Ez nem reklámozás csak szomorú tény!

Adott egy szövetség ami elméletileg a Magyarországon élő látássérültek érdekképviseletét  és minden fontos feladatát látja el. Csak az az orbitális nagy probléma van ezzel, hogy ez már régen nem így van.

2009-ben megkerestem az MVGYOSZ-t és segítséget kértem munka ügyben. Akkoriban még a drága Dr. Szőke volt az elnök.

Nos az alábbi levél váltás történt:

„Orbán Viktornak küldött és a Szövetség részére eljuttatott levelére válaszolva kérjük, szíveskedjék közölni, hogy jelenleg hol él, és hol kíván munkát vállalni.

Ahhoz, hogy segíteni tudjunk, fontos lenne továbbá, ha tájékoztatna bennünket arról is, hogy jelenlegi látáscsökkenése mellett milyen munkát tudna végezni,

illetve milyen munkakörben dolgozna szívesen. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az ország különböző részeiben különbözőek a munkavállalási lehetőségek, illetve

esélyek a megváltozott munkaképességüek, ezen belül a látássérültek számára. A fővárosban és néhány vidéki városban például úgynevezett védett szervezetek

is foglalkoztatnak látássérülteket, míg másutt ilyen lehetőség nincs.

Kérjük továbbá, szíveskedjék tájékoztatni arról is, hogy tagja-e az MVGYOSZ-nek, vagy valamely tagegyesületének, illetve fordult-e már valamelyik egyesületünkhöz

munkába helyezése érdekében.

Leveléből kitűnik ugyanakkor, hogy a közelmúltban lakást vásárolt, ám nem tudjuk hol. Ez a körülmény pedig nyilvánvalóan úgyszintén behatárolja a munkavállalás

lehetőségét.

Várjuk tehát a fenti kérdésekben mielőbbi tájékoztatását.

Budapest, 2009. október 29.

Dr. Szőke László

elnök

MVGYOSZ”

Na a problémám a következő volt, bizony ennyire nem foglalkoznak a vak emberrel a szövetségben. Ugyan is ez a szerencsecsomag azzal kezdi, hogy „Orbánnak írott” pedig előtte egy hónappal legalább nekik is elküldtem levelem és mellékeltem az önéletrajzom, amiben minden információ bele volt írva.

Ráadásul az is, hogy 2006 óta vagyok látássérült és ez is benne volt a levélben. Valamint már akkor érvényes tagságival rendelkeztem tehát a nyilvántartásukban is ott figyel a nevem.

De ez arról is szól, ha nem vagyok tag akkor már nem is vagyok Magyar, na meg látássérült sem. Ezért a neve:MAGYAR VAKOK ÉS GYENGÉNLÁTÓK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE

Amikor egy vak meg segítséget kér mindjárt az az első kérdésük tag vagy-e??

Természetesen ismét elküldtem az önéletrajzom és minden fontos információt. Csak az alsógatya méretemet felejtettem el! Ezután az alábbi levél érkezett:

„Szövetségünkhöz írt levelére válaszolva, az alábbi tájékoztatást adjuk:

Sajnos a munkavállalás terén bíztatni nem tudjuk. Köztudott, hogy manapság az egészséges embereknek is nehéz elhelyezkedniük. Jellemző, hogy munkahelyek

nagy számban szűnnek meg, új álláslehetőségek pedig alig keletkeznek. Természetesen, munkavállalás iránti igényéről nem feledkeztünk meg, amennyiben bármilyen

munkalehetőségről tudomást szerzünk, úgy arról haladéktalanul tájékoztatni fogjuk.

Felhívjuk azonban figyelmét arra, hogy tagegyesületeink rendszeresen írnak ki pályázatot a látássérültek segédeszköz vásárlásának támogatására. Javasoljuk

tehát, szíveskedjék felvenni a kapcsolatot az említett kérdésben azzal az egyesülettel, amelynél tagsági viszonnyal rendelkezik.

