2000. évben kerültem be a látássérültek „világába”. Kezdőként még nagyon nyitott voltam mindenre, közlekedés tanulás, Braille írás-olvasás, stb. Ismerkedtem

a „vakos” dolgokkal, eszközökkel, szakemberekkel, különféle módszerekkel.

Tehát először a vakon begyűjtött információk és a saját tapasztalataim alapján éltem az életem. Késöbb szakmailag is megtanultam a látássérültek jelenlegi

helyzetét más példákon és jogszabályokon keresztül. Ezek közül most az akadálymentesítést emelném ki.

A látássérültek között is szinte napi téma, de a médiában is fontos arról beszélni, hogy hogyan tehetnénk akadálymentessé és élhetőbbé, önállóbbá a környezetet.

2011. október 1-től megkezdődött a XIV. kerületi okmányiroda akadálymentesítése. Ezt megelőzően szakemberek mérték fel a terepet és beszélték meg, hogy

látássérült szempontból milyen lépéseket kell tenni, annak érdekében, hogy a jogszabályban meghatározottaknak megfeleljen. Hangsúlyozom, a jogszabályokban

meghatározottaknak megfelelően, tehát nem a vak személy számára logikusan.

Tehát, ami hivatalos formában fenn van az okmányiroda honlapján, az az alábbi:

A projekt keretében a Polgármesteri Hivatal, Pétervárad utca 11-17. szám alatti épület

földszintjén található Okmányiroda és Lakosságszolgáltatási Osztály által használt helyiségek (Okmányiroda, ügyfélváró, Anyakönyvi Hivatal) komplex akadálymentesítése

valósul meg. A komplex akadálymentesítés keretében fizikai és infokommunikációs akadálymentesítés segíti az arra rászorulókat. Többek között 2 db új akadálymentes

parkoló, biztonságosabb rámpa, lépcső mellé új korlát kerül kialakításra. A közlekedők átjárhatósága és a helyiségekbe való bejutás biztosítására egyes

nyílászárók átalakításra kerülnek, továbbá a földszinten új akadálymentes WC kialakítása valósul meg. Infókommunikációs akadálymentesítés keretében, Braille-írással

ellátott funkciójelző táblák kerülnek fel az akadálymentesítéssel érintett helyiségek bejáratára, továbbá hangos térkép készül az intézményről. A főbejáratnál

egy tájékoztató információs tábla készül tapintható térképpel, valamint az információs pult akadálymentessé válik.

A valóság:

Egy vak személy szeretné megújítani a személyi igazolványát. Betelefonál az okmányirodába, mert telefonálni azt még tud, és szerencsére a telefonszámot

is el tudja olvasni a honlapon és időpontot kér. Tegyük fel, hogy olyan jól közlekedik, hogy elmondás alapján, vagy a megtanult útvonalon eljut az okmányiroda

épületéhez. Ekkor:

Igen, vannak Braille-írással ellátott funkciójelző táblák. Ez tök jóó, de hol? És mi van azokkal a látássérültekkel, akik nem tudnak Braille-t olvasni?

A hangos térkép nagyon jó ötlet, de azt hol lehet elérni?

A főbejáratnál lévő tájékoztató információs tábla tapintható térképpel is jó ötlet.

De hol is van az a tábla? A főbejárat tág fogalom, Amire végigtapizza az illető az összes falat, kb. öten jönnek oda, hogy inkább segítenek, csak ne szerencsétlenkedjen

már.

Tegyük fel, hogy a fenti eszközök segítségével eljut az információs pulthoz. Ott a kezébe nyomnak egy kis cetlit, amin síkírással rajta van egy sorszám

és mivel az információs pultot is akadálymentesítették, az ügyfélszolgálatos elmondja, hogy melyik számú ablakhoz kell mennie.

Na és ilyenkor mi van?

Hol az az ablak?

Segítene odajutni?

Hát én innen nem mehetek el!

Majd valaki segítönnek!

Tegyük fel, hogy egy segítőkész ember a kabát úját megcsippentve odalökdösi a helyiségbe, ahol majd a digitális táblán kiírják a sorszámot és azt, hogy

melyik ablakhoz kell mennie.

Hangjelzést ad a kütyü (csipog), de a látássérült ügyfél honnét fogja tudni, hogy milyen szám van kiírva és hogy mikor következik ő és melyik ablakhoz kell

mennie?

Nem lenne hatékonyabb és humánusab, valamint kölcséghatékonyabb a következő:??

A látássérült személy betelefonál az okmányirodába, vagy az akadálymentes honlapon előre időpontot foglal on-line.

Elmondja, hogy ő látássérült és segítőt szeretne kérni kb. fél órára.

Az előzetesen „érzékenyített” munkatársak, akik szakszerű felkészítést kaptak látássérült és látó szakemberektől rendelkezésére álhatna.

A látássérült személy megérkezik, a segítő már ott várja, vagy a recepciós jelzi, hogy megérkezett az ügyfél. „Fogják egymást”, odamennek az információs

pulthoz, megkapják a sorszámot, bemennek az ügyfélváróba, kivárják a sort, a segítő elolvassa a sorszámot és hogy melyik ablakhoz kell menni, segít befizetni

az összeget  , amit az okmányért kell adni és netalántán közben még egy jót is beszélgetnek.

Nos nekem egy vak földi halandónak ez tűnik:

olcsóbb megoldásnak,

2. emberközelibbnek, közvetlenebbnek, humánusabbnak,

3. egyszerűbbnek és hatékonyabbnak.

De hát én nem vagyok tanult szakember, csak egy látássérült, aki szeretné önállóbban megoldani az életét minél több területen.

Sutyorgóné