2011. december 12. Hétfő, de ez már délután.
Eme remek napon, 15:30-kor randevúra voltam hivatalos a Vodkafon székházába, melynek helyszíne: Az épület! és pont ott!
Sajnos azért, hogy reklámozzak senki sem fizet, ezért biza információkat nem adok ki erről a cégről!
A délelőttöm eseményei az előző írkálmányomban volt olvasható, ha esetleg nem olvastad: Szégyeljed el magad!!
Nos a mai napon 11:50-kor leléptem a melóból, mert sajna túlórát nem fizetnek :(, ezért nem is nagyon túráztatom magam.
13 óra előtt már javában itthon készülődtem a délutáni programra, közben Anyósom és Barátja már nálunk voltak és két szaladgálás között tudtunk is beszélni.
Ilyenkor a felmerülő problémák: Mi a francot vegyek fel? Az érzékenyítéshez megvan minden? Zuhanyozzak vagy sziszegős szappant használjak? Kérdeztek, válaszoltam? Stb. stb. stb.
Azért Drágaságommal is sikerült kommunikálnom, megbeszéltük, hogy Ő összeírta a bevásárlólistát és már nem kell semmi más. Ez alatt én megskubisztam az e-mailokat, de sajna semmi levél, hiába is nézegettem. Tehát semmi nem történt!
Kollégámmal megbeszéltük, hogy ütközünk 14 órakor az Astorián, majd elindulunk együtt az épülethez. 13:50-kor az adott helyszínen voltam. DE! Mr. L. sehol!
Majd rövid telefonváltás és kiderült, hogy Ő már a helyszínen van és nem tud jönni értem.
Oksa! Gond egy száll se! Na akkor én itt most lepetézek a hidegbe, vagy hibernálom magamot. Egyik sem!
A tömegből váratlanul megszólalt egy kedves női hang: Aranyoskám! Tudok segíteni? Hohohóóóó! Na náááá! Szükségem lenne egy helyre, ahol egy kafét le tudnék önteni a belső szervezetem tuningolására.
Nénike pislogott mint pocok a lisztben, mert nem értette mit is szeretnék.
Majd diplomatikus választ adtam: Szeretnék egy presszót, ahol meginnék egy kávét.
Aranyoska karon fogott és közölte: Jöjjön, elviszem a törzshelyemre!
Zsír! Akkor a nénike ismerősterepen mászkál.
Gondoltam, beszélgessünk, ne legyen olyan unalmas a séta és faggatni kezdtem: a törzshelye kávézó, teázó, pab, esetleg nyugdíjas club??
Válasz: áááá! Dehogy aranyoskám! KOCSMA!
Pufff! Az sirály! Taliztam egy turbónyanyával!
Aranyoskám vakbarát emberke, mert útközben elmesélte, mit is láthatnék, ha látnék….
Aztán egy kb. tíz perces séta után megérkeztünk a TÖRZSHELYRE! A pulthoz kísért és segített a székre ülni, kisebb harc után.
Ezt követően aranyoskám közölte: elmegy és kikéri a szokásosat!
Há én meg megkérdeztem: fröccs vagy forralt bor?
Gyors válasz: ááá! PÁJINKÁT!
Ufff! Újabb pofára esés!
Ezután a szupernyanya eltűnt. De megérkezett a csapos is, aki megint csak egy jófej srác volt, és beszélgetésbe elegyedtünk:
- Én: Aranyos a néni!
- Csapos: Az ám!
- Én: Mindig ilyen?
- Csapos: Ő mindig!
- Én: De nagyon bírja a melegítőt!
- Csapos: Bírja ám! Főleg ha van pénze!
Ekkor váratlanul megcsörrent a telefonom: Mr. L. hív!
- Mr. L.: Hol vagy?
- Én: Bazki kocsmázok!
- Mr. L.: Már megint? Engem nem akartál meghívni??
- Én: ÓÓÓ dehogynem! Csak Te dolgozol!
- Mr. L.: Hol vagy?
Elmagyaráztam földrajzi helyzetemet.
Ez alatt próbáltam magamba tölteni feketémet, amiért eddig elsétáltam.
Kisvártatva újra csörög a telefonom. Akkor már egy kedves Női hang kérdezi:
Leittad már magad?
Jajaja! Sikerült magamra önteni a kávémat!
Arra a kérdésre, hogy hol talállak, összeszedve minden tudásom elmagyaráztam neki, hogy merre jöttünk a szupernyanyával.
És lőn sötét! Egymásra találtunk!
A tíz perces utat visszafelé megtettük öt perc alatt. Ezt követően összeszedtük a csapat többi tagját és nyakunkba vettük a város eme költői részét.
Kép: Sok vak ember, bot nélkül, lök, tapos, morog, anyázik.
Kérdés a tömegből: Nem látsz barom??
