Így bízzunk az orvosokba! Már megint csak azt tudom mondani: Ez a Magyar egészségügy. Újabb érdekes és elgondolkodtató történet….

2013. június 14-én pénteken felhívtam egy budapesti rehabilitációs osztály doktornőjét, mivel az egészségi állapotom másfél éve nem javul. Ez pontosan azt jelenti, hogy 2011. októberében lebénultak a lábaim és jelenleg is egy bottal és kísérővel tudok csak közlekedni. Hozzá kell tennem, hogy akkor a kórházból úgy engedtek ki, hogy a zárójelentésemen ez állt: „stabilan meg tud ülni”.

Azóta már dolgoztam, főzök és küzdök – küzdök minden nap. Rengeteg megoldást kipróbáltam már, (Reiki, kineziológia, gyógytorna, szobabicikli, izomstimulátor, fehérje por, stb. stb.) sajnos mind, mind eredménytelenül, vagy ici-pici eredménnyel.

De a helyzet változatlan, még mindig nem tudok egyedül fehér bot segítségével önállóan közlekedni, ahogy 2011. októbere előtt.

Vissza az eredeti dátumhoz. Ezen a napon felhívtam a doktornőt, mert egy nagyon kedves barátunk ajánlotta nagyon-nagyon jó indulattal és segítő szándékkal. Bár én egy illetőtől azt hallottam, hogy ő az egerét sem bízná rá erre az osztályra. No de mindegy, én megpróbálom, akkor még azt gondoltam, hogy veszíteni valóm nincs. Ez végül nem így lett.

A telefonban elmondtam a doktornőnek, hogy mi a jelenlegi helyzet velem és szeretnék kérni egy vizsgálatot. Mondta a doktornő, hogy jó, következő héten kedden már mehetek is. Mondtam, hogy ez az időpont sajnos nem jó, mert addigra nem találok kísérőt. Jó, mondta, akkor menjek az utána következő hétfőn, azaz 24-én. A telefonban elmondtam, hogy nagyjából mi a betegségem, jelenlegi állapotom és hogy már akkor 2011-ben küldtek volna erre az osztályra a kórházból, de mivel eddig mindig lábra álltam, nem éltem a lehetőséggel.

Egy hétig izgultam, nem a csodát vártam, de valamilyen eredményesebb kezelést, amitől látványosabban és érezhetőbben javul a lábam. Megszerveztem a kísérést és a Férjem is szabadnapot vett ki.

Eljött a nap, nagy izgalommal és a táskámban a fontos zárójelentéseimmel elindultunk a címre. Előre megbeszéltük a portással is, hogy ameddig kiszállok a kocsiból, a Taxi beállhat az udvarba, hogy ne keljen lépcsőzni.

Felmentünk a második emeletre és leadtuk a beutalómat. Nem sokkal később meg is érkezett a doktornő, bemutatkozott és közölte, hogy ő az orvos, csak még civilben. Majd arra lettünk figyelmesek, hogy a nővérek készítik a helyet az új betegeknek. A segítő szólt, hogy én nem befekvésre jöttem. Ekkor a Férjem felhívta a háziorvosomat, hogy pontosan mit írt a beutalóra, befekvést? Ő mondta, hogy nem azt írta rá. Pár perccel később visszajött a doktornő és azt mondta: Most már emlékszem, de nem 8 órát mondtam. Én azt feleltem, hogy nem, nem, hanem 8-9 körül. Erre ő azt mondta, hogy jó, 2 perc és jön.

Eltelt közel 2 óra mi addig türelmesen, poénkodva próbáltuk elütni a várakozási időt.

Kb. 11 óra körül kijött a doktornő és közölte, hogy megírta a javaslatot.

Aham… Milyen javaslatot, mikor nem is tudja, ki vagyok, mi a bajom és egyáltalán miért jöttem.

Közben kiderült, hogy a háziorvosom a beutalóra azt írta, hogy „otthoni gyógytornára javaslat”.

Ez volt a második félreértés.

Az első ugye az volt, hogy én vizsgálatra mentem, csak azt a varázsszót nem mondtam, hogy ambulanciára. És a doktornő úgy értette, hogy kórházi befekvésre kérek időpontot.

A második félreértés pedig a beutalón lévő szövegből adódott.

