit a tőlünk elvett pénzből!

Ráadásul a szemét bagázs már megint tesz az adófizetőkre akik látásukat elveszítik napjainkban is!

2012. januártól a Magyarországon működő rehabilitációs Központok bezárták kapuikat, és szélnek eresztették a szakembereket. Ráadásul frissen vakult emberek rehabilitációját szakították félbe!!!!

Remélem valamelyik ratyi fideszes görény olvassa eme remek sorokat és nekik üzenném: VAKULJATOK MEG!!!!

De akkor én ott leszek és szétrúgom a valagatokat!!!!

Az alábbi sorokat kaptam és megosztom véletek.

A Magyar emberek pártját fogom! A politikus meg egy élősködő rohadék! Az összes!!

MIT TETTETEK???

Elkúrtátok! Nem kicsit! Nagyon!

Mi változott 25 év alatt?

 

25 éve szocializmus volt.

 

Ma kapitalizmus van.

 

25 éve a Szovjetunió volt a szövetségesünk

 

Ma Kínát szeretnénk szövetségesnek.

 

25 éve Szűrös és Pozsgai elvtársak az emelvényen Kádár mögött ülnek.

 

Ma Szűrös és Pozsgai urak az emelvényen Orbán mögött ülnek.

 

25 éve Martonyi és Járai elvtárs jó MSZMP káder (miniszterhelyettes, stb.) volt.

 

Ma Martonyi és Járai urak a Fidesznél jó káderek (miniszter, jegybank elnök, stb.).

 

25 éve Kövér Laci az MSZMP KB Politikai Tudományok Intézetének politikai munkatársa volt.

 

Ma komcsi gyűlölő házelnök.

 

25 éve a politikusok kommunista naplopók voltak.

 

Ma a politikusok jól fizetett naplopók. (Orbán első tétele: Csak az én komcsim a jó komcsi.)

 

25 éve hangulatjelentést készített az MSZMP.

 

Ma Kubatov listát a FIDESZ.

 

25 éve volt május elsejei felvonulás.

 

Ma van márciusi, októberi tömeggyűlés az Astoriánál, a Kossuth téren.

 

25 éve Kádár a sakkot támogatta.

 

Ma Orbán a focit.

 

25 éve reform kommunisták voltak.

 

Ma fülkeforradalmárok vannak.

 

25 éve senki sem lehetett milliárdos, de mindenkinek szerény elfogadható élete, biztos jelene és kiszámítható jövője volt.

 

Ma bizonytalan a jelened, kiszámíthatatlan a jövőd.

 

25 éve az ország pénzét úgy osztották el a parlamentben, hogy jusson oktatásra, egészségügyre, a Te és a mi jólétünkre.

 

Ma a gazdagok, a milliárdosok kapják az ország kenyerének javát.

 

25 éve megbecsülték a tisztességes munkát.

 

Ma az ügyeskedőknek, a csalóknak áll a világ.

 

25 éve a gyárak, az üzemek, a bankok, minden-minden magyar volt.

 

Ma az ipar, a kereskedelem, a szolgáltatások nagy része külföldiek kezében van. A magyar gyárakat bezárták, vagy privatizálták, jellemzően a külföldi tőke

számára. A legtöbb gyárat azért vették meg, hogy a konkurenciát felszámolják, így a hazai gyárak többségét szétzúzták, bezárták, dolgozóit az utcára tették.

 

25 évvel ezelőtt volt nemzeti ipar.

 

Ma multik vannak.

 

Volt Ganz Hajó gyár, Láng Gépgyár Tungsram, Rico, Pannónia Szőrme.

 

Ma bankok és bevásárlóközpontok vannak a Váci uton.

 

25 éve volt magyar műszeripar, olyan nagyüzemekkel, mint a MOM, a Gamma. Volt önálló hadiparunk, olyan üzemekkel, mint a Diósgyőri Gépgyár, a Rába, a FÉG,

a Danuvia.

 

Ma van fegyver a feketepiacon.

 

25 éve a magyar ruházati iparnak olyan gyárai voltak, mint a Goldberger, a Panyova, a Május 1, a Vörös Október, a Zalaegerszeg, a Keltex.

 

Ma ruházati ipar nincs, de van kínai termék.

 

25 éve volt magyar cipőipar. Martfűi termék nemzetközileg elismert volt.

 

Ma nem gyártunk magyar cipőt.

 

25 éve a magyar Ikarus évente 13 ezer autóbuszt gyártott, és a világ élvonalában volt. Szovjetuniótól, USA-ig

 

Ma nincs, felszámolták, hogy helyébe a német, svéd és más használt buszok jöjjenek.

 

25 éve a Ganz-MÁVAG vonatokat gyártott a világ számos országának.

 

Ma kínai piac van a helyén.

 

25 éve Csepel Művek 60 ezer embernek adott munkát.

 

Ma kis kft-k vannak a helyén.

 

25 éve az ország vezetése a magyar gazdaságot támogatta.

 

Ma a multikat, a külföldi tőkét szolgálja ki

 

25 éve az energiaszektor az állam kezében volt, nem kellett félni attól, hogy lekapcsolják a villanyt vagy nem tudunk fűteni, mert nem tudjuk kifizetni.

 

Ma a privatizált energiaszektor egekig emelt árai miatt az emberek nem tudják kifizetni a rezsit: csak idén 700 000 embertől vonnak 30%-ot a fizetésükből

köztartozás miatt.

 

25 éve a mezőgazdaság egymillió embernek adott munkát.

 

Ma alig százezren dolgoznak itt. 25 évvel ezelőtti mezőgazdasági termelésnek most csak egyharmadát termeljük.

 

25 éve olyan világhírű üzemek jelentették a magyar mezőgazdaságot, mint Bábolna, Mezőhegyes, Nádudvar.

 

Ma ez már a múlt.

 

25 éve hazánkban 8,7 millió sertést tenyésztettek.

 

Ma ebből csak 4,1 millió maradt.

 

25 évvel ezelőtt nem tudtuk, hogy mi az a parlagfű.

 

Ma annyi a parlagon heverő, megműveletlen föld, hogy parlagfűből és allergiás betegekből nagyhatalom vagyunk.

 

25 évvel ezelőtt majdnem kétszer annyi húst ettünk, mint ma. Nem csak azért, mert háromszor annyi tehén és disznó volt, mint ma. Ettünk, mert volt, mert

jó volt, s főleg, mert tellett rá, bár ma azzal riogatnak, hogy ez egészségtelen.

 

Ma drága a hús, egyre kevesebb és egyre rosszabb minőségű külföldi húst eszünk. Fogyókúrázunk, mert nincs pénz kajára.

 

25 éve napi 8 óra munkából elfogadhatóan meg lehetett élni.

 

Ma sokszor 13-15 óra is kevés.

 

25 éve miénk volt Magyarország.

 

Ma a  külföldiek szolgái vagyunk saját hazánkban. (Vásárhelyiek figyelmébe: Hódgép, Metripond, Hódiköt, Alföldi Porcelángyár. A termékekre az volt ráírva,

hogy: Made in Hungary - pedig el voltunk nyomva...! Ma a kevés magyar termékre, ami még van rá van írva Made in CE - pedig szabadok vagyunk.)

 

25 éve 20 milliárd dollárral tartoztunk a világnak.

 

Ma 130 milliárddal tartozunk.

 

25 éve, gazdálkodtak a hitelekből.

 

Ma ellopják.

 

25 éve a kórházban az számított, hogy mi a bajod, mid fáj?

 

Ma az számít, hogy mennyi pénzed van.

 

25 éve a beteg minden körülmények között kapott ellátást.

 

Ma már ingatlanspekuláció miatt bezárták a "Lipótmezőt", azt az országos pszichiátriai intézményt, amely Mária Terézia óta jól működött, ahol olyan betegek

is éltek, akik nem tudtak gondoskodni magukról, s esetleg ön- vagy közveszélyessé válhattak volna gyógyszeres kezelés nélkül. Ma több százan bukkannak

fel hajléktalan szállókon, s legalább ennyien nem igénylik gyógyszereiket - védelem és kezelés nélkül mi lesz velük?

 

25 éve nem voltunk gazdagok, de sok mindent megengedhettünk magunknak: üdülést, éttermet, szórakozást.

 

Ma sem vagyunk gazdagok, és egyre ritkábban engedhetjük meg magunknak az üdülést, az éttermet, a szórakozást, vagy az egyik, vagy a másik, de gyakrabban

egyik se.

 

25 éve az emberek többsége nyaralni ment. Gyári üdülőkbe.

 

Ma a családok 59 százaléka nem megy nyaralni. A gyári üdülőket privatizálták.