Emellett szíves figyelmébe ajánljuk a szövetség honlapját, hírlevelét, valamint hivatalos folyóiratát: a Vakok Világát, amelyekből rendszeresen tájékozódhat

akár munkavállalási kérdésekben, akár pedig a fentebb említett pályázatok feltételeiről.

Kérjük fenti tájékoztatásunk szíves tudomásulvételét.

Dr. Szőke László

Elnök”

Tehát?!

Természetesen a leírtakkal tisztában vagyok, voltam. Miért nem lehetett egyszerűen leírni, hogy nem vagyok én senki, hogy majd pont Ők és pont nekem fognak segíteni. Valaminttudom és olvasni is szoktam az Ők által reklámozott oldalakat de abban biza semmien olyan információ nincs amivel tudnék valamit kezdeni. Ami a pályázatot illeti, na az sem ilyen egyszerű mint azt leírta a főokos. Sok a látássérült sok a pályázó de bizony baromira kevés a pályázat, ráadásul olyan dolgokra lehet pályázni amivel sokat tök vakon nem tudok kezdeni. De sebaj majd pályázok egy 40 ezer forintos nagyítóra és egy jobb szemre, mert valamivel látnom is kéne a nagyítót.

A szövetség a vakok nevében és a vakokért kéreget, küldözgeti a csekkeket családokat és cégeket keres meg, hogy támogassák a szerencsétlen vakokat. De ezek a pénzek hová lesznek????

Ha bárki találkozik egy látássérültel, nyugodtan kérdezze meg tőle, hogy mit kapott? mire számíthat a szövetség részéről? Vajon segítséget nyújtott-e már bármien problémában számára??

Vajon miért van az, hogy a Baráthegyi nem kért soha pénzt a látássérültektől, arra, hogy kutyát kaphassanak??

A nagy szövetség Csepeli kiképzőjében miért kell fizetnie egy vaknak, aki nyomorult 48 ezer forintból él, de tőle is elkérik, követelik a közel 50 ezer forintot, miközben azzal kampányolnak, hogy a vakvezető kutyákat a vakoknak képzik ki és erre kérik az emberek és cégek támogatását. A Baráthegyi ugyan úgy 1.5 milliós összegben képez kutyákat és ez a Csepelieknél is ennyibe van.

Amikor a Rehabilitációs központok bajban voltak, az MVGYOSZ a kisújját sem volt hajlandó mozdítani. De amikor a LÁJM színre lépett, akkor bezzeg Szakáj elnök kinyitotta a száját! De akkor is mit csinált na ná, hogy minket kezdett fikázni.

Undorító és erkölcstelen amit az MVGYOSZ csinál! A vakok nevében kéreget de a vakokért semmit sem hajlandó csinálni!!!!!

Akadálymentesítésből 0! Érdekképviseletből 0! Pályázataik 0!

Segédezköz árusításuk olyan drága, hogy lassan a fehérbotokat arany áron adják.

Anélkül meg egy vak nos béna!

Ha esetleg az Olvasók úgy gondolják, hogy elfogult vagyok, akkor nyugodtan keressenek egy vaksit és kérdezzék a szövi munkájáról. És kérném ossza meg velem is a történetet.

A szövi elnöke Szakáj a megtámadott vak srác ügyében csak értetlenkedni meg színészkedni tudott, a TV-ben, de hogy mit tesznek ennek megelőzésében, vagy esetleg megakadályozásában na arra nem  volt semmi válasz . Mert a kisasszony csak sápítozni tud!!

Rengeteg pénz folyik el a szövetségben de, hogy hova? Mire? Arra sajna nincs válasz!

Van egy pár látó dolgozó a szöviben, aki nagyon jól megél belőlünk és ennyi!!

Milyen piszkosul nehéz munkát kapni??

Az alábbiakban megosztom véletek miről is van szó!

Több száz Céget,Alapítványt, Egyesületet, Vállalkozást kerestem fel és zaklattam, de hiába!

2008. decemberében mint kezdő vak elkezdtem dolgozni egy KFT-nél Marketing előadóként. Ezt lefordítom az én nyelvemen: Telefonos zaklató, idióta termékek árusítója/ajánlója.

