2011. Október 14-én feleségemet, Czikoráné Szabó Évát az Uzsoki Kórház Neurológiai osztályáról, délelőtt 11óra magasságában az AMS mentőszolgálat autója elszálította.

A cél állomás: International Medical Center (IMC) 1062 Budapest, Dózsa György út 112. ide szállították MRI vizsgálatra.

Feleségem autoimmun beteg, melynek szövődményeként elveszítette látását és október 08-án lebénult mind két lába és az Uzsoki kórházba szállították az OMSZ mentősei.Ezen a napon szteroidos kezelést adtak neki, hogy felerősítsék és a gyulladást lecsökkentsék szervezetében. Mivel feleségem mozgásképtelen és kezelő orvosa (Dr. ………) sem tudja mi lehet a baj ezért MRI vizsgálatot írt elő neki.

Sürgősségi szállítás az az 6 órás idő volt megadva a betegszálító szolgálatnak, feleségemnek 18:30-kor már vissza kellett volna érnie a kórházba. 19:00 órakkor felhívtam az Uzsoki kórház központját a 06-1/467-3700-as telefonszámon ahol a Neurológiát kértem. Az osztályon az éjszakás ápolónő vette fel a telefont és mikor a feleségemről kértem információt közölte velem, hogy még nem érkezett vissza hozzájuk. És semmien információt nem tudott adni az ápolónő, hogy hova is vitték a feleségemet. 20:21-kor ismét felhívtam az osztályt, ekkor már senki sem vette fel a telefont. Ezután megkértem a központos Hölgyet, hogy az ügyeletes orvost kapcsolja legyen szíves, de ott sem jártam sikerrel.

Ezután a feleségem Édesannyával beszéltem aki már igen csak ideges volt mert semmit sem tudtunk Éviről.

Sajnos mobil telefonját nem vihette magával és senkitől nem kaptunk információt Évi hol létéről, ezért elkezdtük hívogatni a kórházakat Budapesten ahol MRI vizsgálatokat végeznek, hogy megtudjuk mi van vele és egyáltalán hol van. Édesannyának sikerült kiderítenie hova szálították és egy asszisztensel tudott is beszélni aki elmondta neki, hogy a lánya még mindig ott van náluk és már töbször hívták az AMS szolgálatot, hogy a beteget szálítsák vissza a kórházba. Ezalatt az Uzsoki kórházból az ügyeletes orvos is telefonált a mentő szolgálatnak, hogy mikor érkezik a beteg vissza.

A szolgálat részéről több időpontos igéretet kaptak, hogy mikor is tudják visszaszálítani a feleségemet.

A vizsgálatot a Honvéd kórház területén belül található IM Centrumban végezték el és 16:30-kor feleségemet a kórház folyosójára kitolva várakoztatták, egészen 23:45-ig mert akkorra Én és testvérem oda is értünk miután felhívtak a centrumból, hogy a mentő legkésőbb 1 óra mulva tud Éviért menni, és azért hívtak mert már nagyon rosszul van és azt kérték mennyünk érte és vigyük el a kórházba. Feleségem több mint 8 órán keresztül feküdt a kórház folyosóján, se enni sem wc-re nem tudott menni. Ez embertelen és elfogadhatatlan!!!!

Feleségemet idegileg és fizikailag is nagyon megviselte ez az embertelen bánásmód és a kórházba visszatérve nyugtatót kellett adni neki. A feleségemet azért vitték kórházba, hogy meggyógyuljon, rendbe jöjjön és nem azért, hogy mégbetegebb legyen és embertelen módon bánjanak vele.

Az AMS mentő szolgálat hatalmas hibát vétett!!! És ez elfogadhatatlan!!

Jóestét! Szép napot!

A múltkor esett meg az az eset, hogy az asszonyal elmentünk egy élő koncertre. Az odajutással nem volt gond, mert a taxis tudta hova kell menni. Na most ez nem minden taxisra igaz, ezért szokták az utast körbevinni a városon egy kis városnézésre.

Megérkeztünk a helyszínre, ahol kissebb tömeg várt a bemenetelre. Szociálisan érzékeny sofőrünk addig volt segítségünkre amíg kifizettük az utat, aztán felhagyított minket a placra és elhúzott.

Sikerült a tömeg hátamögé beálnunk. Kép mindenkinek megvan??

Két emberke fehérbottal a tömeg mögött!

Az asszonyal lehédereztünk, majd kis idő elteltével a tömegből kitörve jött a kérdés:

Ide vártok? ÁÁÁ nem! Mi vagyunk a pásztorok oszt hajtjuk a birkákat befelé!

A kapunál egy kétajtós szekrény valami jegyet kért tőlünk, erre mi felmutattuk a vaksi tagsit, ami olyan mint a kgb-s igazolvány. Na több kérdés nem is volt!

Seperc alatt behagyítottak minket a csarnok közepére. Na itt volt a probléma! Hova üljünk??? Több tízezer szék, de mi egyet sem találtunk.

Majd ismét megjelentek a securyti menek és jött a hülye kérdés: nem akartok leülni? Há nem baszod, mi vagyunk a rúd táncosok oszt várjuk a zenét!

Jó gyerekek voltak, mert segítettek eljutni az első sorba és közben körbejártuk az egész csarnokot, ami hasonlított egy katonai akadálypályához. Nehogy má jó érezzem magam, egy szűk helyen tele pakolva drótokkal két hasraesés után át is jutottunk a hangfalak elé. Fantasztikus magyar székek! Amin az ember a műsor végére gazdag is lett! Mivel sikerült az aranyerét hatkilóssá költenie!

És ráadásul a koncert végére nem csak vakok, de süketek is lettünk.

Levonult a tömeg, majd a jópofa gyerekek is megjelentek.

Kétajtós barátunk felvezetésével elindultunk ugyanazon az útvonalon csak kifelé.

Talán már láttátok mikor a csődört viszik fedesztetni. Na most ezt a képet képzeljétek el: Robika a secus mellett magas térdemeléssel vonul végig. Felvezetőm meglepődve kérdezi: Mi a gond?? Há gondoltam nem esek hasra megint a zsinórokba.

Gyors válasz jött: nyugizzá itt már nincsenek zsinórok!

Nagy pofára esés után Robika laposkúszásban elhagyta a terepet!

Kiérve a csarnokból ismét taxi hívás. Megérkezett a szociálisan érzékeny sofőr, de Ő fiatalabb kivitelben, aki nagyon nem találkozott még vakkal. Segített a kocsihoz jutni, csak éppen a lényeget felejtette el közölni velünk. Mégpedig azt, hogy hogy is áll itt a verda. Az asszony minden áron az aszfaltra akart ülni, csoro sofőrünk küzdött is vele eleget, hogy nehogy már a sárvédőn utazzon. Eközben én mint az újszülött kisbabák fejjel nem kifelé, hanemn fejjel befelé törtettem az autóba. Szegény sofőr a fejét fogta, hogy romokba törjük a drága verdáját.

De nem csak az ajtót sikerült leszakítanunk.

Haza felé menet dumcsiztunk a sofőrrel és megkérdeztem tőle: mennyire van sötét, mert szívesen vezetnék egy kicsit! Gyors ijedt válasz érkezett: ÁÁÁÁ nincs! égnek a lámpák!