 

25 éve háromévente nyugatra utazhattál, volt miből.

 

Ma állandóan utazhatnál, de nincs miből.

 

25 éve a nyugalomba vonulás tisztes nyugdíjat és megbecsülést jelentett.

 

Ma éhezést, társadalmi kitaszítottságot. Mit lehet megvenni az öregségi nyugdíj minimális összegéből, 28500 Ft-ból? Ételt keveset, rezsit fizetni lehetetlen,

gyógyszert meg szedjenek a gazdagok. Nyugdíjasokból nyuggerek lettek.

 

25 éve nem voltak hajléktalanok, s a biztos megélhetés miatt senkit nem fenyegetett az a veszély, hogy az utcára kerül.

 

Ma Magyarországon 85-90 ezer hajléktalan él, s évente több mint 2000 lakást árvereznek el.

 

A felmérések szerint magánemberek esetében gyakorta árvereznek a kifizetetlen villany-, gáz- és más rezsiszámlák következtében, de magas az illetéktartozások

miatt elindított végrehajtások száma is.

 

25 éve a cigány is dolgozhatott, sőt dolgoznia kellett!

 

Ma szociális segélyért áll sorba, dolgozni meg már elfelejtett.

 

25 éve több mint tíz millióan voltunk.

 

Ma 10 millió alá süllyedt Magyarország lélekszáma.

 

25 éve a gyerekedre biztos jövő várt. Tanulhatott, munkát kapott, családot alapíthatott.

 

Ma nagyon sokak számára egy lehetőség marad: külföldre menni.

 

25 éve volt társadalmi ösztöndíj, és a diplomásokra munkahely várt.

 

Ma van diákhitel, amivel a jövő eladósodik. És várja a diplomásokat a munkanélküliség.

 

25 éve a pályakezdőket tárt karokkal várták a munkáltatók.

 

Ma körülbelül 80 ezer pályakezdő fiatal indítja életét munkanélküliként.

 

25 éve csak vízummal utazhattunk a legtöbb EU-országba.

 

Ma nem kell vízum, de csak az tud utazni, akinek pénze van. Neked van pénzed utazni?

 

25 évvel ezelőtt rend volt. Éjjel bátran sétálhattál. Tudtad, hogy mi a jó és mi a rossz. A rendőr melletted állt, a rendőr mögött meg ott állt az állam.

 

Ma félsz éjjel kimenni az utcára, félted vagyonkádat. A rendőr nem áll melletted, és a rendőrt se védi meg saját állama!!!

 

25 éve mindenki beszart a rendőrtől.

 

Ma rendőr szarik be a "zemberektől".

 

25 éve voltak korrupt politikusok, a hatalmukkal visszaélő állami emberek.

 

Ma Magyarország Európa legkorruptabb országai közé tartozik.

 

25 éve a munkatörvénykönyv a munkást, a dolgozót védte.

 

Ma a munkaadót védi.

 

25 éve a szakszervezeteknek csak véleményezési jogaik voltak az érdekvédelemben, szociális kérdések eldöntésében.

 

Ma a szakszervezeteknek nincsenek jogai.

 

25 éve kádári diktatúra volt és népi demokráciát ígértek mindenkinek.

 

Ma demokrácia van és orbáni diktatúra.

 

25 éve nem tudtuk, hogy mi a háború.

 

Ma Jugoszlávia és Irak után Afganisztánban már a harmadik háború részesei vagyunk.

 

25 éve a magyar katonának nem kellett külföldre mennie, de egyszer, 1968-ban Csehszlovákiába mégis szovjet utasításra ott voltunk.

 

Ma önként vállalva a magyar katonák mindenütt ott vannak, ahol a NATO-nak emberanyag kell, Koszovótól Afganisztánig.

 

25 éve Aczél elvtárs osztotta a pénzt, a státuszt és az észt a kultúrában.

 

Ma Kerényi és Tarlós urak.

 

25 éve a demokrácia várt ránk.

 

Ma a diktatúra vár ránk.

De a legszomorúbb, hogy az úgy nevezett „Honatyák” szemrebbenés nélkül a pofámba hazudnak!!!

Mikor választások vannak, igérnek, igérnek és megint csak ígérnek!

De mikor megkapják amiért széthazudozták a nemlétező agyukat utána a zsebüket tömik azzal a pénzel amit a Magyar Állampolgároktól vesznek el!!!!

 

Nos „Honatyák” kinyalhatjátok az én hófehér Magyar SEGGEMET!!!!!

 

Czikora Róbert

Tőzsgyökeres Magyar

Szerző: Vaksutyorgó  2012.02.28. 15:02 Szólj hozzá!

Most egy kicsit visszautazunk a múltba vagyis a tavalyi évbe!
Dátum: 2011. december ünnepek előtt.

Kettő héttel a nagy nap előtt, vagyis a karácsony előtti napokban már lázasan feszített az ideg
a nemlétező agyamban: Hol szerzek fenyőfát??
Idén sajna nem lesz fa A sarki zöldségesnél. Rengeteg helyen árulnak fát, mondják látók és
láthatatlanok is. De az valahogy elsiklik előttük, hogy ezeken a helyeken bizony arany áron
adják méterét a fának. De sebaj megoldjuk!
December 19-én Nelli barátnőnk eljött szerény vaklakunkba, hogy meglepjen minket egy
kis ajándékkal. Elmeséltem Neki idegtépő gondolatmenetemet, majd kitaláltuk, hogy vele
elmennek osztanság skubizunk egy fát.
Nellikével megbeszéltük a Péntek 12órát, ami furcsa módon 10:30-ra lefaragta magát.
December 23. péntek, reggeli kelés a szokásos módon, csipog az óra kinyomom, majd fél
órával később újabb csipogás. Most már muszáj felkelnem! Elindulok két morgás közepette,
majd sikeresen lepattanok a ruhás szekrényről, és végre sikerül felvennem a helyes irányt. Itt
már erőteljesen szidom a vak világot meg a szerencsétlen fejemet. Totál siker megtalálom a
kávéfőzőt, melyet be is üzemelek. Ezután beszambázok a fürdőbe a szokásos olajcsere majd
pofavizit követi. Ekkor már sikerül a csalánozó állapotot elérnem és morgás nélkül elhagyom
a fürdő szentélyét.
Sutyorgónénak elkészítve a reggeli kávét elkezdem a gondolkozás menetemet. Mi a jó büdös
francot vegyek fel??! Majd újabb hangos morgás és jön a válasz: rosszabb vagy mint egy nő!
Na ez igaz!
Ezután a szokásos, lézengek a lakásba, mint egy zombi, majd megérkezik Nelli.
Rövid eszmecsere aztán indulás.
Eme remek alkalmat kihasználva gondoltam meglepem sutyorgónét és megveszem neki amire
szüksége volna.
Első állomásunk egy villamossági szaküzlet, mely persze 23-án zárva van. Ufff! Akkor most
mi legyen?
Nelli felveti a közelben található hodályplázát, ott tuti lesz ajándék!
Elindulunk a nagy melegbe, ami kb -5 fok. Sikeresen megérkezünk a 75-ös trolájhoz, de a
verda még nincs bent.
Mivel szeptember óta már sikeresen nem szívom a nikotinrudat, ezért elég feszült tudok lenni
mikor egy műparaszt a pofázmányomba fújja a füstöt egy kis szájszaggal keveredve. De
érkezik a felmentő troláj! Felszálnánk, de jön egy újjabb esemény.
Egy pesti vak gyökér, aki nem használ fehérbotot! Úgy furakodik felfelé mintha az élete
fügne tőle, hogy feljusson. Szokásos utazási esemény: Tömeg! Még jó, hogy nem vagyok
klausztrofóbiás, mert tuti gondot okoztam volna. Kicsit hosszúra sikeredett zögykölődés után
leszállunk. Végre! Kipufogógáz szag!!! Jobb mint a trolájon összekeveredett pacsulik izmos
felhője. Ezután Nellivel igyekszünk átvergődni az út másik oldalára. Átérve elénk tárul egy
hatalmas hodály épület melyre a nemtom mi van kiírva de jó nagy.
beöltözve mint az eszkimók bemegyünk a melegre, ahol kis időn belül el kezd folyni a víz a
fa…-ról is.
Megtámadjuk a műszaki osztályt. Nelli sikeresen levadászik egy eladó srácot aki elég
segítőkész. Elmondjuk néki, mire is volna szükségünk majd a célhoz vezet minket.
Egy hármas elosztó kapcsolóval felszerelve 3500 forintocskába kerül mert van rajta ám
feszültségjelző lámpa is. Aha! Egyből eljátszom a gondolattal: mostanában elég borult
elmével szaladgálok, milyen jó lenne egy ilyesmi a királyi farpofámra kötve?! Egy táblával a
nyakamba akasztva, melyen a következő olvasható: Feszültség jelző, ha ég a lámpa kerülj ki!
Na de most jó elmozdultam a helyzettől, kanyaringyom vissza!