Kőkemény 9 hónapig bírtam, a nap mint nap Édesanyámat és Családfámat emlegető Fővárosi értelmiségi céges emberformák trágár szövegelését.

Eközben Sutyorgónéval sikerült találnunk egy lakást, amire biza bankos „segítséget” vettünk fel. Miután ezt sikerült meglépnünk, a drága FA…. Kalap főnököm a válságra hivatkozva kirakott a cégtől. Valamilyen szinten megkönnyebbültem, de ott volt a „segítség” a banktól. Nos ezután kezdődött a kemény harc és küzdés! Budapesten Alapítványokat, Egyesületeket, védett munkahelyeket kerestem meg, hogy munkát találjak. Nos sikertelenül!

Ezután különböző internetes fejvadászokhoz regisztráltam, ahol naponta, hetente több száz állást hirdettek meg. Hát itt sem arattam nagy sikert! Ahol megfeleltem, onnan felhívtak, majd mikor a fehér botos barátomról kezdtem beszélni, na akkor jött a döbbenet: Maga nem lát?? Hát nem csezd meg! De ez a motivációs levelemben szépen le van írva! De Ő ezt nem olvasta el.

Ez bizony kellemetlen! Most akkor nem vagyok megfelelő? Határozott:NEM!  Ezt követően felvettem a kapcsolatot a Foglalkoztatási csoport munkatársával, aki vakoknak segít munkába állni, munkát találni. De én biza itt is befürödtem! Valahogy nekem nem találtak munkát. Itt már kezdtem pánikolni, lehet , hogy vélem volna gond??!

Ezen felbőszülve írtam az akkori kormány tagjainak akit letudtam vadászni e-mailban az MSZP-sek közül egyetlen egy választ kaptam:

„köszönöm megtisztelő bizalmát, s egyben tájékoztatom, hogy megkaptam a levelét.

Telefonbeszélgetésünkre hivatkozva beadványát illetékesség okán további intézkedésre elküldtem a Közép-magyarországi Regionális Munkaügyi Központba, V. I. főigazgató úr részére (1081 Budapest, Kisfaludy u. 11-13.) azzal a kéréssel, hogy vegyék fel Önnel a kapcsolatot.

Megkeresésükig kérem szíves türelmét.

Kívánok Önnek és szeretteinek jó egészséget!

Budapest, 2009. november 20.

                                                                                                                                 Üdvözlettel:      P.Zsuzsanna

Vezető-Főtanácsos”

Nos Én türelmesen vártam és sikerült! Kaptam egy levelet. Ismét!

„(XY) vagyok és a Közép-magyarországi Regionális Munkaügyi Központ Rehabilitációs osztályán dolgozom.

Azért keresem meg jelen levelemmel, mert megkaptuk a Miniszterelnöki Hivataltól az Ön megkereső levelét, melyet annak érdekében küldtek meg a munkaügyi

központnak, hogy álláskeresésében, illetve mihamarabbi elhelyezkedése elősegítése érdekében az Ön segítségére legyünk. A gyorsabb kommunikáció és a hatékonyabb

kapcsolatfelvétel okán így e-mailen veszem fel Önnel a kapcsolatot.

Tájékoztatom, hogy osztályunk kollégái a fővárosban és a Pest megyében lévő munkaügyi kirendeltségek rehabilitációs vonatkozású tevékenységeit fogják össze.

Én elsősorban rehabilitációs tanácsadással és információnyújtással szeretnék az Ön segítségére lenni, s ezúton felajánlom egy személyes találkozás lehetősét,

amikor a részleteket megbeszélhetjük.