Gyors hozzámillő válasz: Többet mint Te barom!
Következő ütős szitu:
Fehér botos emberkék és vakvezető kutyák állnak a zebránál.
Kép: Csomó vak egy kupacban kutyás díszítéssel!
Ezt látva az autós mit csinál? Hááá persze, hogy dudál és integet!
Itt szeretném megjegyezni, hogy a tucatnyi vak érzékenyítéssel foglalkozik, ezért ki is használtuk a szitut és álltunk, mint egy darab „kaki „a mezőn.
Két perc után idiótánknak leesik, bazki ezek vakok! És kiabálni kezd:
Zöld vaaan! Zöld vaaan! Zöld vaaan!
Mi kézfeltétellel jeleztük: Köööszi okostojááás!
A tanulság: Ha vakot látsz, ne dudálj! Ne integess!
Ami nagyon fontos, ne kezd el irányítani, mint az otthoni távirányítós dolgokat, mert a Vak ember bizony nem színes TV!
Végre valahára elérkeztünk az épületbe. Már javában ment a sürgés-forgás, úgy szaladgáltak az emberek, hogy nem is láttam Őket! Akadálymentesítésből bizony akkora egyest kaptak tőlem mint a huzat!
Képzeljetek el egy csigalépcsőt. Imitt-amott található korlátot megszakít egy-egy faldarab és pont azon a helyen, ahol a lépcső a 30-as cipőméretnek lett kitalálva.
Én a 42-es lábammal balettozni kényszerültem. Nem spárgába mentem felfelé, hanem lábújhegyen! Lefelé meg kommandózva!
Ez úgy nézett ki:
Első szűkület: segreülés!
Második: fejreállás!
Harmadik: laposkúszás!
A földszinten meg vöröskeresztes négylábúak vártak és azt hitték, játszani akarok én is!!
Természetesen mi az emeleten kaptunk helyet, ahol több állomást állítottak fel. Mrs. E-el egy irodába rendezkedtünk be, majd kis idő elteltével csatlakozott hozzánk Mr. S. is. Ő egy jópofa vicces vak srác kutyával. Kisvártatva befutott Mr. K. is és a tipikus vakos modorával elkezdett beszélni a jópofa sráccal.
Ez a tipikus rébuszokba beszéljünk egymáshoz, majd jónevelt fiúként elkezdett sugdolózni.
Kezdtem ratyin érezni magam. De a gonosz szellemeket elhessegetve leültem és elkezdtem magammal beszélgetni hangosan. Majd azt vettem észre, hogy körülöttem csend lett.
Kérdés: jól vagy?
Válasz persze!
Kérdés: kivel beszélgetsz? Van itt valaki?
Válasz Veletek beszélek! És szerintem Ti is itt vagytok.
Ezután leesett nekik a tantusz.
Megérkezett a szociálisan érzékeny vezetőnk, aki elmagyarázta, amit már eddig is tudtunk, de hagytuk had fárassza magát. Most miért vegyem el a kedvét??! Napszemcsim mögött úgy sem látja, ha alszok! Meg ülve is tudok bólogatni, mint aki helyesli a dolgokat.
Megérkezett az első csoport egy tolmács Hölgyikével. Egy nevet sikerült megjegyeznem a Diégot. Na Őt sikerült leszőnyegeznem. Majd kiderült, hogy ez a muksó a nagy-nagy főnök. Ez van!
Az én feladatom a tárgyfelismertetés volt, ezért különböző tárgyakat kaptak a kezükbe, de a kedves tolmács, akinek nem volt letakarva a szeme egy kis „spicli” módján elmondta nekik, hogy mi van a kezükben. Na így kell elrontani egy játékot!
Ezután csoportok jöttek és velük már bulisabban ment a dolog. Lehetett velük beszélni!
Nagyon sok olyan cégvezető dolgozik kicsiny hazánkban, akinek fogalma sincs arról, hogy a vakok is tudnak dolgozni. Ezért vagyunk mi, akik megmutatjuk, hogy mire képes egy vaksi.
Az előre tervezett 16:30-as befejezést sikerült kitolnunk 17:45-ig. Tehát ez azt jelenti, hogy sok vodkafonost érdekelt a party. Vagy nem akartak megbántani minket??? Nos ezt döntsék el az érintettek! Egy valami tuti: Én bizony nagyon élvezem amit érzékenyítőként csinálok!
UI: Kellemes Karit!
Eredményekben, Nyugdíjban Gazdag Boldog Új Evetkét kívánunk Mindenkinek, aki minket olvas!!!!
Ne igyatok eleget,
Töltsétek a beletek.
Egyetek sok kalácsot,
Nőjön meg a pi..átok!
Ezúton kívánom,
Legyen kórház mentes karácsony!
Vak sutyorgó és Sutyorgóné