Kérdezem az eladót: esetleg kissebb és olcsóbb nincs?
De van, ugyanaz a fazon, de nincs rajta lámpa, ez meg 2000 forintocska.
Oksa elviszem!
Elköszönve a drága eladótól nelli fordul egyet és farkasszemet néz egy 1000 forintos
elosztóval. Nos az előzőt már teszem is vissza és lám a kezembe a nyertes elosztó.
Természetesen vásárolni indultunk, de szatyrot és táskát ilyenkor minek is vinne az ember
magával??! De a kedves pénztárosnál persze mindig van szatyor.
Aha!! Majdnem sokkot kaptam! Egy darab papír zacsi 50 forintocskába került és csak ilyen
zacsijuk van!
De megvettem! Azóta itthon van és a falon lóg bekeretezve!!
Kifelé jövet azért még beugrottunk egy másik üzletbe, ahol sikerült vennem egy keverő
poharat ami nagyon frankó mert azóta sem használtam. De jó, hogy megvettem!!!!
Na végre elindultunk megvenni a fát, amiért ezen a napon igazából kimásztam az ágyamból.
Azért még útközben csatlakozik hozzánk egy közös ismerős a Jozsó. Rövid találka. Elhadart
dumcsizás. Lovagias elkísérlek titeket a megállóig és rövid összecsapott fájó búcsú.
Újabb nyomor a trolájon és irány a világ vége!
Megérkezve a helyszínre kedves Nelli próbálta felvenni a kapcsolatot a külvilággal, mivel ő
sem látta azonnal, hogy hol is lehet fára szert tennünk. De felvirradt a nap!! Sasszem meglátta
a területet, ami több száz fából állt. Az illatról már tudtam, hogy jó helyen járunk.
Látóként soha nem álltam meg az elején a dolgoknak, inkább bevetettem magam a közepébe!
Most viszont az első eladónál legyökereztünk. Nelli mellett ott volt velem fortuna is, mert egy
földömbélinél vásároltuk meg a fenyőmet.
Nelli elmondta, hogy milyen arany árakban vannak a fák. Sirva fakadtam!!
Egy jópofa eladót sikerült Nellinek levadásznia, mert megértette, hogy nem szívesen fizetek a
fáért. Az eladó mutatott egy kis fát, aminek az ára meg elég nagy volt.
Ekkor megint sírva fakadtam!
Rövid ismerkedés után kiderült, hogy egy faluban laktunk csak én eljöttem onnan és
felköltöztem ide a betonrengetegbe.
Ezután Nellivel elindultunk hazafelé. Kiérve a fenyőrengetegből megálltunk fújni egy kicsit.
Nellinek odaadtam a szemem, hogy zárja össze. Én addig magamra erőszakolom a kesztyűmet.
A hadművelet nekem sikerült, de Nelli mint egy kezdő vak kínlódott a szememmel. Majd
egy UFÓ besugárzásának segítségével mégis csak összezárta. De ezután jött a meglepi, mert
Nellike ddrága az összetartó gumit valami fantasztikus módon úgy megcsavarta, hogy el sem
lehet ezt mondani de még le sem lehet írni. Gondoljatok bele mit művelhetett!
Patakokba folyt rólam a víz mire sikerült kigubancolnom. Eközben szociálisan érzékeny
Nellit megszólította egy „emberforma” aki a -5 fokban kettő gyermekével a fenyőárusítók
környékén kunyerált a vásárlóktól. Kísérőm közölte a „emberformával”, ha előbb jött volna,
akkor még volt nálunk pénz, de már most nincs, mert elköltöttük.
Ezután elindultunk a
Trolájhoz.

Szörnyű gondolatokat elhessegetve rájöttem, hogy éhes vagyok. „Haza felé az út veszélyes”
De most simán hazaértünk!

Maga a karácsony nyugisan telt. Nem Sikerült felgyújtani a fát, na meg a lakást sem. A bejglit
sem ette meg a kutya! Az ünnepi étek fantasztikus volt, ugyanis megettük!!

Ezúton szeretnénk mindenkinek:
Sokkal Boldogabb Új Évet kívánni!!!

Szerző: Vaksutyorgó  2012.01.17. 17:19 Szólj hozzá!

Először Minden Agyban Dől El!!!

„Hát nekem annyi!”

 

Kedves Olvasók!

 

Van olyan, aki nem ismeri az előzményeket, ezért egy pár sorban leírom.

Még 2011. október elején sajnos az autoimmun betegségből, vagy a Devic betegségből (bár ez sehova nincs leírva), vagy a Lyme kórból adódóan leestem a lábamról, vagyis csúnya kifejezéssel lebénultak a lábaim.

Ez nem először fordult elő, voltak már kisebb kilengéseim, de most elég súlyos formában jött elő és nagyon-nagyon hosszú a javulási folyamat. Megkaptam a szokásos infúziós steroidos lökésterápiát, valamint az orvosok gondoltak egyet és beújítottak, elküldtek a László kórházba plazmaferezisre. Ezzel a kezeléssel azt akarták elérni, hogy gyorsabban gyógyuljak. Az eredmény pedig az lett, hogy sokkal-sokkal lassabban gyógyulok, mivel még a mai napig is csak járókerettel tudok menni. Előzőleg, amikor ilyen rosszabbodás volt sokkal hamarabb javultam és álltam a saját lábamra.

Most már ott tartok, hogy „bármire” és „bármennyiért” képes lennék azért, hogy ugyanúgy tudjak járni, mint október elött.

Még decemberben egy Nagyon Kedves Ember mesélte, hogy van egy ismerőse, aki kineziológus. Utánanéztem a neten ennek a tudománynak és nagyon kevés infót találtam róla.

Nos mivel már megint teljesen kétségbe estem nem először ebben a három hónapban, hogy még mindig nehezen javulok,ezért január elején el jött az idő, hogy felhívjuk a kineziológust.

Robi lerendezte a dolgot és egy csütörtök délutáni időpontot egyeztettek.

Az elmúlt 22 év alatt nagyon-nagyon sok orvosnál, természetgyógyásznál és más papirral rendelkező és papirral nem rendelkező embereknél jártam már. Tehát én elmondhatom magamról, hogy nyitott vagyok mindenre és tudom, hogy elsősorban hinni kell abban, amit csinálok, vagy amit csinálnak velem.

Izgatottan és kíváncsian vártam a találkozást!

Délután 15:00 óra, megérkezett E. Robinak időpontra a háziorvoshoz kellett menni, tehát szinte váltották egymást.

A szeánsz egy rövid ismertetővel kezdődött, majd magamról kellett mesélnem. Szerintem, amennyit akkor beszéltem, előtte egy hét alatt sem.

Elkezdődött a szeánsz!

E. leült velem szembe, megfogta a két csuklómat a két kezével, a balt a ballal, a jobbat a jobbal. Még mindig nagyon izgatott voltam!

Majd pár centit fel és le emelgette és közben mormogott magában és egy papíron lévő táblázatot nézett és néha írt bele valamit. Ezek után közölte, hogy nagyon messzire fogunk visszamenni!! Még mindig izgatott voltam!

Azt kérdezte, hogy Édesanyámat érte-e valami a terhesség alatti, születésem elötti 9-dik hónapban. Na ekkor már kevésbé voltam izgatott!

Elmondtam, hogy nem tudok róla és nem is mondták, hogy történt volna valami. Ekkor megkezdődött a szeánsz következő szakasza, amikor is mellém állt és a fejem fölé tette a kezét. Közben jót beszélgettünk. A következő lépés megint az volt, hogy a fent leírt formában megfogta a kezem és arra kért, hogy gondoljak a célra, ami az, hogy újra tudjak járni és működjön/mozogjon a lábam. Zárójelben jegyezném meg, hogy az elmúlt időszakban minden nap többször is elmondtam, hogy: mukodj, mukodj, mukodj, de hááát az eredmény ugyanaz… nem mukodik…

Ezek után megint mellém állt, megint csak ugyanaz a forma, csak annyi különbséggel, hogy időközben rájöttem, hogy szegény lány nem vett fel papucsot és megkértem, hogy ezt tegye meg, mert nem szeretném, hogy miattam megfázzon a hideg kövön. És kineziológushoz keljen mennie!