Az Ön lakcíme szerint az Újpesten (1043 Budapest, Kassai utca 24/B) található kirendeltségünk az illetékes, és úgy gondolom, hogy ezen kirendeltség bevonása

is fontos lenne az esetleges jövőbeni támogatások, szolgáltatások igénylése érdekében. Bizonyára Ön is hallott már arról, hogy 2008 januárjától a rehabilitációs

járadékról szóló törvény megjelenésével megváltozott az addigi rokkantsági rendszer, és ennek mentén az ellátási formák is. Így két fontos információ is

szükséges lenne még ahhoz, hogy érdemben tudjunk Önnek segíteni. Első kérdésem az lenne, hogy az Ön esetében illetékes fenti kirendeltségen regisztrálták-e

már álláskeresőként vagy szolgáltatást kérőként, illetve valamikor regisztrált volt-e már valamelyik további munkaügyi kirendeltségen? A másik kérdésem

pedig az, hogy rendelkezik-e ORSZI vagy OOSZI által megállapított össz-egészségügyi károsodással vagy munkaképesség-csökkenéssel, illetve jelenleg pontosan

milyen ellátásban, ellátásokban részesül. Mindezekre az Ön elhelyezkedésének elősegítése érdekében a jelenlegi lehetőségek feltérképezéséhez van szükségem.

A különböző munkaerő-piaci támogatási formákban az illetékes kirendeltségen – regisztrálás után – részesülhet majd, de ezt megelőzően én egy személyes rehabilitációs

tanácsadás keretében lennék az Ön segítségére, amennyiben él ezzel a lehetőséggel.

Kérem, keressen meg telefonon vagy e-mailen az időpont egyeztetése végett.

Üdvözlettel:

(XY)

pszichológus, foglalkoztatási szakértő

Közép-magyarországi Regionális Munkaügyi Központ

Rehabilitációs Osztály”

Tehát egy pszihomókus kapta meg az én állást keresnék levelemet!

Sajnos a mai napig nincsenek tisztában azzal, hogy a Vak ember az nem minden esetben hülye!

Nos ezt követően megkaptam az időpontot és el is mentem. Nem csak én vagyok tehetetlen! Az illető semmien formában nem volt segítségemre. Ugyan azokat a cégeket, szervezeteket hozta fel nekem, ahol én már jártam, de ezt hiába mondtam neki nem jutott el az agyáig.

Ezután a bájos találka után totál elborult az agysejtem maradéka és a következő levelet már Orbán Viktornak címeztem, most ide nem illeszteném be mert, kicsit nagyon hosszú.

De a válasz levél na az nem maradt el:

„Orbán Viktor Elnök Úrnak írott levelére - nevében ésmegbízásából - az alábbiakról szeretném tájékoztatni.

Levele annak ékes bizonyítéka, hogy akik valamilyen szerzett vagy születésük óta meglévő fogyatékkal élnek, Ők is méltó helyet kérnek maguknak a társadalmi

munkamegosztás rendszerében. Eddigi életútja - levele tanúsága szerint - ékes bizonyítéka az Ön akaraterejének és szép példája szorgalmának is. Sajnos

a jelenlegi szocialista kormány jelentősen csökkentette a megváltozott munkaképeségüek foglalkoztatására szánt összegeket, a bértámogatás, a költségtérítés

és a szociális foglalkoztatás költségvetési támogatását. Ennek köszönhető, hogy a csökkent munkaképességűeket foglalkoztatók létszámleépítésre kényszerűlnek.

Megkerestem a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének vezetőjét, dr. Szőke László Urat, hogy az országos ernyőszervezeten kereasztül próbáljanak

Önnek segítséget nyújtani.

Elnök Úr nevében megköszönöm bizalmát és további sok egészséget kívánok Önnek és kedves családjának.

Tisztelettel

Z. Lásztló

Kabinettitkár”

Nos ez szép és jó! Legalább válaszoltak! De ettől függettlenül nem lett munkám!

Én a levelembe panaszkodtam erre ezek mit csinálnak? Há! Nekem panaszkodnak.

De nézzük csak mi is történt:

Azt írta, hogy az MSZP elvont meg csökkent. ÓÓÓÓÓÓÓÓÓ!!! Hogy szakadna rá egy raklap majom!

