2011. december 01, csütörtök reggel 07:00 óra környékén a XIV. kerület Egressy Út villamos megálójában várakoztam, a jó kis reggeli hidegben.

Szokásomhoz híven mindig úgy érkezem, hogy az orrom előtt megy el a villamos, na ez most is így történt. Nem kellett sokat várni a következőre, mert az 1A jelzésű verda be is robogott. Szokásos szitu: ajtó kinyílik, ember leszalad és lök mindenkit, miközben morog magában, de hangosan, úgy, hogy még a siket is hallja.

Azt tudni kell, hogy a villamoson a fel és leszállásra összesen 4-5 másodperce van az embernek.

Mi is történt?:

Bejött a villamos a megállóba, ajtó kinyílt, ember leugrott, majd ajtójelzés, ajtó bezár, de úgy, hogy a fehér botomat is odazárta. Majd hirtelen megint ajtónyitás és újra zárás.

Esélyem sem volt kihúzni a szemem az ajtó közül!

Összecsukhatós Cseh típusú botom van, ami 5 idomból áll, benne gumi, ami összetartja az egészet.

A vak villamosvezető anélkül, hogy megbizonyosodott arról, hogy minden a megfelelő és elindulhat, ennek ellenére… A nagy lószart!

A tirpák elindult és vitte a szememet is!

Csak azt nem értem, hogy minek van a villamoson visszapillantótükör? Talán dísznek?!

A látó utasok, akik ugyancsak nem tudtak felszállni a gyors járatra integettek a vak vezetőnek, de az biza elhúzott a 9000 forintos botommal!

Ott álltam a villamosmegállóban és lefagytam, mint a Windows. Egy hölgy megkérdezte, hogy minden rendben van-e??

Aha! Csak a botomat vitte el a villamos! De minden okés.

2 percen keresztül a meglepődéstől és a sokk hatásától eszembe sem jutott, hogy van nálam tartalék bot.

Ez után felhívtam feleségem Sutyorgónét és kértem vagy lehet, hogy nem csak mondtam neki, hogy kellene a BKV telefonszáma, mert a tirpák villamosvezető elvitte a botomat, engem meg a megállóban hagyott.

Pár perc múlva jött a másik villamos és a Hölgy, aki végignézte az eseményt,  segített felszállni, majd felajánlotta a szemét, hogy megnézi a következő megállóban hátha ott kiesett a szemem. Sajnos nem volt ott!!!

Sutyorgóné eközben megszerezte a telefonszámot. A Flórián térre érkezve az idegességtől már kőkeményen megőszülve nem túl jó állapotban próbáltam felhívni a számot csak megjegyezni nem tudtam, ezért egy magánlakást sikerült felhívnom ahol közölték, hogy ez bizony nem a BKV. Ezután nagy levegővétel, majd újra felhívtam Sutyorgónét, és megint kértem a telefonszámot. Nagy nehezen sikerült kommunikálnom az ügyfélszolgálattal, itt megint elmondtam a szitut. A Hölgy megértette a helyzetem, majd megkérdezte, hogy nem láttam-e a villamos járatszámát? Majd 2 másodperc után leesett neki, hogy hülye kérdést tett fel! Majd megkérdezte, hogy miben tudna segíteni.

 Há szerintem valahogy vissza kellene kapnom a szemem. Válaszoltam neki.

Rendes volt a csajszi, mert felvette a kapcsolatot a diszpécserrel és kinyomozták, hogy melyik szerencsétlen volt az, aki elvitte a szemem.

A 206-os buszon robogtam a munkahelyemre, amikor megcsörrent a telefonom és a hölgyike hívott, hogy jó híre van mert megvan a botom. A villamos az Egressy úttól egészen a Bécsi út végállomásig szállította a szemem. Majd közölte, hogy a végállomáson található gyűjtőben átvehetem. Aha!! De az hol is van?? Nos elmagyarázták. Az a helyzet, hogy azt az útvonalat soha senki nem tanította meg nekem, tehát fogalmam nincs róla hol is van. Megbeszéltem a csajszival, hogy megoldom. Beérve a munkahelyre elmeséltem a kollégáknak a történetet és jót nevettek rajta, amit megértek mert vicces, csak nem nekem!

