2012. február 13. hétfő

Átlagos napjainkat megtörve egyik kedves barátunktól érkezett egy meghívás.

Invitálása a fotókiállítás megnyitójára szólt. Az előző bejegyzésben már említettük, hogy e kedves barátunk Robiról készített képeket és már ekkor megígérte, hogy ha lesz kedvünk elmehetünk a kiállítás megnyitójára. Nos egy héttel a nagy nap elött jött is a telefon a pontos dátumról és helyszínről. Robi egyből igent mondott, mivel nagyon kíváncsi volt arra, hogy hogyan sikerült a róla készített kép. Bár ez nem is kérdés… KIRÁLY!!!

Én kicsit megilyedtem, mert akkor még „szürke trabantal” közlekedtem és féltem, hogy nem fog beférni a járgány a kávézóba. Aztán megoldottuk, mert kisebb szerkezetre váltottam.

Eljött a hétfő délután, Robi nagyon készült, azt hitte, hogy Ő lesz a sztárvendég. De mint tudjuk hinni a templomba kell. :D

De már ott sem, mert a pap is iszik!!

Kicsíptük magunkat, vagyis felvettük azokat a ruháinkat, amiket még nem híztunk ki és 18:15-kor hívtuk a taxit. Kimásztunk a lakásból, egy percet sem kellett várni, már itt is volt az autó. A sofőr egy fiatal srác volt, aki még nem nagyon látott vakot. Meg is kérdezte:

- Látja az ajtót?

Robi: - Látod az ajtót?

Én: - Persze, hogy látom, csak kicsit sötét van már….

Na végül elindultunk, Robi izgatotságát leplezve végig fárasztotta a srácot, aki jókat nevetett és vette a poénokat. Úgy keztük a beszélgetést, hogy elmondtuk neki, hogy hova megyünk, Ő persze ezt nem hitte el! Kiröhögött minket!

Vajon miért?

Nem értem…. hümm

Odaértünk a kávézóhoz, ahol kedves barátaink már vártak minket. Nagynehezen bejutottunk és természetesen a leghátsó asztalhoz ültettek le minket. A kávézó felét foglalták le a fotótanfolyamosok, ami elég kicsinek bizonyult. Kevés helyen sokan voltunk.

Vártunk egy kicsit, addig megpróbáltunk beszélgetni a nagy zajban, félig sikerült is. Kínáltak minket sütivel, pogácsával, szendviccsel. Amire kértünk volna valamit, minden elfogyott, Robinak azért maradt 3 db. sajtostallér.

Elkezdődött a megnyitó. Mire észrevettem, hogy mi történik, már vége is volt….

A fotókat sajnos nem tudtam megnézni, mert elég félhomályos volt a helyiség és a kedvemért nem kapcsolták fel a lámpákat!

Kb. 22 óráig maradtunk, ettünk Robival egy kávézó specialitását, ami két piritós kenyér között zöldség és valahol félúton sült hús, azért, hogy a megivott sok piát felszívja valami és haza tudjunk menni.

Közös megegyezéssel újra taxit hívtunk ugyanazt a taxivállalatot, amivel jöttünk. Bepattantunk az autóba, vagyis Robi és a két barátunk, én meg most nem az aszfaltra és nem a sárvédőre ülve nagy nehezen bemásztam.

Robi egész úton szórakoztatta a sofőrt, aki nem vette az „adást”. Muszájból válaszolgatott és fapofával vezetett. Vezetett és vezetett és vezetett.

Na igen és a ház elé érve közölte az egyik barátnőnk, hogy 2000 ft-n áll az óra. Természetesen Robi fizetett! Ezek után a taxi hazavitte a két barátnőnket is. 10 perc után, amikor beértünk a lakásba, akkor kezdtünk el gondolkodni. (ezt ritkán szoktuk, mert nagyon megfájdul a fejünk)

Hogy is van az, hogy A-ból B-be 1300 ft-ért vittek és B-ből A-ba már 2000 ft-ért?

Városnézés? Mondtuk, hogy nem szeretnénk.

22:00 óra után magasabb a tarifa?

3-as Golfal mentünk és Mercedessel jöttünk?

Súlyra fizettünk?

Ezt még a mai napig sem értjük, de természetesen Robi jelezte a taxivállalat felé ezt a különbséget.

A kedves diszpécser Hölgy továbbította problémánkat. Majd három nap elteltével felhívták Robertó de Narkót és feltették a kérdést, hogy biztos-e a felmerült problémában??

Robi meg a tőle szokásos módon válaszolt: Nem csak szeretek szórakozni az ilyen lehúzós taplókkal!!

Természetesen tisztába volt a panasszal, és felterjesztették a válalat vezetésének a problémát.

Így kell megölni a bizalmat!!!

Ezek után hogyan higyünk mi bárkinek is?? Miért gondolják egyes emberek, hogy mi televagyunk pénzel??

Jóformán nem is járunk sehova!!

Egy a lényeg vigyázzatok a zsebetekre és mindig legyetek óvatosak!!

Sutyorgóné