Nos kellemes beszélgetéssel eltelt a másfél óra és a vége:

A kézrángatós technikával megállapította, hogy 2 hónap múlva lenne érdemes találkozni legközelebb. A gyógymód, amit alkalmazzak minden nap: Lélegezzek! Figyeljek a lélegzésre tudatosan! Minden nap szánjak magamra időt például egy zene hallgatással, tea vagy kávé ivás alkalmával és ezzel óríásít segítek magamon!

Már nem voltam annyira izgatott!

Fizettem!

Egyáltalán nem voltam izgatott!

E. elment és aranyosan elmondta, hogy ha bármi van hívjuk Őt telefonon, még akkor is, ha csak beszélgetni szeretnénk!

Ezek után valóban beszélgetni szerettem volna és felhívtam Robit, akivel ingyen beszélünk!

Már megint izgatottan, de röhögés közepette elmondtam Neki a történteket. Még jó, hogy orvosi váróteremben volt és nem tudott hangosan röhögni!

Sajnos Nekem ez a gyógymód nem jött be, de a kineziológus is belátta, azzal, hogy majd 2 hónap múlva hívjam.

Tanulság: Mást is ki kell próbálni! Folyt köv!

 

Azt még hozzá kell tennem, hogy miközben ezt a kis feljegyzést írtam, Drága Férjem Sutyorgó éppen ahogy Ő szokott fogalmazni „feltünési viszketegségét”enyhíti, mégpedig oly formában, hogy:

A Városliget közepén jóóól beöltözve, hogy meg ne fázzon hab teste, erős kezével veszélyes karikásostorát csattogtatja, miközben egy kedves Hölgy fotókat készít Róla. A képek egy kiállításon is meg fognak jelenni. De csak abban az esetben, ha a sötétkamrában a fotók előhívása közben nem nyit be valaki! Azzal hogy:

Nem zavarlak sokáig!

 

Szerző: Vaksutyorgó  2012.01.15. 16:53 Szólj hozzá!

2011. december 12. Hétfő

 

A hét szokásos első napja, be kéne menni dolgozni, de piszkosul lusta vagyok. Aztán eszembe jut, hogy más tutira boldog lenne, ha volna melója! Na ilyenkor felpörög a szervezetem és a következő fázisba lépek és felöltözök!!

A szokásos reggeli forgalom, rajtam kívül senki sem lát, de egyedül én vagyok az a vak, aki fehérbotot is használ. A többi ember csak ilyen vakmerő figura! A villamoson a szokásos hering szitu, a buszon kisebb tömegnyomor, majd végül beérkezem a munkahelyre.

Drága Sutyorgóné a hétvégén a neten talált egy egészséges bilincset, amitől állítólag boldog leszel, meg hasonló ufós érzéseid támadnak. Na a lényeg az, hogy Drágaságom ezt megtalálta, majd meg is rendelte.

A következőket kell ilyenkor tenni: 1100 forint a kiszállítás plusz az ufós anyag: mivel Pesti vagy, nehogy már fizessé a kiszállításért, ezért bejelölöd a személyes átvételt. Ha már ezt a funkciót választottad, ezért van egy mobilszám, amit fel is kell hívnod, természetesen csúcsidőben! Háá nehogy má jó érezd magad!!! Én bizony ezt a számot fel is hívtam! Természetesen a munkaidőmben, mert nem érek rá egész délután!

A következők történtek:

teló kicsörög, még mindig csörög… na végre felveszik. Illedelmesen bemutatkozom, elmondom a panaszom, hogy rendeltem egy karperecet és szeretném átvenni. Hol? Mikor lehetne-e??!

Erre az idős Hölgy majdnem letépte a fejem, mert Őneki már elege van, idős nyugdíjas és a fiatalok nem adják át a helyet a villamoson, metrón, buszon, hajón, repülőn. Okés! Én ezt értem! De próbálkozott vonaton??!! Neki lumbágója van ezért nem tud nehezet cipelni. Miután kiderítettem utazási szokásait és egészségügyi helyzetét, megkérdeztem, hogy ilyenkor most mi a helyzet?? Válasz: Ma délután 14:30-kor átvehetem a cuccot, mert a Blaha környékén lesz. Ezt az után közölte velem, hogy kölcsönösen megosztottuk egymással, kinek szarabb az élete. De a maminak nem jutott el a tudatáig, hogy egy vaknak hiába mondja azt, hogy a Blaha környéke, mert ez egy tág fogalom. Eljutottunk arra a pontra, hogy inkább mégsem kérném a bilincseket, majd elkövetek egy Bankrablást és a kiérkező jard majd ingyen és személyre szállítva kihozza nékem.

Ezután a bájos beszélgetés után felhívtam Sutyorgónét és hosszú egy percen keresztül elpanaszoltam neki, hogy megakartak lincselni. Majd megkértem nézzen egy másik számot, ahol én leszek a hóhér és én fogok perceken keresztül megint csak az én számlámra panaszkodni.

Drágaságom sikeres hadműveletet végzett, mert sikerült a birtokába venni egy mobilszámot, mely csak 10 óra után érhető el. Milyen jó egyeseknek! Ezután munkatársaimnak elmondtam mi a szitu és felajánlották a segítségüket, mely a következő volt:

Szólnak az egyik Security Mannak, ha bejön csapjam meg és Ők lesznek a tanuk. Kihívják a rendőrt és kapok bilincset, sőt még kocsikázni is elvisznek.

10:45-kor felhívtam a mobilszámot, amit hosszú várakozás után felvett egy Hölgy. Na elkezdtem panaszkodni! Rendeltem, elmennék érte, kifizetném, ráadásul haza is hoznám a cuccost. De! A kolléganője, aki egy banya! Ebben szeretne engemet megakadályozni. Nos mit ajánl??! A csajszikám hebegett-habogott, majd felajánlotta szolgáltatásait. Remek! Este 18-kor tali.

Felhívtam Drágaságom és elújságoltam, hogy létre jött a nagy üzlet. Lesz bilincs estére!

(A délutánomat a Vodkafonosoknál töltöttem, de ezt majd egy másik papírra írva osztom meg véletek!)

Nos a Vodkás program kissé elhúzódott, ezért furcsa módon a csajszikám már fel tudott hívni. Elmondtam néki, hogy szitu van és kések, majd elnézését kértem és megígértem, hogy felhívom. Meg is tettem! Ekkor megint csak az én számlámra kisebb előadást tartott, hogyan is találjuk meg egymást. Vele is voltam szíves közölni semmit látó tudásomat, de percekkel később eljutottunk arra a pontra, hogy személyleírást adott magáról. Na itt elgondolkoztam: Ki is a fogyatékos??! Hogyan mondjam el egy látónak telefonba érthetőbben: Vak vagyok, fehérbottal közlekedem, semmit sem látok.

Az ötleteket várom a kommentálós részbe! Előre is köszönöm!

 

Megérkeztem az adott helyszínre, majd várakoztam. Jöttek szép számban az emberek, kb. hárman kérdezték meg, hogy kell-e segítség? Ötvenből három jó arány??!!

Ismét csörög a telefonom. A csajszikám bemutatkozik, a bilincses vagyok. Oksa vettem. Merre jár? Ő itt ül a barinőjével a kajáldába.

Oda tudnék menni? Aha! NEM!! Na kitört belőlem a paraszt! Kezdtem azzal, hogy lehölgyemeztem, majd folytattam azzal neszivasson mert így is fáradt vagyok!

Közli velem a csajszi: rendben, találkozzunk a Vakok Intézete előtt, mert Ők úgyis kocsival vannak és ott meg tudnak állni. Újra eluralkodott rajtam a paraszt lázadás hangulata! Elmagyaráztam a csajszikámnak, hogy mivel Ő lát kb. öt perc alatt ide ér a kajáldából. De ha én elindulok a Vakok Intézetéhez, akkor az huszonöt percbe is beletelik.

Na melyikőnk a gyorsabb???!

A csajnak ezek szerint megvan a nyolc általános, mert gyorsan kiszámolta. És biza én nyertem!

Körbeírtam, hogy hogyan nézek ki, furcsa módon Ő megtalált engem. De én hiába figyeltem sehol nem láttam őt, pedig olyan jó személyleírást adott magáról.

A nagy találkozás!

- Csajszi: én vagyok a bilincses!

- Én: Oksa én meg a Vaksi!

- Csajszi: Hogycsináljuk?

- Én: Nos utcán, álva nem!

- Csajszi: Tessék?

- Csajszi: Mit?

- Én: kérném a bilincseket!

- Csajszi: jah értem!

- Csajszi: de hogyan akar fizetni?

- Én: bankkártyával baszki! Esetleg kp-t elfogad?

- Csajszi: persze!