Felhívtam egy „barátomat”, segítséget kértem tőle, hogy menjünk el a szememért, de hát ilyenkor persze nem ér rá, mert sok a dolga. Csodálkoznak az emberek, hogy nem kérek segítséget??! Amikor kellene akkor sem kapok. Akkor minek fárasszam magam azzal, hogy megkérem?!

Felhívtam sutyorgónét, hogy mi tévő legyek és mondta, hogy Gábor barátunkat hívjam mert Ő biztos segíteni fog. Így is tettem, megdöbbent mikor elmondtam a problémámat és mondta megoldja nyugizzak.

Munka után, 12:30-kor találkozóm volt egy ”barátommal”, akivel az Őrsvezér térre mentünk egy TV felvétel miatt, ahol Vakvezető kutyás VS Fehérbotos közlekedésről készítettek kisfilmet. 13 óra körül értünk oda, ahol már javában forgattak. Megérkezve a szokásos köszöngetés, majd elmeséltem mi történt velem reggel. Erre a nagy szociálisan érzékeny emberbarát LÁTÓ beszól nekem, hogy kezdő vak vagyok. Ez így van mert 5 tetves éve vagyok vak. Na ezután elkezdődött a forgatás, ez a szociálisan érzékeny ember elmondta a feladatot és utamra engedtek. Kezdő vakként simán eljutottam segítség nélkül a célhoz amit kijelöltek számomra.

Na itt jött a meglepődés: a kamerás és a szociálisan érzékeny csókák közlik, hogy kicsit bénázzak, mert a kamerába úgy néz ki a dolog, mint ha látnék és csak megjátszom a vakot.

Akkor feltenném a kérdést: Ki a kezdő vak????!

Tehát ha valaki lát a TV-ben na én nem így közlekedem!!!

Szőrnyen pocsék napom volt!

Csütörtök délután 15:20-kor Gábor felhívott, hogy megvan a szemem, Nála van. Én meg nem győztem megköszönni a segítségét!

 

A BKV ügyfélszolgálata szerint: Ilyen eset még soha nem fordult elő!

Szerintem: Dehogy is nem! Csak soha senki nem teszi szóvá.

A BKV-nál mostanában előforduló események: elviszik a botod, rádzárják az ajtót, bezárják előtted az ajtót, bunkó stílusban szól hozzád a vezető, annak ellenére, hogy a megállókat kellene mondani ezt bizony nem mindegyik sofőr teszi meg!

 

És a végére ami nagyon fontos: Engem az „Őrangyalom” arra készített fel, hogy soha se közlekedjek tartalékbot nélkül, mert ha történik valami…..

Sajnos sok Látássérült közlekedik tartalékbot nélkül!! Nem mindenki tudja a 9-10 ezer forintot kifizetni egy segédezközre. Ez tény!!!

A Vakvezető kutyások nyomatják, hogy kutyával könnyebb az élet! De ha nem tud bottal közlekedni és valami történik a kutyájával akkor mi a lószart csinál???!!!

Ez jó kérdés!

 

 

Szerző: Vaksutyorgó  2011.12.02. 19:14 2 komment

2000. évben kerültem be a látássérültek „világába”. Kezdőként még nagyon nyitott voltam mindenre, közlekedés tanulás, Braille írás-olvasás, stb. Ismerkedtem

a „vakos” dolgokkal, eszközökkel, szakemberekkel, különféle módszerekkel.

 

Tehát először a vakon begyűjtött információk és a saját tapasztalataim alapján éltem az életem. Késöbb szakmailag is megtanultam a látássérültek jelenlegi

helyzetét más példákon és jogszabályokon keresztül. Ezek közül most az akadálymentesítést emelném ki.

 

A látássérültek között is szinte napi téma, de a médiában is fontos arról beszélni, hogy hogyan tehetnénk akadálymentessé és élhetőbbé, önállóbbá a környezetet.

