Milyen jó az őszi 20 fokban, a melegnek mondható lakásban ülni, miközben erősen elfogy az oxigén.

Mit csinál ilyenkor az ember? Na ná hogy kinyitja az ablakot!

Na de miért jó a földszinten lakni? Vannak előnyei: Például az asszony nem tud fenyegetőzni: ha nem mosogatsz el kiugrom az ablakon!

De van ám hátránya is: Valamelyik nap az asszonnyal pizzát rendeltünk, mert éhesek voltunk. Nem kellett sokat várni rá, hogy megérkezzen, csak órákat, mert a futár eltévedt.

Miután megkaptuk a dobozt, kellőképpen nekiestünk szétszabdalni a tartalmát. Az asszony fogott egy nem kis darabot belőle és bevonult a kanapéra. Én meg a konyhában küzdöttem, vadásztam a pizzára, mint leopárd az antilopra.

Eközben az asszony hirtelen a lábát a nyakába dobva menekült ki a szobából és idegesen közölte velem: valami van a kanapén!

Én meg halál nyugodtan még mindig a pizzával küzdve: ja ja ott hagytam a táskámat!

Erre az asszony: aha és az mióta mozog??

Há gondoltam eldőlt oszt azé mozog.

De mivel én vagyok a kemény csávó a házban, gondoltam megskubizom mi van. Mint jó nevelt vak, gondoltam, fehér bottal közelítem meg a helyszínt és beosontam a szobába. Majd heves mozdulatokkal elkezdtem kapálózni a kanapé felé. ÁÁ táska megvan de mi a faxom ez a puha dolog?? Kezdtem beparázni, ezért erősebben odavágtam! Erre megnyikkant a táska!

Na itt össze is fostam magam!

Nem tom, láttatok-e már vak rákot gepárd gyorsasággal elhúzni, de én bizony ezt a formát vettem fel!

Következő a szitu: Vak kemény csávó bemegy, hadakozik, majd hülyét kap, összefossa magát  és fehér bottal a kezébe lükvercel kifelé a konyhába, és ezt fél másodperc alatt százra felpörgetve.

Kemény vak csávó mindjárt nyuszi figurát vett fel. Pánik szerűen ki-be rohangáltam a lakásba, hátha valaki jön a lépcsőházba oszt megkérem nézze má meg a mozgó táskát a kanapén.

De Murpy törvénye! Ilyenkor senki sehol! Órák elteltével az asszony bement a szobába, én meg hátulról fedezve figyeltem bottal a kezembe, ha sikít akkor majd odavágok, aztán lesz ami lesz! De nem történt semmi. A mozgó táska elhagyta a szobát. A rohadék az ablakot használta ajtónak, azt sem mondta, hogy miért jött, de még a kis genya el se köszönt.

Azóta szúnyogháló és mozgásérzékelő van felszerelve.

 

Na mire jó a macska?? Na persze arra, hogy a frászt hozza az emberre!

 

 

Szerző: Vaksutyorgó  2011.11.04. 19:50 1 komment

A nevem Czikoráné Szabó Éva, a Vak sutyorgó felesége lettem, 2011. augusztus 27-én.

1989-ben a kullancs csípés következményeként folyamatosan veszítettem el látásomat.

E közben leérettségiztem, elvégeztem egy jó pár tanfolyamot és 2010-ben lediplomáztam.

Jelenleg dolgozom és mellesleg háztartást vezetek.

A feleség (Sutyorgóné)

 

Szerző: Vaksutyorgó  2011.11.04. 18:36 Szólj hozzá!

A nevem Czikora Róbert, 30 éves vagyok. Salgótarjánban születtem. 1983-ban diagnoztizálták az 1-es tipusú cukorbetegséget.

2000-ben a Szécsényi Lipthai Béla Mezőgazdasági Iskolában végeztem, Lótenyésztő szakon. Ezután 2001-ben Salgótarjánban a HÉT Szakképzési BT-nél sikeres Személy és Vagyonőr vizsgát tettem. A megszerzett végzettségeimnek megfelelő munkakörökben évekig dolgoztam.

2007. decemberében a cukorbetegség szövődményeként teljesen elveszítettem látásom.

2008-ban Elemi rehabilitáción vettem részt a Szempont Alapítványnál, ahol többek között megtanítottak újra önállóan közlekedni .

2011. márciusában a Rehabilitációs Központok bezárását követően a Látássérült Állampolgárok Jogaiért Mozgalom alapító tagja lettem.

Látó Emberként jogom volt az élethez és most, hogy már Látássérült Személy vagyok ugyan úgy jogom van mint bárki másnak!

 

A Vak sutyorgó

 

Szerző: Vaksutyorgó  2011.11.04. 18:27 2 komment


süti beállítások módosítása