2011. december 01, csütörtök reggel 07:00 óra környékén a XIV. kerület Egressy Út villamos megálójában várakoztam, a jó kis reggeli hidegben.

Szokásomhoz híven mindig úgy érkezem, hogy az orrom előtt megy el a villamos, na ez most is így történt. Nem kellett sokat várni a következőre, mert az 1A jelzésű verda be is robogott. Szokásos szitu: ajtó kinyílik, ember leszalad és lök mindenkit, miközben morog magában, de hangosan, úgy, hogy még a siket is hallja.

Azt tudni kell, hogy a villamoson a fel és leszállásra összesen 4-5 másodperce van az embernek.

Mi is történt?:

Bejött a villamos a megállóba, ajtó kinyílt, ember leugrott, majd ajtójelzés, ajtó bezár, de úgy, hogy a fehér botomat is odazárta. Majd hirtelen megint ajtónyitás és újra zárás.

Esélyem sem volt kihúzni a szemem az ajtó közül!

Összecsukhatós Cseh típusú botom van, ami 5 idomból áll, benne gumi, ami összetartja az egészet.

A vak villamosvezető anélkül, hogy megbizonyosodott arról, hogy minden a megfelelő és elindulhat, ennek ellenére… A nagy lószart!

A tirpák elindult és vitte a szememet is!

Csak azt nem értem, hogy minek van a villamoson visszapillantótükör? Talán dísznek?!

A látó utasok, akik ugyancsak nem tudtak felszállni a gyors járatra integettek a vak vezetőnek, de az biza elhúzott a 9000 forintos botommal!

Ott álltam a villamosmegállóban és lefagytam, mint a Windows. Egy hölgy megkérdezte, hogy minden rendben van-e??

Aha! Csak a botomat vitte el a villamos! De minden okés.

2 percen keresztül a meglepődéstől és a sokk hatásától eszembe sem jutott, hogy van nálam tartalék bot.

Ez után felhívtam feleségem Sutyorgónét és kértem vagy lehet, hogy nem csak mondtam neki, hogy kellene a BKV telefonszáma, mert a tirpák villamosvezető elvitte a botomat, engem meg a megállóban hagyott.

Pár perc múlva jött a másik villamos és a Hölgy, aki végignézte az eseményt,  segített felszállni, majd felajánlotta a szemét, hogy megnézi a következő megállóban hátha ott kiesett a szemem. Sajnos nem volt ott!!!

Sutyorgóné eközben megszerezte a telefonszámot. A Flórián térre érkezve az idegességtől már kőkeményen megőszülve nem túl jó állapotban próbáltam felhívni a számot csak megjegyezni nem tudtam, ezért egy magánlakást sikerült felhívnom ahol közölték, hogy ez bizony nem a BKV. Ezután nagy levegővétel, majd újra felhívtam Sutyorgónét, és megint kértem a telefonszámot. Nagy nehezen sikerült kommunikálnom az ügyfélszolgálattal, itt megint elmondtam a szitut. A Hölgy megértette a helyzetem, majd megkérdezte, hogy nem láttam-e a villamos járatszámát? Majd 2 másodperc után leesett neki, hogy hülye kérdést tett fel! Majd megkérdezte, hogy miben tudna segíteni.

 Há szerintem valahogy vissza kellene kapnom a szemem. Válaszoltam neki.

Rendes volt a csajszi, mert felvette a kapcsolatot a diszpécserrel és kinyomozták, hogy melyik szerencsétlen volt az, aki elvitte a szemem.

A 206-os buszon robogtam a munkahelyemre, amikor megcsörrent a telefonom és a hölgyike hívott, hogy jó híre van mert megvan a botom. A villamos az Egressy úttól egészen a Bécsi út végállomásig szállította a szemem. Majd közölte, hogy a végállomáson található gyűjtőben átvehetem. Aha!! De az hol is van?? Nos elmagyarázták. Az a helyzet, hogy azt az útvonalat soha senki nem tanította meg nekem, tehát fogalmam nincs róla hol is van. Megbeszéltem a csajszival, hogy megoldom. Beérve a munkahelyre elmeséltem a kollégáknak a történetet és jót nevettek rajta, amit megértek mert vicces, csak nem nekem!

Felhívtam egy „barátomat”, segítséget kértem tőle, hogy menjünk el a szememért, de hát ilyenkor persze nem ér rá, mert sok a dolga. Csodálkoznak az emberek, hogy nem kérek segítséget??! Amikor kellene akkor sem kapok. Akkor minek fárasszam magam azzal, hogy megkérem?!

Felhívtam sutyorgónét, hogy mi tévő legyek és mondta, hogy Gábor barátunkat hívjam mert Ő biztos segíteni fog. Így is tettem, megdöbbent mikor elmondtam a problémámat és mondta megoldja nyugizzak.

Munka után, 12:30-kor találkozóm volt egy ”barátommal”, akivel az Őrsvezér térre mentünk egy TV felvétel miatt, ahol Vakvezető kutyás VS Fehérbotos közlekedésről készítettek kisfilmet. 13 óra körül értünk oda, ahol már javában forgattak. Megérkezve a szokásos köszöngetés, majd elmeséltem mi történt velem reggel. Erre a nagy szociálisan érzékeny emberbarát LÁTÓ beszól nekem, hogy kezdő vak vagyok. Ez így van mert 5 tetves éve vagyok vak. Na ezután elkezdődött a forgatás, ez a szociálisan érzékeny ember elmondta a feladatot és utamra engedtek. Kezdő vakként simán eljutottam segítség nélkül a célhoz amit kijelöltek számomra.

Na itt jött a meglepődés: a kamerás és a szociálisan érzékeny csókák közlik, hogy kicsit bénázzak, mert a kamerába úgy néz ki a dolog, mint ha látnék és csak megjátszom a vakot.

Akkor feltenném a kérdést: Ki a kezdő vak????!

Tehát ha valaki lát a TV-ben na én nem így közlekedem!!!

Szőrnyen pocsék napom volt!

Csütörtök délután 15:20-kor Gábor felhívott, hogy megvan a szemem, Nála van. Én meg nem győztem megköszönni a segítségét!

A BKV ügyfélszolgálata szerint: Ilyen eset még soha nem fordult elő!

Szerintem: Dehogy is nem! Csak soha senki nem teszi szóvá.

A BKV-nál mostanában előforduló események: elviszik a botod, rádzárják az ajtót, bezárják előtted az ajtót, bunkó stílusban szól hozzád a vezető, annak ellenére, hogy a megállókat kellene mondani ezt bizony nem mindegyik sofőr teszi meg!

És a végére ami nagyon fontos: Engem az „Őrangyalom” arra készített fel, hogy soha se közlekedjek tartalékbot nélkül, mert ha történik valami…..

Sajnos sok Látássérült közlekedik tartalékbot nélkül!! Nem mindenki tudja a 9-10 ezer forintot kifizetni egy segédezközre. Ez tény!!!

A Vakvezető kutyások nyomatják, hogy kutyával könnyebb az élet! De ha nem tud bottal közlekedni és valami történik a kutyájával akkor mi a lószart csinál???!!!

Ez jó kérdés!