Majd közli velem, hogy Ő még nem kötött üzletet ilyennel.

- Én: Milyennel???!!

- Én: látott már vakot??

- Csajszi: Igen! TV-ben.

 

Ezek után a lehető leggyorsabban kifizettem a kerek összeget és illedelmesen elköszöntem: Viszlát!

Olyan zavarba jött, hogy csak ennyit mondott: Önnek is!

 

Nos ezért is hoztuk létre eme blogot, hogy tudjunk kommunikálni a látók felé.

Hahóóóó! Mi is emberek vagyunk! Tessék kérdezni és igyekszünk válaszolni!

 

Szerző: Vaksutyorgó  2011.12.25. 20:30 Szólj hozzá!

2011. december 12. Hétfő, de ez már délután.

 

Eme remek napon, 15:30-kor randevúra voltam hivatalos a Vodkafon székházába, melynek helyszíne: Az épület! és pont ott!

Sajnos azért, hogy reklámozzak senki sem fizet, ezért biza információkat nem adok ki erről a cégről!

 

A délelőttöm eseményei az előző írkálmányomban volt olvasható, ha esetleg nem olvastad: Szégyeljed el magad!!

Nos a mai napon 11:50-kor leléptem a melóból, mert sajna túlórát nem fizetnek :(, ezért nem is nagyon túráztatom magam.

13 óra előtt már javában itthon készülődtem a délutáni programra, közben Anyósom és Barátja már nálunk voltak és két szaladgálás között tudtunk is beszélni.

Ilyenkor a felmerülő problémák: Mi a francot vegyek fel? Az érzékenyítéshez megvan minden? Zuhanyozzak vagy sziszegős szappant használjak? Kérdeztek, válaszoltam? Stb. stb. stb.

Azért Drágaságommal is sikerült kommunikálnom, megbeszéltük, hogy Ő összeírta a bevásárlólistát és már nem kell semmi más. Ez alatt én megskubisztam az e-mailokat, de sajna semmi levél, hiába is nézegettem. Tehát semmi nem történt!

Kollégámmal megbeszéltük, hogy ütközünk 14 órakor az Astorián, majd elindulunk együtt az épülethez. 13:50-kor az adott helyszínen voltam. DE! Mr. L. sehol!

Majd rövid telefonváltás és kiderült, hogy  Ő már a helyszínen van és nem tud jönni értem.

Oksa! Gond egy száll se! Na akkor én itt most lepetézek a hidegbe, vagy hibernálom magamot. Egyik sem!

A tömegből váratlanul megszólalt egy kedves női hang: Aranyoskám! Tudok segíteni? Hohohóóóó! Na náááá! Szükségem lenne egy helyre, ahol egy kafét le tudnék önteni a belső szervezetem tuningolására.

Nénike pislogott mint pocok a lisztben, mert nem értette mit is szeretnék.

Majd diplomatikus választ adtam: Szeretnék egy presszót, ahol meginnék egy kávét.

Aranyoska karon fogott és közölte: Jöjjön, elviszem a törzshelyemre!

Zsír! Akkor a nénike ismerősterepen mászkál.

Gondoltam, beszélgessünk, ne legyen olyan unalmas a séta és faggatni kezdtem: a törzshelye kávézó, teázó, pab, esetleg nyugdíjas club??

Válasz: áááá! Dehogy aranyoskám! KOCSMA!

Pufff! Az sirály! Taliztam egy turbónyanyával!

Aranyoskám vakbarát emberke, mert útközben elmesélte, mit is láthatnék, ha látnék….

Aztán egy kb. tíz perces séta után megérkeztünk a TÖRZSHELYRE! A pulthoz kísért és segített a székre ülni, kisebb harc után.

Ezt követően aranyoskám közölte: elmegy és kikéri a szokásosat!

Há én meg megkérdeztem: fröccs vagy forralt bor?

Gyors válasz: ááá! PÁJINKÁT!

Ufff! Újabb pofára esés!

 

Ezután a szupernyanya eltűnt. De megérkezett a csapos is, aki megint csak egy jófej srác volt, és beszélgetésbe elegyedtünk:

- Én: Aranyos a néni!

- Csapos: Az ám!

- Én: Mindig ilyen?

- Csapos: Ő mindig!

- Én: De nagyon bírja a melegítőt!

- Csapos: Bírja ám! Főleg ha van pénze!

 

Ekkor váratlanul megcsörrent a telefonom: Mr. L. hív!

- Mr. L.: Hol vagy?

- Én: Bazki kocsmázok!

- Mr. L.: Már megint? Engem nem akartál meghívni??

- Én: ÓÓÓ dehogynem! Csak Te dolgozol!

- Mr. L.: Hol vagy?

Elmagyaráztam földrajzi helyzetemet.

Ez alatt próbáltam magamba tölteni feketémet, amiért eddig elsétáltam.

Kisvártatva újra csörög a telefonom. Akkor már egy kedves Női hang kérdezi:

Leittad már magad?

Jajaja! Sikerült magamra önteni a kávémat!

Arra a kérdésre, hogy hol talállak, összeszedve minden tudásom elmagyaráztam neki, hogy merre jöttünk a szupernyanyával.

És lőn sötét! Egymásra találtunk!

A tíz perces utat visszafelé megtettük öt perc alatt. Ezt követően összeszedtük a csapat többi tagját és nyakunkba vettük a város eme költői részét.

Kép: Sok vak ember, bot nélkül, lök, tapos, morog, anyázik.

Kérdés a tömegből: Nem látsz barom??

Gyors hozzámillő válasz: Többet mint Te barom!

 

Következő ütős szitu:

Fehér botos emberkék és vakvezető kutyák állnak a zebránál.

Kép: Csomó vak egy kupacban kutyás díszítéssel!

Ezt látva az autós mit csinál? Hááá persze, hogy dudál és integet!

 

Itt szeretném megjegyezni, hogy a tucatnyi vak érzékenyítéssel foglalkozik, ezért ki is használtuk a szitut és álltunk, mint egy darab „kaki „a mezőn.

Két perc után idiótánknak leesik, bazki ezek vakok! És kiabálni kezd:

Zöld vaaan! Zöld vaaan! Zöld vaaan!

Mi kézfeltétellel jeleztük: Köööszi okostojááás!

 

A tanulság: Ha vakot látsz, ne dudálj! Ne integess!

Ami nagyon fontos, ne kezd el irányítani, mint az otthoni távirányítós dolgokat, mert a Vak ember bizony nem színes TV!

 

Végre valahára elérkeztünk az épületbe. Már javában ment a sürgés-forgás, úgy szaladgáltak az emberek, hogy nem is láttam Őket! Akadálymentesítésből bizony akkora egyest kaptak tőlem mint a huzat!

Képzeljetek el egy csigalépcsőt. Imitt-amott található korlátot megszakít egy-egy faldarab és pont azon a helyen, ahol a lépcső a 30-as cipőméretnek lett kitalálva.

Én a 42-es lábammal balettozni kényszerültem. Nem spárgába mentem felfelé, hanem lábújhegyen! Lefelé meg kommandózva!

Ez úgy nézett ki:

Első szűkület: segreülés!

Második: fejreállás!

Harmadik: laposkúszás!

A földszinten meg vöröskeresztes négylábúak vártak és azt hitték, játszani akarok én is!!

Természetesen mi az emeleten kaptunk helyet, ahol több állomást állítottak fel. Mrs. E-el egy irodába rendezkedtünk be, majd kis idő elteltével csatlakozott hozzánk Mr. S. is. Ő egy jópofa vicces vak srác kutyával. Kisvártatva befutott Mr. K. is és a tipikus vakos modorával elkezdett beszélni a jópofa sráccal.

Ez a tipikus rébuszokba beszéljünk egymáshoz, majd jónevelt fiúként elkezdett sugdolózni.

Kezdtem ratyin érezni magam. De a gonosz szellemeket elhessegetve leültem és elkezdtem magammal beszélgetni hangosan. Majd azt vettem észre, hogy körülöttem csend lett.

Kérdés: jól vagy?

Válasz persze!

Kérdés: kivel beszélgetsz? Van itt valaki?

Válasz Veletek beszélek! És szerintem Ti is itt vagytok.

Ezután leesett nekik a tantusz.

 

Megérkezett a szociálisan érzékeny vezetőnk, aki elmagyarázta, amit már eddig is tudtunk, de hagytuk had fárassza magát. Most miért vegyem el a kedvét??! Napszemcsim mögött úgy sem látja, ha alszok! Meg ülve is tudok bólogatni, mint aki helyesli a dolgokat.