 

2011. október 1-től megkezdődött a XIV. kerületi okmányiroda akadálymentesítése. Ezt megelőzően szakemberek mérték fel a terepet és beszélték meg, hogy

látássérült szempontból milyen lépéseket kell tenni, annak érdekében, hogy a jogszabályban meghatározottaknak megfeleljen. Hangsúlyozom, a jogszabályokban

meghatározottaknak megfelelően, tehát nem a vak személy számára logikusan.

 

Tehát, ami hivatalos formában fenn van az okmányiroda honlapján, az az alábbi:

 

A projekt keretében a Polgármesteri Hivatal, Pétervárad utca 11-17. szám alatti épület

 

földszintjén található Okmányiroda és Lakosságszolgáltatási Osztály által használt helyiségek (Okmányiroda, ügyfélváró, Anyakönyvi Hivatal) komplex akadálymentesítése

 

valósul meg. A komplex akadálymentesítés keretében fizikai és infokommunikációs akadálymentesítés segíti az arra rászorulókat. Többek között 2 db új akadálymentes

 

parkoló, biztonságosabb rámpa, lépcső mellé új korlát kerül kialakításra. A közlekedők átjárhatósága és a helyiségekbe való bejutás biztosítására egyes

 

nyílászárók átalakításra kerülnek, továbbá a földszinten új akadálymentes WC kialakítása valósul meg. Infókommunikációs akadálymentesítés keretében, Braille-írással

 

ellátott funkciójelző táblák kerülnek fel az akadálymentesítéssel érintett helyiségek bejáratára, továbbá hangos térkép készül az intézményről. A főbejáratnál

 

egy tájékoztató információs tábla készül tapintható térképpel, valamint az információs pult akadálymentessé válik.

 

A valóság:

 

Egy vak személy szeretné megújítani a személyi igazolványát. Betelefonál az okmányirodába, mert telefonálni azt még tud, és szerencsére a telefonszámot

is el tudja olvasni a honlapon és időpontot kér. Tegyük fel, hogy olyan jól közlekedik, hogy elmondás alapján, vagy a megtanult útvonalon eljut az okmányiroda

épületéhez. Ekkor:

 

Igen, vannak Braille-írással ellátott funkciójelző táblák. Ez tök jóó, de hol? És mi van azokkal a látássérültekkel, akik nem tudnak Braille-t olvasni?

 

A hangos térkép nagyon jó ötlet, de azt hol lehet elérni?

 

A főbejáratnál lévő tájékoztató információs tábla tapintható térképpel is jó ötlet.

 

De hol is van az a tábla? A főbejárat tág fogalom, Amire végigtapizza az illető az összes falat, kb. öten jönnek oda, hogy inkább segítenek, csak ne szerencsétlenkedjen

már.

 

Tegyük fel, hogy a fenti eszközök segítségével eljut az információs pulthoz. Ott a kezébe nyomnak egy kis cetlit, amin síkírással rajta van egy sorszám

és mivel az információs pultot is akadálymentesítették, az ügyfélszolgálatos elmondja, hogy melyik számú ablakhoz kell mennie.

 

Na és ilyenkor mi van?

 

Hol az az ablak?

 

Segítene odajutni?

 

Hát én innen nem mehetek el!

 

Majd valaki segítönnek!

 

Tegyük fel, hogy egy segítőkész ember a kabát úját megcsippentve odalökdösi a helyiségbe, ahol majd a digitális táblán kiírják a sorszámot és azt, hogy

melyik ablakhoz kell mennie.

 

Hangjelzést ad a kütyü (csipog), de a látássérült ügyfél honnét fogja tudni, hogy milyen szám van kiírva és hogy mikor következik ő és melyik ablakhoz kell

mennie?

 

Nem lenne hatékonyabb és humánusab, valamint kölcséghatékonyabb a következő:??

 

A látássérült személy betelefonál az okmányirodába, vagy az akadálymentes honlapon előre időpontot foglal on-line.