2011 február 11-vel a Magyarországon működő 7 Rehabilitációs központot be kellett zárni mert a drága Pénzéhes Atyák nem biztosítottak pályázati pénzt a működésekre. Több látássérültnek szakadt félbe a rehabilitációja, szakembereket toltak a munkanélküliek útjára.

Soha nem szerettem politizálni, de egy biztos NEKEM tuti több eszem van mint a jelenlegi Pénzéhes Atyáknak ottan a parlamentbe!!!

A lényeg lényege, soha nem lehet feladni! Senki ne haggya magát csak azért mert egy ilyen emberforma azt mondja megérti de…..

Aki akar munkát az talál is. De vannak olyanok, mint én is, igen csak harcolni kell érte.

De zárószónak szeretném megjegyezni: NEM, ismétlem NEM!  nekik köszönhetem a jelenlegi munkahelyem! Akinek köszönettel tartozom az bizony feleségem Sutyorgóné!

Ő volt az az ember aki munkához segített és hosszú hónapokig tartotta bennem a lelket.

Dátum: 2011. december 03 szombat.

Helyszín: Kecskemét SOS Gyermekfalu.

Szombat reggel 07:30-kor Laci barátom megérkezett házunk elé verdájával.

Ezután elindultunk Ervinért és vakvezető kutyájáért Bogyóért. Fogalmam nincs hol vettük Őket fel de az biztos, hogy ott is olyan hideg volt mint nálunk. A Keletinél felvettük Zolit a kamerament, majd nekiindultunk a 100 km-es útnak.

Az utat végig dumáltam, lehet, hogy ezért fáradtak el annyira a többiek. De legalább Laci nem aludt el a volán mellett. Az autópályát elhagyva a navigációs rendszer bamba hangja folyamatosan lökte a szöveget, 800 m-er után forduljon barra meg jobra meg hátra meg fejre na meg körbe.

9 óra már elmúlt, mikor odaértünk, a falu vezetője már várt minket pár gyermekkel. A gyerekek megrohamozták az autót mikor meglátták benne Bogyót. Alig bírták megvárni, hogy négylábú barátunk kiugorjon.

Ezután Ervin bemutatta Bogyót a gyerekeknek, majd nagy simogatások közepette kérdéseket tettek fel. A gyerekeknek megmutatta milyen ügyes is vakvezető kutyája és a leejtett kulcsot és pénzérmét hogyan adja kezébe.

A gyerekek minden lelkifurka nélkül belekérdeztek, hogy milyen vaknak lenni? Miért vagyunk vakok? Ez nekünk nem rossz? Stb. stb. stb.

Ervintől átvéve a szót a gyerekeknek megmutattam, hogy milyen az amikor egy vak embernek nincs kutyája és hogyan találja meg és veszi fel a leesett kulcsot és hogyan közlekedik fehér bottal. Pénzt nem nagyon akartam eldobni, mert az tuti, hogy nem találom meg.

Sajnos nem számoltam, ezért nem is tudom megmondani azt, hogy ezalatt az idő alatt hányszor kellett levennem a napszemüvegemet, mert a gyerekek látni akarták a szemeimet. Egy kislány elmondta, hogy a bal szemem nem szép, de a jobb szemem tetszik neki.

Mondtam, hogy azért nem veszem le a szemüveget, hogy ne féljenek tőlem.

A kislány azt válaszolta, hogy majd Ő csak a jobb szemem nézi és így nem fog félni tőlem.

A Miskolcról érkező csapat kicsit megkésve, de célba ért, mivel az úton elég sűrű volt a köd, ezért nem akartak nagy tempót diktálni.

Majd együtt bementünk a Gyermekfalu közösségi házába található kis terembe, ahol már a gyerekek nagyon várták a többi kutyust is. Az érzékenyítésben Az én feladatom a játékos tárgyfelismerés, amit bekötött szemmel kell végrehajtani a látóknak.

Először Vera a rehabtanár bemutatót tartott a terápiás és vakvezető kutyákkal. Kissé elhúzódott az előadás és ez feltűnt még nekem is, ugyan is a gyerekeket már elég nehéz volt a helyükön tartani. Megmondom őszintén én is kezdtem az asztal alá tekingetni.