Megérkezett az első csoport egy tolmács Hölgyikével. Egy nevet sikerült megjegyeznem a Diégot. Na Őt sikerült leszőnyegeznem. Majd kiderült, hogy ez a muksó a nagy-nagy főnök. Ez van!

Az én feladatom a tárgyfelismertetés volt, ezért különböző tárgyakat kaptak a kezükbe, de a kedves tolmács, akinek nem volt letakarva a szeme egy kis „spicli” módján elmondta nekik, hogy mi van a kezükben. Na így kell elrontani egy játékot!

Ezután csoportok jöttek és velük már bulisabban ment a dolog. Lehetett velük beszélni!

 

Nagyon sok olyan cégvezető dolgozik kicsiny hazánkban, akinek fogalma sincs arról, hogy a vakok is tudnak dolgozni. Ezért vagyunk mi, akik megmutatjuk, hogy mire képes egy vaksi.

 

Az előre tervezett 16:30-as befejezést sikerült kitolnunk 17:45-ig. Tehát ez azt jelenti, hogy sok vodkafonost érdekelt a party. Vagy nem akartak megbántani minket??? Nos ezt döntsék el az érintettek! Egy valami tuti: Én bizony nagyon élvezem amit érzékenyítőként csinálok!

 

UI: Kellemes Karit!

 

Eredményekben, Nyugdíjban Gazdag Boldog Új Evetkét kívánunk Mindenkinek, aki minket olvas!!!!

 

Ne igyatok eleget,

Töltsétek a beletek.

Egyetek sok kalácsot,

Nőjön meg a pi..átok!

Ezúton kívánom,

Legyen kórház mentes karácsony!

 

Vak sutyorgó és Sutyorgóné

 

Szerző: Vaksutyorgó  2011.12.25. 20:26 Szólj hozzá!

Ez nem reklámozás csak szomorú tény!

 

Adott egy szövetség ami elméletileg a Magyarországon élő látássérültek érdekképviseletét  és minden fontos feladatát látja el. Csak az az orbitális nagy probléma van ezzel, hogy ez már régen nem így van.

2009-ben megkerestem az MVGYOSZ-t és segítséget kértem munka ügyben. Akkoriban még a drága Dr. Szőke volt az elnök.

Nos az alábbi levél váltás történt:

„Orbán Viktornak küldött és a Szövetség részére eljuttatott levelére válaszolva kérjük, szíveskedjék közölni, hogy jelenleg hol él, és hol kíván munkát vállalni.

Ahhoz, hogy segíteni tudjunk, fontos lenne továbbá, ha tájékoztatna bennünket arról is, hogy jelenlegi látáscsökkenése mellett milyen munkát tudna végezni,

illetve milyen munkakörben dolgozna szívesen. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az ország különböző részeiben különbözőek a munkavállalási lehetőségek, illetve

esélyek a megváltozott munkaképességüek, ezen belül a látássérültek számára. A fővárosban és néhány vidéki városban például úgynevezett védett szervezetek

is foglalkoztatnak látássérülteket, míg másutt ilyen lehetőség nincs.

Kérjük továbbá, szíveskedjék tájékoztatni arról is, hogy tagja-e az MVGYOSZ-nek, vagy valamely tagegyesületének, illetve fordult-e már valamelyik egyesületünkhöz

munkába helyezése érdekében.

Leveléből kitűnik ugyanakkor, hogy a közelmúltban lakást vásárolt, ám nem tudjuk hol. Ez a körülmény pedig nyilvánvalóan úgyszintén behatárolja a munkavállalás

lehetőségét.

Várjuk tehát a fenti kérdésekben mielőbbi tájékoztatását.

Budapest, 2009. október 29.

Dr. Szőke László

elnök

MVGYOSZ”

 

Na a problémám a következő volt, bizony ennyire nem foglalkoznak a vak emberrel a szövetségben. Ugyan is ez a szerencsecsomag azzal kezdi, hogy „Orbánnak írott” pedig előtte egy hónappal legalább nekik is elküldtem levelem és mellékeltem az önéletrajzom, amiben minden információ bele volt írva.

Ráadásul az is, hogy 2006 óta vagyok látássérült és ez is benne volt a levélben. Valamint már akkor érvényes tagságival rendelkeztem tehát a nyilvántartásukban is ott figyel a nevem.

De ez arról is szól, ha nem vagyok tag akkor már nem is vagyok Magyar, na meg látássérült sem. Ezért a neve:MAGYAR VAKOK ÉS GYENGÉNLÁTÓK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE

Amikor egy vak meg segítséget kér mindjárt az az első kérdésük tag vagy-e??

Természetesen ismét elküldtem az önéletrajzom és minden fontos információt. Csak az alsógatya méretemet felejtettem el! Ezután az alábbi levél érkezett:

„Szövetségünkhöz írt levelére válaszolva, az alábbi tájékoztatást adjuk:

 

Sajnos a munkavállalás terén bíztatni nem tudjuk. Köztudott, hogy manapság az egészséges embereknek is nehéz elhelyezkedniük. Jellemző, hogy munkahelyek

nagy számban szűnnek meg, új álláslehetőségek pedig alig keletkeznek. Természetesen, munkavállalás iránti igényéről nem feledkeztünk meg, amennyiben bármilyen

munkalehetőségről tudomást szerzünk, úgy arról haladéktalanul tájékoztatni fogjuk.

 

Felhívjuk azonban figyelmét arra, hogy tagegyesületeink rendszeresen írnak ki pályázatot a látássérültek segédeszköz vásárlásának támogatására. Javasoljuk

tehát, szíveskedjék felvenni a kapcsolatot az említett kérdésben azzal az egyesülettel, amelynél tagsági viszonnyal rendelkezik.

 

Emellett szíves figyelmébe ajánljuk a szövetség honlapját, hírlevelét, valamint hivatalos folyóiratát: a Vakok Világát, amelyekből rendszeresen tájékozódhat

akár munkavállalási kérdésekben, akár pedig a fentebb említett pályázatok feltételeiről.

 

Kérjük fenti tájékoztatásunk szíves tudomásulvételét.

 

Dr. Szőke László

Elnök”

 

Tehát?!

Természetesen a leírtakkal tisztában vagyok, voltam. Miért nem lehetett egyszerűen leírni, hogy nem vagyok én senki, hogy majd pont Ők és pont nekem fognak segíteni. Valaminttudom és olvasni is szoktam az Ők által reklámozott oldalakat de abban biza semmien olyan információ nincs amivel tudnék valamit kezdeni. Ami a pályázatot illeti, na az sem ilyen egyszerű mint azt leírta a főokos. Sok a látássérült sok a pályázó de bizony baromira kevés a pályázat, ráadásul olyan dolgokra lehet pályázni amivel sokat tök vakon nem tudok kezdeni. De sebaj majd pályázok egy 40 ezer forintos nagyítóra és egy jobb szemre, mert valamivel látnom is kéne a nagyítót.

A szövetség a vakok nevében és a vakokért kéreget, küldözgeti a csekkeket családokat és cégeket keres meg, hogy támogassák a szerencsétlen vakokat. De ezek a pénzek hová lesznek????

Ha bárki találkozik egy látássérültel, nyugodtan kérdezze meg tőle, hogy mit kapott? mire számíthat a szövetség részéről? Vajon segítséget nyújtott-e már bármien problémában számára??

Vajon miért van az, hogy a Baráthegyi nem kért soha pénzt a látássérültektől, arra, hogy kutyát kaphassanak??

A nagy szövetség Csepeli kiképzőjében miért kell fizetnie egy vaknak, aki nyomorult 48 ezer forintból él, de tőle is elkérik, követelik a közel 50 ezer forintot, miközben azzal kampányolnak, hogy a vakvezető kutyákat a vakoknak képzik ki és erre kérik az emberek és cégek támogatását. A Baráthegyi ugyan úgy 1.5 milliós összegben képez kutyákat és ez a Csepelieknél is ennyibe van.

Amikor a Rehabilitációs központok bajban voltak, az MVGYOSZ a kisújját sem volt hajlandó mozdítani. De amikor a LÁJM színre lépett, akkor bezzeg Szakáj elnök kinyitotta a száját! De akkor is mit csinált na ná, hogy minket kezdett fikázni.

 

Undorító és erkölcstelen amit az MVGYOSZ csinál! A vakok nevében kéreget de a vakokért semmit sem hajlandó csinálni!!!!!

Akadálymentesítésből 0! Érdekképviseletből 0! Pályázataik 0!

Segédezköz árusításuk olyan drága, hogy lassan a fehérbotokat arany áron adják.

Anélkül meg egy vak nos béna!