 

Elmondja, hogy ő látássérült és segítőt szeretne kérni kb. fél órára.

 

Az előzetesen „érzékenyített” munkatársak, akik szakszerű felkészítést kaptak látássérült és látó szakemberektől rendelkezésére álhatna.

 

A látássérült személy megérkezik, a segítő már ott várja, vagy a recepciós jelzi, hogy megérkezett az ügyfél. „Fogják egymást”, odamennek az információs

pulthoz, megkapják a sorszámot, bemennek az ügyfélváróba, kivárják a sort, a segítő elolvassa a sorszámot és hogy melyik ablakhoz kell menni, segít befizetni

az összeget  , amit az okmányért kell adni és netalántán közben még egy jót is beszélgetnek.

 

Nos nekem egy vak földi halandónak ez tűnik:

 

olcsóbb megoldásnak,

 

2. emberközelibbnek, közvetlenebbnek, humánusabbnak,

 

3. egyszerűbbnek és hatékonyabbnak.

 

De hát én nem vagyok tanult szakember, csak egy látássérült, aki szeretné önállóbban megoldani az életét minél több területen.

 

Sutyorgóné

 

 

Szerző: Vaksutyorgó  2011.11.21. 18:02 1 komment

Kedves Emberek!

 

Én a lény szólnék hozzátok.

Mit is kell tudni a VAK „lényről” aki igazából ember??!

Így van ezt bizony eltaláltátok! Az illető semmitlátó.

De ezt ki lehet próbálni otthon is, a következőket kell tenni:

-jól gondold meg, hogy megakarode csinálni?!

-minden törékeny tárgyat zárj el.

-akadály mentesídzsd a lakásod.

-a rámpát és liftet se felejtsd ki!

-most utoljára nézd meg a lakásod, házad.

-reménykedj benne, hogy ilyen is marad.

-most ragazd le a szemed, vagy inkább kösd be.

 

Ha ezt meg tetted akkor most már nem tudod elolvasni amit ide írok!!! :P :P

Úgy sajnállak!!!

Nos menjél ki a konyhába, engedj egy pohár vizet, főzzél kaját, mosogass el.

Ne felejts el kitakarítani!

Ha végeztél, vidd ki a szemetet a kukába de ne mellé dobd!

Ezután találj vissza a lakásba/házba. Rendet kéne rakni a szobába, felporszívózni, majd felmosni. Ezután ki kellene mosni a ruhákat, majd kiteregetni, és ha megszárad akkor vasalni is kellene.

Ha digitális mosógéped van akkor bizony megszívtad!

De sebaj mert van használati kiskönyv a gépedhez, olvasd el!

Hoppá!! Elfelejtettem nem tudod elolvasni mert vak vagy.

Sebaj kérj segítséget a szomszédottól!

Nos ha ezzel is megvagy, akkor most töltsd ki a csekket, amit fel kéne adnod postán. Ja és ne felejtsd el elolvasni a levelet, ami a postaládádban van.

Ha ezeket sikerült megcsinálnod, akkor légyszíves olvasd le a gáz, villany, víz órákat is.

Nos ha végeztél akkor most el kellene menni a Tecsóba bevásárolni de egyedül ám!

Nyugi nincs messze, ha kilépsz a házból csak menj egyenesen előre!

Ha beértél a Tecsóba akkor a következőket vedd meg:

2kg burgonya, 1kg cukor, 1 csomag kávé, 2 pohár tejföl, 1 csomag wc papír, 2 csomag fodros kocka tészta, 3liter tej, 1 üveg kóla, tusfürdő, sampon, meg két sör.

Nos van elméletileg 3000 forintod.

Keresd meg a pénztárat, de az ötből csak kettő működik, valahogy juss el a sor végére.

Ha sikerült, akkor találd meg azt a buszt,villamost, vagy taligát amivel haza is jutsz. De sajnos a tömegközlekedési eszközökön nem működik a megállókat bemondó kütyü.

Old meg!

