Jóestét! Szép napot!

A múltkor esett meg az az eset, hogy az asszonyal elmentünk egy élő koncertre. Az odajutással nem volt gond, mert a taxis tudta hova kell menni. Na most ez nem minden taxisra igaz, ezért szokták az utast körbevinni a városon egy kis városnézésre.

Megérkeztünk a helyszínre, ahol kissebb tömeg várt a bemenetelre. Szociálisan érzékeny sofőrünk addig volt segítségünkre amíg kifizettük az utat, aztán felhagyított minket a placra és elhúzott.

Sikerült a tömeg hátamögé beálnunk. Kép mindenkinek megvan??

Két emberke fehérbottal a tömeg mögött!

Az asszonyal lehédereztünk, majd kis idő elteltével a tömegből kitörve jött a kérdés:

Ide vártok? ÁÁÁ nem! Mi vagyunk a pásztorok oszt hajtjuk a birkákat befelé!

A kapunál egy kétajtós szekrény valami jegyet kért tőlünk, erre mi felmutattuk a vaksi tagsit, ami olyan mint a kgb-s igazolvány. Na több kérdés nem is volt!

Seperc alatt behagyítottak minket a csarnok közepére. Na itt volt a probléma! Hova üljünk??? Több tízezer szék, de mi egyet sem találtunk.

Majd ismét megjelentek a securyti menek és jött a hülye kérdés: nem akartok leülni? Há nem baszod, mi vagyunk a rúd táncosok oszt várjuk a zenét!

Jó gyerekek voltak, mert segítettek eljutni az első sorba és közben körbejártuk az egész csarnokot, ami hasonlított egy katonai akadálypályához. Nehogy má jó érezzem magam, egy szűk helyen tele pakolva drótokkal két hasraesés után át is jutottunk a hangfalak elé. Fantasztikus magyar székek! Amin az ember a műsor végére gazdag is lett! Mivel sikerült az aranyerét hatkilóssá költenie!

És ráadásul a koncert végére nem csak vakok, de süketek is lettünk.

Levonult a tömeg, majd a jópofa gyerekek is megjelentek.

Kétajtós barátunk felvezetésével elindultunk ugyanazon az útvonalon csak kifelé.

Talán már láttátok mikor a csődört viszik fedesztetni. Na most ezt a képet képzeljétek el: Robika a secus mellett magas térdemeléssel vonul végig. Felvezetőm meglepődve kérdezi: Mi a gond?? Há gondoltam nem esek hasra megint a zsinórokba.

Gyors válasz jött: nyugizzá itt már nincsenek zsinórok!

Nagy pofára esés után Robika laposkúszásban elhagyta a terepet!

Kiérve a csarnokból ismét taxi hívás. Megérkezett a szociálisan érzékeny sofőr, de Ő fiatalabb kivitelben, aki nagyon nem találkozott még vakkal. Segített a kocsihoz jutni, csak éppen a lényeget felejtette el közölni velünk. Mégpedig azt, hogy hogy is áll itt a verda. Az asszony minden áron az aszfaltra akart ülni, csoro sofőrünk küzdött is vele eleget, hogy nehogy már a sárvédőn utazzon. Eközben én mint az újszülött kisbabák fejjel nem kifelé, hanemn fejjel befelé törtettem az autóba. Szegény sofőr a fejét fogta, hogy romokba törjük a drága verdáját.

De nem csak az ajtót sikerült leszakítanunk.

Haza felé menet dumcsiztunk a sofőrrel és megkérdeztem tőle: mennyire van sötét, mert szívesen vezetnék egy kicsit! Gyors ijedt válasz érkezett: ÁÁÁÁ nincs! égnek a lámpák!