Ha esetleg az Olvasók úgy gondolják, hogy elfogult vagyok, akkor nyugodtan keressenek egy vaksit és kérdezzék a szövi munkájáról. És kérném ossza meg velem is a történetet.

A szövi elnöke Szakáj a megtámadott vak srác ügyében csak értetlenkedni meg színészkedni tudott, a TV-ben, de hogy mit tesznek ennek megelőzésében, vagy esetleg megakadályozásában na arra nem  volt semmi válasz . Mert a kisasszony csak sápítozni tud!!

Rengeteg pénz folyik el a szövetségben de, hogy hova? Mire? Arra sajna nincs válasz!

Van egy pár látó dolgozó a szöviben, aki nagyon jól megél belőlünk és ennyi!!

 

 

Szerző: Vaksutyorgó  2011.12.11. 00:33 Szólj hozzá!

Milyen piszkosul nehéz munkát kapni??

 

Az alábbiakban megosztom véletek miről is van szó!

Több száz Céget,Alapítványt, Egyesületet, Vállalkozást kerestem fel és zaklattam, de hiába!

 

2008. decemberében mint kezdő vak elkezdtem dolgozni egy KFT-nél Marketing előadóként. Ezt lefordítom az én nyelvemen: Telefonos zaklató, idióta termékek árusítója/ajánlója.

Kőkemény 9 hónapig bírtam, a nap mint nap Édesanyámat és Családfámat emlegető Fővárosi értelmiségi céges emberformák trágár szövegelését.

Eközben Sutyorgónéval sikerült találnunk egy lakást, amire biza bankos „segítséget” vettünk fel. Miután ezt sikerült meglépnünk, a drága FA…. Kalap főnököm a válságra hivatkozva kirakott a cégtől. Valamilyen szinten megkönnyebbültem, de ott volt a „segítség” a banktól. Nos ezután kezdődött a kemény harc és küzdés! Budapesten Alapítványokat, Egyesületeket, védett munkahelyeket kerestem meg, hogy munkát találjak. Nos sikertelenül!

Ezután különböző internetes fejvadászokhoz regisztráltam, ahol naponta, hetente több száz állást hirdettek meg. Hát itt sem arattam nagy sikert! Ahol megfeleltem, onnan felhívtak, majd mikor a fehér botos barátomról kezdtem beszélni, na akkor jött a döbbenet: Maga nem lát?? Hát nem csezd meg! De ez a motivációs levelemben szépen le van írva! De Ő ezt nem olvasta el.

Ez bizony kellemetlen! Most akkor nem vagyok megfelelő? Határozott:NEM!  Ezt követően felvettem a kapcsolatot a Foglalkoztatási csoport munkatársával, aki vakoknak segít munkába állni, munkát találni. De én biza itt is befürödtem! Valahogy nekem nem találtak munkát. Itt már kezdtem pánikolni, lehet , hogy vélem volna gond??!

Ezen felbőszülve írtam az akkori kormány tagjainak akit letudtam vadászni e-mailban az MSZP-sek közül egyetlen egy választ kaptam:

„köszönöm megtisztelő bizalmát, s egyben tájékoztatom, hogy megkaptam a levelét.

 

Telefonbeszélgetésünkre hivatkozva beadványát illetékesség okán további intézkedésre elküldtem a Közép-magyarországi Regionális Munkaügyi Központba, V. I. főigazgató úr részére (1081 Budapest, Kisfaludy u. 11-13.) azzal a kéréssel, hogy vegyék fel Önnel a kapcsolatot.

 

Megkeresésükig kérem szíves türelmét.

 

Kívánok Önnek és szeretteinek jó egészséget!

 

Budapest, 2009. november 20.

 

                                                                                                                                 Üdvözlettel:      P.Zsuzsanna

Vezető-Főtanácsos”

 

Nos Én türelmesen vártam és sikerült! Kaptam egy levelet. Ismét!

„(XY) vagyok és a Közép-magyarországi Regionális Munkaügyi Központ Rehabilitációs osztályán dolgozom.

 

Azért keresem meg jelen levelemmel, mert megkaptuk a Miniszterelnöki Hivataltól az Ön megkereső levelét, melyet annak érdekében küldtek meg a munkaügyi

központnak, hogy álláskeresésében, illetve mihamarabbi elhelyezkedése elősegítése érdekében az Ön segítségére legyünk. A gyorsabb kommunikáció és a hatékonyabb

kapcsolatfelvétel okán így e-mailen veszem fel Önnel a kapcsolatot.

 

Tájékoztatom, hogy osztályunk kollégái a fővárosban és a Pest megyében lévő munkaügyi kirendeltségek rehabilitációs vonatkozású tevékenységeit fogják össze.

 

Én elsősorban rehabilitációs tanácsadással és információnyújtással szeretnék az Ön segítségére lenni, s ezúton felajánlom egy személyes találkozás lehetősét,

amikor a részleteket megbeszélhetjük.

 

Az Ön lakcíme szerint az Újpesten (1043 Budapest, Kassai utca 24/B) található kirendeltségünk az illetékes, és úgy gondolom, hogy ezen kirendeltség bevonása

is fontos lenne az esetleges jövőbeni támogatások, szolgáltatások igénylése érdekében. Bizonyára Ön is hallott már arról, hogy 2008 januárjától a rehabilitációs

járadékról szóló törvény megjelenésével megváltozott az addigi rokkantsági rendszer, és ennek mentén az ellátási formák is. Így két fontos információ is

szükséges lenne még ahhoz, hogy érdemben tudjunk Önnek segíteni. Első kérdésem az lenne, hogy az Ön esetében illetékes fenti kirendeltségen regisztrálták-e

már álláskeresőként vagy szolgáltatást kérőként, illetve valamikor regisztrált volt-e már valamelyik további munkaügyi kirendeltségen? A másik kérdésem

pedig az, hogy rendelkezik-e ORSZI vagy OOSZI által megállapított össz-egészségügyi károsodással vagy munkaképesség-csökkenéssel, illetve jelenleg pontosan

milyen ellátásban, ellátásokban részesül. Mindezekre az Ön elhelyezkedésének elősegítése érdekében a jelenlegi lehetőségek feltérképezéséhez van szükségem.

A különböző munkaerő-piaci támogatási formákban az illetékes kirendeltségen – regisztrálás után – részesülhet majd, de ezt megelőzően én egy személyes rehabilitációs

tanácsadás keretében lennék az Ön segítségére, amennyiben él ezzel a lehetőséggel.

Kérem, keressen meg telefonon vagy e-mailen az időpont egyeztetése végett.

 

Üdvözlettel:

 

(XY)

pszichológus, foglalkoztatási szakértő

Közép-magyarországi Regionális Munkaügyi Központ

Rehabilitációs Osztály”

 

Tehát egy pszihomókus kapta meg az én állást keresnék levelemet!

Sajnos a mai napig nincsenek tisztában azzal, hogy a Vak ember az nem minden esetben hülye!

Nos ezt követően megkaptam az időpontot és el is mentem. Nem csak én vagyok tehetetlen! Az illető semmien formában nem volt segítségemre. Ugyan azokat a cégeket, szervezeteket hozta fel nekem, ahol én már jártam, de ezt hiába mondtam neki nem jutott el az agyáig.

 

Ezután a bájos találka után totál elborult az agysejtem maradéka és a következő levelet már Orbán Viktornak címeztem, most ide nem illeszteném be mert, kicsit nagyon hosszú.

De a válasz levél na az nem maradt el:

 

„Orbán Viktor Elnök Úrnak írott levelére - nevében ésmegbízásából - az alábbiakról szeretném tájékoztatni.

 

Levele annak ékes bizonyítéka, hogy akik valamilyen szerzett vagy születésük óta meglévő fogyatékkal élnek, Ők is méltó helyet kérnek maguknak a társadalmi

munkamegosztás rendszerében. Eddigi életútja - levele tanúsága szerint - ékes bizonyítéka az Ön akaraterejének és szép példája szorgalmának is. Sajnos

a jelenlegi szocialista kormány jelentősen csökkentette a megváltozott munkaképeségüek foglalkoztatására szánt összegeket, a bértámogatás, a költségtérítés

és a szociális foglalkoztatás költségvetési támogatását. Ennek köszönhető, hogy a csökkent munkaképességűeket foglalkoztatók létszámleépítésre kényszerűlnek.

 

Megkerestem a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének vezetőjét, dr. Szőke László Urat, hogy az országos ernyőszervezeten kereasztül próbáljanak

Önnek segítséget nyújtani.

 

Elnök Úr nevében megköszönöm bizalmát és további sok egészséget kívánok Önnek és kedves családjának.