Ha ezt megcsináltad és minden sikerült, akkor most nyisd ki a szemed és gondolkozz el azon, hogy milyen könnyű vaknak lenni.

Egyébként gratulálok!

A következőket sikerült összehoznod:

-megcsináltad.

-összetörted a kínai kancsót.

-nem sikerült tökéletesen.

-ezt nem tudod megfizetni.

-szép volt.

-a remény biza megdöglött.

-a ragasztó letépte a szempillád.

 

A konyhád romokban hever!

A szobád is romokban!

A szemetet a szomszéd babakocsijába tetted.

A rendőrök vittek haza.

A villany, gáz, víz szolgáltatóktól hatalmas számlát kaptál. De sebaj vegyél fel hitelt a banktól.

Sajnos a boltba sem találtál el.

Ráadásul a rendőrök hoztak haza.

 

Nos ha rám halgattok ne akarjatok vakok lenni, főleg ha már nem lesznek Rehabilitációs központok, mert a NEFMI szerint nem kellenek ezek.

 

 

 

 

 

Szerző: Vaksutyorgó  2011.11.20. 15:46 Szólj hozzá!

2008. tavaszán mikor Családom noszogatására nagy nehezen rávettem magam, hogy lerakjam a jogsit, akkor bizony még nem volt hó!

Látóként tényleg szép a frissen leesett hó, ami itt a betondzsungelben kb. 30 perc alatt szürke lesz, viszont ez egy vaksi embernek annyira nem poénos. Főleg ha nyáron tanult száraz betonon vezetni! Sokmindent megtanultam a közlekedés során de arra nem képeztek ki, mi a túrót csináljak hóban. Azon kívül, hogy hóembert építek. Az Őrangyalom Zsuzsi a fehérbotos taktikát úgy tanította hogy tik-takozzak mert a bot hangja sokat segít a közlekedésben, de ezt hóban, hogy is csináljam???

Én bizony kreatív emberke vagyok és meg is próbáltam, de akkor bepánikoltam, hogy nem elég, hogy vaksi vagyok de még meg is süketültem, mert nem hallottam a bot hangját.

Nem ám!!!

De hát én értelmiségi vagyok, ezért elkezdtem simogatni az aszfaltot. Több felajánlást is kaptam, hogy tegyünk egy seprőt a bot végére és akkor önkéntes utcaseprőként is dolgozhatnék. Ezt a gyakorlatot páztának hívják vakéknál.

Nos leesett az első hó, amikor én már javában ezerrel nyomultam a betonon kezemben a szememmel.

A Hungária Krt. hatalmas autósforgalmának dübörgése mellett a délutáni órában bandukoltam drága feleségemhez Sutyorgónéhez. Tudni kell, hogy amikor csak tehetem

„pázta” üzemmódban használom a fehér botomat. Most is ezt tettem, amikor is a hátam mögött ezt a párbeszédet hallottam egy csajszi és egy pasi között:

 

Csajszikám: Nézd havasi kígyó!

 

Pasi: hümm

 

E közben becserkésztek hátulról és meglátták a kezemben a „fehér pitont”…

 

Csórikám megdöbbent és sűrün elnézést kért, mert lekígyózta a „szemem”.

 

Mondtam semmi gond,engem bizony már sok mindennek néztek de kígyónak még nem. Kölcsönösen kiröhögtük egymást és visz láttal elköszöntünk.

 

A friss hóban a fehérbottal olyan kanyarokat rajzoltam a hóba, mint egy kígyó útvonala, pedig csak az utamat jártam….

Az az ember aki fehér bottal a kezében oson a betonyon, az bizony vak! De sajnos vannak olyanok akik még nálunk is vakabbak!

 

 

Szerző: Vaksutyorgó  2011.11.20. 15:42 Szólj hozzá!

2011. Október 14-én feleségemet, Czikoráné Szabó Évát az Uzsoki Kórház Neurológiai osztályáról, délelőtt 11óra magasságában az AMS mentőszolgálat autója elszálította.