Nem tudom miért kell a dolgokat túlmagyarázni, miért nem lehet egyszerűen és tömören előadni? A felnőttek is kezdtek punnyadni, de ha ezt meg szóvá teszi az ember, na akkor jön a besértődés.

Ezután Ervinnel elkezdtük a tárgyfelismeréses feladatot, amit a gyerekek nagyon élveztek, de voltak akik „csalással” próbálták megmutatni, hogy  milyen ügyesek. Viszont ez bizony a felnőtteknél is elő szokott fordulni.

Az egyik kissrác, akinek valamilyen fura  neve volt, „Sznupi” (vagy valami ilyesmi), eleinte elég nehéz volt vele kommunikálni, de amikor a bizalom kettőnk között kialakult, akkor elemébe jött és nyomta a szöveget, folyamatosan kérdezett.

A kedves Vera sajnos túl sok időt nem hagyott számunkra, ezért elég gyorsan le kellett vezetni a tárgyfelismeréses feladatot.

- Nos ez számomra mindig is egy érthetetlen dolog lesz, mert szerintem nem az a fontos, hogy  minél gyorsabban és minél több embert „vakítsunk” meg, hanem az a lényeg, hogy megértsék hogy baromira nem könnyű vaknak lenni. Érzékenyítés közben tudok kommunikálni az emberekkel, mert van rá idő, egyébként meg lehet, hogy soha az életbe nem találkozunk többet egymással. De ha ezek után találkozik egy másik Jedivel, akkor ne hidje azt, hogy UFÓ.

Az érzékenyítést szeretem, sőt imádom csinálni, mert jó vagyok benne, és ezt sok visszajelzés alapján állíthatom! Ezen kívül imádom a gyerekeket és velük könyebb együtt dolgozni mint egy gátlásos felnőttel!

A rövid idő alatt azért sikerült megmutatnunk pár érdekes tárgyat a gyerekeknek. Ezután volt egy kis ide-oda szaladgálás, az volt az üresjárat.

Volt egy pár srác, akik igencsak érdeklődtek a fehérbotos közlekedés iránt, amit én meg királyul használok minden nap. Ez is egy érdekes része a vakságnak, ugyan is itt megint egy látó feladata lett volna, hogy megmutassa a srácoknak,hogy is működik a fehér szem egy vaksi kezébe. De pont egy látó??!!! Ez olyan mintha egy olimpiai futó mutatná be hogyan is működik egy kerekes szék ami ugye mozgássérülteknek van feltalálva.

A fiatalság annyira élvezte a fehérbotos közlekedéses feladatot, hogy nem is nagyon akarták abbahagyni. Majd elérkezett a nap végére az a pont, amit a gyerekek szerintem nagyon várhattak. Ezt abból gondolom, hogy amikor elkezdtük alig akartak előkerülni, most meg hohohohóóóóóó! Egymást lökték csak hogy az asztalhozférhessenek.

Ervin a tanárbácsis formáját vette megint elő és feltette a komoly kérdéseket a gyerkőcöknek: mit tanultatok ma??

Én meg úgy voltam vele, há ne fárasszam má  a gyerekeket inkább csak megkérdeztem a nevüket, mert azt egyből vágták. Aki mondta a nevét, kapott egy mikulás csomagot.

Nemtom a többiektől hogyan köszöntek el a gyerekek, de nekem azt mondták: Remélem még találkozunk!

A kissebbek meg azzal: Mikor jössz még?

Eddig még nem voltam ilyen helyen, nem találkoztam olyan gyerekekkel, akik már nem fontosak „szüleik” számára, de azt az érzést nehéz leírni, hogy mi volt bennem, amikor velük lehettem. Amikor az ember melkasa összeszorul, a torkába görcs ugrik és legszívesebben magához szorítaná a kisgyereket és bőgne mint egy szaros óvodás. Ezek az érzések voltak akkor bennem és még most is vannak.