Tisztelettel

Z. Lásztló

Kabinettitkár”

 

Nos ez szép és jó! Legalább válaszoltak! De ettől függettlenül nem lett munkám!

Én a levelembe panaszkodtam erre ezek mit csinálnak? Há! Nekem panaszkodnak.

De nézzük csak mi is történt:

Azt írta, hogy az MSZP elvont meg csökkent. ÓÓÓÓÓÓÓÓÓ!!! Hogy szakadna rá egy raklap majom!

2011 február 11-vel a Magyarországon működő 7 Rehabilitációs központot be kellett zárni mert a drága Pénzéhes Atyák nem biztosítottak pályázati pénzt a működésekre. Több látássérültnek szakadt félbe a rehabilitációja, szakembereket toltak a munkanélküliek útjára.

Soha nem szerettem politizálni, de egy biztos NEKEM tuti több eszem van mint a jelenlegi Pénzéhes Atyáknak ottan a parlamentbe!!!

 

A lényeg lényege, soha nem lehet feladni! Senki ne haggya magát csak azért mert egy ilyen emberforma azt mondja megérti de…..

Aki akar munkát az talál is. De vannak olyanok, mint én is, igen csak harcolni kell érte.

De zárószónak szeretném megjegyezni: NEM, ismétlem NEM!  nekik köszönhetem a jelenlegi munkahelyem! Akinek köszönettel tartozom az bizony feleségem Sutyorgóné!

Ő volt az az ember aki munkához segített és hosszú hónapokig tartotta bennem a lelket.

 

 

 

 

Szerző: Vaksutyorgó  2011.12.11. 00:29 1 komment

Dátum: 2011. december 03 szombat.

Helyszín: Kecskemét SOS Gyermekfalu.

 

Szombat reggel 07:30-kor Laci barátom megérkezett házunk elé verdájával.

Ezután elindultunk Ervinért és vakvezető kutyájáért Bogyóért. Fogalmam nincs hol vettük Őket fel de az biztos, hogy ott is olyan hideg volt mint nálunk. A Keletinél felvettük Zolit a kamerament, majd nekiindultunk a 100 km-es útnak.

Az utat végig dumáltam, lehet, hogy ezért fáradtak el annyira a többiek. De legalább Laci nem aludt el a volán mellett. Az autópályát elhagyva a navigációs rendszer bamba hangja folyamatosan lökte a szöveget, 800 m-er után forduljon barra meg jobra meg hátra meg fejre na meg körbe.

9 óra már elmúlt, mikor odaértünk, a falu vezetője már várt minket pár gyermekkel. A gyerekek megrohamozták az autót mikor meglátták benne Bogyót. Alig bírták megvárni, hogy négylábú barátunk kiugorjon.

Ezután Ervin bemutatta Bogyót a gyerekeknek, majd nagy simogatások közepette kérdéseket tettek fel. A gyerekeknek megmutatta milyen ügyes is vakvezető kutyája és a leejtett kulcsot és pénzérmét hogyan adja kezébe.

A gyerekek minden lelkifurka nélkül belekérdeztek, hogy milyen vaknak lenni? Miért vagyunk vakok? Ez nekünk nem rossz? Stb. stb. stb.

Ervintől átvéve a szót a gyerekeknek megmutattam, hogy milyen az amikor egy vak embernek nincs kutyája és hogyan találja meg és veszi fel a leesett kulcsot és hogyan közlekedik fehér bottal. Pénzt nem nagyon akartam eldobni, mert az tuti, hogy nem találom meg.

Sajnos nem számoltam, ezért nem is tudom megmondani azt, hogy ezalatt az idő alatt hányszor kellett levennem a napszemüvegemet, mert a gyerekek látni akarták a szemeimet. Egy kislány elmondta, hogy a bal szemem nem szép, de a jobb szemem tetszik neki.

Mondtam, hogy azért nem veszem le a szemüveget, hogy ne féljenek tőlem.

A kislány azt válaszolta, hogy majd Ő csak a jobb szemem nézi és így nem fog félni tőlem.

 

A Miskolcról érkező csapat kicsit megkésve, de célba ért, mivel az úton elég sűrű volt a köd, ezért nem akartak nagy tempót diktálni.

Majd együtt bementünk a Gyermekfalu közösségi házába található kis terembe, ahol már a gyerekek nagyon várták a többi kutyust is. Az érzékenyítésben Az én feladatom a játékos tárgyfelismerés, amit bekötött szemmel kell végrehajtani a látóknak.

Először Vera a rehabtanár bemutatót tartott a terápiás és vakvezető kutyákkal. Kissé elhúzódott az előadás és ez feltűnt még nekem is, ugyan is a gyerekeket már elég nehéz volt a helyükön tartani. Megmondom őszintén én is kezdtem az asztal alá tekingetni.

Nem tudom miért kell a dolgokat túlmagyarázni, miért nem lehet egyszerűen és tömören előadni? A felnőttek is kezdtek punnyadni, de ha ezt meg szóvá teszi az ember, na akkor jön a besértődés.

Ezután Ervinnel elkezdtük a tárgyfelismeréses feladatot, amit a gyerekek nagyon élveztek, de voltak akik „csalással” próbálták megmutatni, hogy  milyen ügyesek. Viszont ez bizony a felnőtteknél is elő szokott fordulni.

Az egyik kissrác, akinek valamilyen fura  neve volt, „Sznupi” (vagy valami ilyesmi), eleinte elég nehéz volt vele kommunikálni, de amikor a bizalom kettőnk között kialakult, akkor elemébe jött és nyomta a szöveget, folyamatosan kérdezett.

A kedves Vera sajnos túl sok időt nem hagyott számunkra, ezért elég gyorsan le kellett vezetni a tárgyfelismeréses feladatot.

- Nos ez számomra mindig is egy érthetetlen dolog lesz, mert szerintem nem az a fontos, hogy  minél gyorsabban és minél több embert „vakítsunk” meg, hanem az a lényeg, hogy megértsék hogy baromira nem könnyű vaknak lenni. Érzékenyítés közben tudok kommunikálni az emberekkel, mert van rá idő, egyébként meg lehet, hogy soha az életbe nem találkozunk többet egymással. De ha ezek után találkozik egy másik Jedivel, akkor ne hidje azt, hogy UFÓ.

Az érzékenyítést szeretem, sőt imádom csinálni, mert jó vagyok benne, és ezt sok visszajelzés alapján állíthatom! Ezen kívül imádom a gyerekeket és velük könyebb együtt dolgozni mint egy gátlásos felnőttel!

 

A rövid idő alatt azért sikerült megmutatnunk pár érdekes tárgyat a gyerekeknek. Ezután volt egy kis ide-oda szaladgálás, az volt az üresjárat.

Volt egy pár srác, akik igencsak érdeklődtek a fehérbotos közlekedés iránt, amit én meg királyul használok minden nap. Ez is egy érdekes része a vakságnak, ugyan is itt megint egy látó feladata lett volna, hogy megmutassa a srácoknak,hogy is működik a fehér szem egy vaksi kezébe. De pont egy látó??!!! Ez olyan mintha egy olimpiai futó mutatná be hogyan is működik egy kerekes szék ami ugye mozgássérülteknek van feltalálva.

A fiatalság annyira élvezte a fehérbotos közlekedéses feladatot, hogy nem is nagyon akarták abbahagyni. Majd elérkezett a nap végére az a pont, amit a gyerekek szerintem nagyon várhattak. Ezt abból gondolom, hogy amikor elkezdtük alig akartak előkerülni, most meg hohohohóóóóóó! Egymást lökték csak hogy az asztalhozférhessenek.

Ervin a tanárbácsis formáját vette megint elő és feltette a komoly kérdéseket a gyerkőcöknek: mit tanultatok ma??

Én meg úgy voltam vele, há ne fárasszam má  a gyerekeket inkább csak megkérdeztem a nevüket, mert azt egyből vágták. Aki mondta a nevét, kapott egy mikulás csomagot.

Nemtom a többiektől hogyan köszöntek el a gyerekek, de nekem azt mondták: Remélem még találkozunk!

A kissebbek meg azzal: Mikor jössz még?

 

Eddig még nem voltam ilyen helyen, nem találkoztam olyan gyerekekkel, akik már nem fontosak „szüleik” számára, de azt az érzést nehéz leírni, hogy mi volt bennem, amikor velük lehettem. Amikor az ember melkasa összeszorul, a torkába görcs ugrik és legszívesebben magához szorítaná a kisgyereket és bőgne mint egy szaros óvodás. Ezek az érzések voltak akkor bennem és még most is vannak.

 

Szerző: Vaksutyorgó  2011.12.07. 20:24 1 komment


süti beállítások módosítása