A cél állomás: International Medical Center (IMC) 1062 Budapest, Dózsa György út 112. ide szállították MRI vizsgálatra.

Feleségem autoimmun beteg, melynek szövődményeként elveszítette látását és október 08-án lebénult mind két lába és az Uzsoki kórházba szállították az OMSZ mentősei.Ezen a napon szteroidos kezelést adtak neki, hogy felerősítsék és a gyulladást lecsökkentsék szervezetében. Mivel feleségem mozgásképtelen és kezelő orvosa (Dr. ………) sem tudja mi lehet a baj ezért MRI vizsgálatot írt elő neki.

Sürgősségi szállítás az az 6 órás idő volt megadva a betegszálító szolgálatnak, feleségemnek 18:30-kor már vissza kellett volna érnie a kórházba. 19:00 órakkor felhívtam az Uzsoki kórház központját a 06-1/467-3700-as telefonszámon ahol a Neurológiát kértem. Az osztályon az éjszakás ápolónő vette fel a telefont és mikor a feleségemről kértem információt közölte velem, hogy még nem érkezett vissza hozzájuk. És semmien információt nem tudott adni az ápolónő, hogy hova is vitték a feleségemet. 20:21-kor ismét felhívtam az osztályt, ekkor már senki sem vette fel a telefont. Ezután megkértem a központos Hölgyet, hogy az ügyeletes orvost kapcsolja legyen szíves, de ott sem jártam sikerrel.

Ezután a feleségem Édesannyával beszéltem aki már igen csak ideges volt mert semmit sem tudtunk Éviről.

Sajnos mobil telefonját nem vihette magával és senkitől nem kaptunk információt Évi hol létéről, ezért elkezdtük hívogatni a kórházakat Budapesten ahol MRI vizsgálatokat végeznek, hogy megtudjuk mi van vele és egyáltalán hol van. Édesannyának sikerült kiderítenie hova szálították és egy asszisztensel tudott is beszélni aki elmondta neki, hogy a lánya még mindig ott van náluk és már töbször hívták az AMS szolgálatot, hogy a beteget szálítsák vissza a kórházba. Ezalatt az Uzsoki kórházból az ügyeletes orvos is telefonált a mentő szolgálatnak, hogy mikor érkezik a beteg vissza.

A szolgálat részéről több időpontos igéretet kaptak, hogy mikor is tudják visszaszálítani a feleségemet.

A vizsgálatot a Honvéd kórház területén belül található IM Centrumban végezték el és 16:30-kor feleségemet a kórház folyosójára kitolva várakoztatták, egészen 23:45-ig mert akkorra Én és testvérem oda is értünk miután felhívtak a centrumból, hogy a mentő legkésőbb 1 óra mulva tud Éviért menni, és azért hívtak mert már nagyon rosszul van és azt kérték mennyünk érte és vigyük el a kórházba. Feleségem több mint 8 órán keresztül feküdt a kórház folyosóján, se enni sem wc-re nem tudott menni. Ez embertelen és elfogadhatatlan!!!!

Feleségemet idegileg és fizikailag is nagyon megviselte ez az embertelen bánásmód és a kórházba visszatérve nyugtatót kellett adni neki. A feleségemet azért vitték kórházba, hogy meggyógyuljon, rendbe jöjjön és nem azért, hogy mégbetegebb legyen és embertelen módon bánjanak vele.

Az AMS mentő szolgálat hatalmas hibát vétett!!! És ez elfogadhatatlan!!

 

Szerző: Vaksutyorgó  2011.11.08. 18:12 1 komment

Jóestét! Szép napot!

 

 

A múltkor esett meg az az eset, hogy az asszonyal elmentünk egy élő koncertre. Az odajutással nem volt gond, mert a taxis tudta hova kell menni. Na most ez nem minden taxisra igaz, ezért szokták az utast körbevinni a városon egy kis városnézésre.

Megérkeztünk a helyszínre, ahol kissebb tömeg várt a bemenetelre. Szociálisan érzékeny sofőrünk addig volt segítségünkre amíg kifizettük az utat, aztán felhagyított minket a placra és elhúzott.