Szóval ott tartottam, hogy kijött a doktornő papírral a kezében és közölte, hogy felírta a gyógytorna javaslatot. Jah és annyit kérdezett tőlem, hogy egy bottal tud járni? Én feleltem, hogy igen és egy kísérővel. Erre visszament a szobába és közölte, hogy akkor ezt a részt javítsák ki. Másodszor, amikor kijött, akkor már a Férjem kérdéssel várta…

Hogyan írhatott fel bármit, amikor meg sem vizsgálta a feleségemet?

- Dr.: Beszéltem a háziorvosával és a vérképek alapján.

- Dr.: A hölgy egy nagyon különlegeseset.

Erre a férjem: De hát a zárójelentések 90%-a hazugság.

- Dr.: Én nem bírálom felül a kollégáim véleményét és a vérképet, laborokat. Ön nem orvos és nem is biológus, hogy érthetné, hogy mi van a papíron.

Ekkor egy kisebb vita alakult ki, amire a doktornő úgy reagált, hogy akkor jó, jöjjön, megvizsgálom…. Jöjjön megvizsgálom és jó hangosan becsapta maga után az ajtót. Majd pár másodperc múlva érkezett is a kulccsal.

Ekkor én már azt mondtam, hogy így nem kell, hogy megvizsgáljon, adja ide a papírt és menjünk.

Erre a doktornő, de igen, most már jöjjön megvizsgálom. A segítő bekísért egy helyiségbe és leültem egy ágyra. A doktornő velem szembe egy székre és papír volt a kezébe. Újra elmondta, hogy ő nem tud velem kezdeni semmit, mert nagyon különös eset vagyok. Megint elmondta, hogy nyáron nincs ambuláns rendelés és kezelés, csak befekvős és ha ezt választom nyugodtan szóljak neki, de ha nem, akkor ráírta a papíromra, hogy szeptemberbe újra jelentkezzem.

Elmondtam a doktornőnek, hogy Lyme kórra is kezelnek. Ő kérdezi, hogy mióta? Ősz óta?

Felelem, hogy nem, 89. óta folyamatosan pozitív az eredményem, de csak 2012-től kapok rá kezelést.

Dr.: Jah, az más, akkor beszéljek ezzel a kezelőorvosommal, hogy javasolja-e a fizikoterápiát, írja le és utána akkor ő már fogja tudni, hogy pontosan milyen kezelés kell nekem. És itt újra elmondta, hogy akkor befeküdhetek két hétre.

Majd megkérdezte, hogy mennyit látok, a Férjem mennyit lát és a Férjem miért nem lát.

Majd kiment, mert még pecsét kellett a papírra. Eközben becsukódott az ajtó és csak belülről lehetett kinyitni. Én elindultam, hogy ki tudjam nyitni az ajtót és ekkor egy másik ágyról egy idős hölgy megkérdezte, hogy segítsen-e. Nagy döbbenet, mert fogalmam sem volt arról, hogy nem csak ketten voltunk a szobában.

A doktornő végül átadta a papírt és amilyen gyorsan csak lehetett távoztunk is. Majd amikor hazaértünk a segítőnk elolvasta a papírt és az van ráírva, hogy az ORFI-ban lévő kezelőorvosommal konzultáljak a fizikoterápiáról és kérjek tőle javaslatot.

Az ORFI-ban gyakorlatilag nincs kezelőorvosom. Az igaz, hogy átkértem magam Budapestre, de az orvossal egyszer találkoztam tavaly márciusban és mivel ő ciklofoszfamid kezelést akar adni szintén a zárójelentéseim alapján én pedig nem egyezek bele, megszakadt a kapcsolatunk és nem keressük egymást.

A veszteségem ezen a napon 2X Taxiköltség 1000 Ft és a kísérő óradíja, mely a 4 órára 1200 Ft.

Ez a kisebb veszteség.

Jobban fáj az, hogy már megint elveszítettem a bizalmam a nagy tudású orvosok iránt, akik nem a beteget nézik, hanem a zárójelentésekből és leletekből ítélkeznek.

Újra bebizonyosodott, hogy mennyire összetartó az orvostársadalom. Nem bírálják felül a kollégáik véleményét, sőt meg sem vizsgálják a beteget.

Sajnos ez a doktornő is beállt abba a sorba az eddigi kezelőorvosaim mellé, akik 24 éve folyamatosan félrekezelnek, melyet a jelenlegi állapotom is mutat.

Jelenleg is várok a csodára, hogy végre lábra állhassak, mert a bizalom megrendült újra az orvosokban!

Várok egy független orvosra, aki nem az eddigi zárójelentésekből állapítja meg a valódi betegségemet!

Czikoráné Szabó Éva