Sikerült a tömeg hátamögé beálnunk. Kép mindenkinek megvan??

Két emberke fehérbottal a tömeg mögött!

Az asszonyal lehédereztünk, majd kis idő elteltével a tömegből kitörve jött a kérdés:

Ide vártok? ÁÁÁ nem! Mi vagyunk a pásztorok oszt hajtjuk a birkákat befelé!

A kapunál egy kétajtós szekrény valami jegyet kért tőlünk, erre mi felmutattuk a vaksi tagsit, ami olyan mint a kgb-s igazolvány. Na több kérdés nem is volt!

Seperc alatt behagyítottak minket a csarnok közepére. Na itt volt a probléma! Hova üljünk??? Több tízezer szék, de mi egyet sem találtunk.

Majd ismét megjelentek a securyti menek és jött a hülye kérdés: nem akartok leülni? Há nem baszod, mi vagyunk a rúd táncosok oszt várjuk a zenét!

Jó gyerekek voltak, mert segítettek eljutni az első sorba és közben körbejártuk az egész csarnokot, ami hasonlított egy katonai akadálypályához. Nehogy má jó érezzem magam, egy szűk helyen tele pakolva drótokkal két hasraesés után át is jutottunk a hangfalak elé. Fantasztikus magyar székek! Amin az ember a műsor végére gazdag is lett! Mivel sikerült az aranyerét hatkilóssá költenie!

És ráadásul a koncert végére nem csak vakok, de süketek is lettünk.

Levonult a tömeg, majd a jópofa gyerekek is megjelentek.

Kétajtós barátunk felvezetésével elindultunk ugyanazon az útvonalon csak kifelé.

Talán már láttátok mikor a csődört viszik fedesztetni. Na most ezt a képet képzeljétek el: Robika a secus mellett magas térdemeléssel vonul végig. Felvezetőm meglepődve kérdezi: Mi a gond?? Há gondoltam nem esek hasra megint a zsinórokba.

Gyors válasz jött: nyugizzá itt már nincsenek zsinórok!

Nagy pofára esés után Robika laposkúszásban elhagyta a terepet!

Kiérve a csarnokból ismét taxi hívás. Megérkezett a szociálisan érzékeny sofőr, de Ő fiatalabb kivitelben, aki nagyon nem találkozott még vakkal. Segített a kocsihoz jutni, csak éppen a lényeget felejtette el közölni velünk. Mégpedig azt, hogy hogy is áll itt a verda. Az asszony minden áron az aszfaltra akart ülni, csoro sofőrünk küzdött is vele eleget, hogy nehogy már a sárvédőn utazzon. Eközben én mint az újszülött kisbabák fejjel nem kifelé, hanemn fejjel befelé törtettem az autóba. Szegény sofőr a fejét fogta, hogy romokba törjük a drága verdáját.

De nem csak az ajtót sikerült leszakítanunk.

Haza felé menet dumcsiztunk a sofőrrel és megkérdeztem tőle: mennyire van sötét, mert szívesen vezetnék egy kicsit! Gyors ijedt válasz érkezett: ÁÁÁÁ nincs! égnek a lámpák!

 

 

 

Szerző: Vaksutyorgó  2011.11.08. 17:56 1 komment

Milyen jó az őszi 20 fokban, a melegnek mondható lakásban ülni, miközben erősen elfogy az oxigén.

Mit csinál ilyenkor az ember? Na ná hogy kinyitja az ablakot!

Na de miért jó a földszinten lakni? Vannak előnyei: Például az asszony nem tud fenyegetőzni: ha nem mosogatsz el kiugrom az ablakon!

De van ám hátránya is: Valamelyik nap az asszonnyal pizzát rendeltünk, mert éhesek voltunk. Nem kellett sokat várni rá, hogy megérkezzen, csak órákat, mert a futár eltévedt.

Miután megkaptuk a dobozt, kellőképpen nekiestünk szétszabdalni a tartalmát. Az asszony fogott egy nem kis darabot belőle és bevonult a kanapéra. Én meg a konyhában küzdöttem, vadásztam a pizzára, mint leopárd az antilopra.

Eközben az asszony hirtelen a lábát a nyakába dobva menekült ki a szobából és idegesen közölte velem: valami van a kanapén!

Én meg halál nyugodtan még mindig a pizzával küzdve: ja ja ott hagytam a táskámat!

Erre az asszony: aha és az mióta mozog??

Há gondoltam eldőlt oszt azé mozog.

De mivel én vagyok a kemény csávó a házban, gondoltam megskubizom mi van. Mint jó nevelt vak, gondoltam, fehér bottal közelítem meg a helyszínt és beosontam a szobába. Majd heves mozdulatokkal elkezdtem kapálózni a kanapé felé. ÁÁ táska megvan de mi a faxom ez a puha dolog?? Kezdtem beparázni, ezért erősebben odavágtam! Erre megnyikkant a táska!

Na itt össze is fostam magam!

Nem tom, láttatok-e már vak rákot gepárd gyorsasággal elhúzni, de én bizony ezt a formát vettem fel!

Következő a szitu: Vak kemény csávó bemegy, hadakozik, majd hülyét kap, összefossa magát  és fehér bottal a kezébe lükvercel kifelé a konyhába, és ezt fél másodperc alatt százra felpörgetve.

Kemény vak csávó mindjárt nyuszi figurát vett fel. Pánik szerűen ki-be rohangáltam a lakásba, hátha valaki jön a lépcsőházba oszt megkérem nézze má meg a mozgó táskát a kanapén.

De Murpy törvénye! Ilyenkor senki sehol! Órák elteltével az asszony bement a szobába, én meg hátulról fedezve figyeltem bottal a kezembe, ha sikít akkor majd odavágok, aztán lesz ami lesz! De nem történt semmi. A mozgó táska elhagyta a szobát. A rohadék az ablakot használta ajtónak, azt sem mondta, hogy miért jött, de még a kis genya el se köszönt.

Azóta szúnyogháló és mozgásérzékelő van felszerelve.

 

Na mire jó a macska?? Na persze arra, hogy a frászt hozza az emberre!

 

 

Szerző: Vaksutyorgó  2011.11.04. 19:50 1 komment

A nevem Czikoráné Szabó Éva, a Vak sutyorgó felesége lettem, 2011. augusztus 27-én.

1989-ben a kullancs csípés következményeként folyamatosan veszítettem el látásomat.

E közben leérettségiztem, elvégeztem egy jó pár tanfolyamot és 2010-ben lediplomáztam.

Jelenleg dolgozom és mellesleg háztartást vezetek.

A feleség (Sutyorgóné)

 

Szerző: Vaksutyorgó  2011.11.04. 18:36 Szólj hozzá!

A nevem Czikora Róbert, 30 éves vagyok. Salgótarjánban születtem. 1983-ban diagnoztizálták az 1-es tipusú cukorbetegséget.

2000-ben a Szécsényi Lipthai Béla Mezőgazdasági Iskolában végeztem, Lótenyésztő szakon. Ezután 2001-ben Salgótarjánban a HÉT Szakképzési BT-nél sikeres Személy és Vagyonőr vizsgát tettem. A megszerzett végzettségeimnek megfelelő munkakörökben évekig dolgoztam.

2007. decemberében a cukorbetegség szövődményeként teljesen elveszítettem látásom.

2008-ban Elemi rehabilitáción vettem részt a Szempont Alapítványnál, ahol többek között megtanítottak újra önállóan közlekedni .

2011. márciusában a Rehabilitációs Központok bezárását követően a Látássérült Állampolgárok Jogaiért Mozgalom alapító tagja lettem.

Látó Emberként jogom volt az élethez és most, hogy már Látássérült Személy vagyok ugyan úgy jogom van mint bárki másnak!

 

A Vak sutyorgó

 

Szerző: Vaksutyorgó  2011.11.04. 18:27 2 komment


süti beállítások módosítása